🌸Budai Viki, vagy ahogy a barátai hívják Vikxi, egy 16 éves lány, akinek egy átlagos tavaszi napon 360°-os fordulatot vett az élete, ugyanis bejelentik, hogy az iskolájából pár diák kimehet Koreába tanulni kb 2 hónapra. A lány imádta azt az országo...
Sokan meglepődötten néztek rám, többeket hidegen hagyott az egész. - Miért játszasz ha fáj a lábad? - állt mellém Changbin. - Nem fáj már! - tagadtam mosolyogva, miközben magamban elmondtam egy Miatyánkat mikor léptem. - Látom - forgatta meg a szemét. - Nem érnek annyit, hogy tönkretegyed magad! - De igazuk van... - motyogtam, miközben ő előre szaladt a labda irányába. Kis idő után felvettem a ritmust, és nem koncentráltam a lábamra, de mikor rosszul értem labdába és sikeresen a rossz lábammal rúgtam labdába, felszisszenve ajkamba haraptam és próbáltam a másik lábamra téve a súlyt megállni, de iszonyatosan fájt, így bosszúsan leugràltam fél lábon, és leültem a padra. - Nem kell mindenkire felhívni a figyelmed! - kiáltotta oda az a lány akinek még mindig nem tudom a nevét de legszívesebben felrúgnám. - A helyedben nem szólalnék meg - mosolyodtam el gúnyosan. - Megvagy? - jött oda Jia. - Úgy nézek ki? - néztem rá fájdalmasan. - Menjünk az orvosiba! Segítek! - Nem kell, megoldom. - álltam fel, majd mint valami madár, fél lábon kiugráltam az öltözőbe. - Fiúk, valaki segítsen már neki! - szólt unottan a tesi tanár. - Azt a lelkesedést, hát oda ne rohanjak komolyan... - mondtam magyarul egy szemforgatás kíséretében, miközben neki támaszkodtam a falnak. - Ugye nem gondoltad komolyan, hogy így eljutsz bárhová is? - kapott fel Felix érzelemmentes arccal. Gyanítom semmi kedve és energiája nincs segíteni. - És ha igen? Amúgy meg honnan vagy te ilyen erős, hogy el bírj? - kérdeztem értetlenül. - Le is dobhatlak ha nagyon szeretnéd! - engedett lejjebb hirtelen, ami miatt egy halk sikítás hagyta el a szám, és a nyakába kapaszkodtam. - Vedd úgy, hogy meg sem szólaltam! - fordultam felé dobogó szívvel, amit betudtam annak, hogy megijedtem az utóbbi cselekedétől, véletlenül sem azért mert extra közel voltam hozzá.
Ameddig elértünk az orvosihoz, mindkettőnk csendben volt. Felix óvatosan lerakott, majd bekopogott. Újra madár üzemmódba kapcsoltam és beugráltam az ajtón. - Ahogy látom ez egy nagyobb húzodás lesz. - mondta a nővér, miután megvizsgálta a lábam. - Jegelje, és pihentesse! A tesi óráit elrendezem. - Értem. - indultam volna el - Bocsánat, az jó ha befáslizom? - Igen, de mindenképp tegyen alá vagy jeget vagy vizes zsebkendőt, esetleg valamilyen ruha anyagot. - bólintott. - Rendben, köszönöm! - álltam fel, elfeledve fájó végtagom, majd egy halk magyar káromkodás után, végül sántítva hagytam el a helységet. - Mankót nem adtak? - nézett rám unottan karba tett kézzel Felix, de a szája szélén ott bujkált a mosolya. - Lakatot nem adtak a szádhoz, hogy befogd? - mondtam angolul. - Szeretnél te a lakat lenni - válaszolt úgyszint angolul vigyorogva. - Szeretne a halál - forgattam meg a szemem és elindultam fél lábon ugrálva az öltöző felé, hogy elhozzam a cuccom. - A csiga gyorsabban csúszik, mint ahogy te próbálsz haladni. - állt meg mellettem. - Nem állod meg, hogy ne szólj be igaz? - néztem rá idegesen. Nem válaszolt, csak ugyanúgy felkapott az ölébe mint mikor ide felé jöttünk, és megindult az öltözőhöz. - Senki nem kért meg rá, hogy cipelj! - ütöttem meg a karját. - Senki nem kért meg rá, hogy törd ki a bokád! - vágott vissza. - De hát a labda volt! - "háborodtam fel". Már majdnem odaértünk, amikor eszembe jutott valami. - Basszus, ott hagytam a fáslit! - Te bajod! - ment tovább. - Kérlek, vigyél vissza! Légyszi! - Persze, most már jó vagyok mi? - fordult vissza. Összetalálkoztunk az orvossal, aki épp minket keresett ugyan emiatt, így elvettem a kezéből az elhagyott holmim és újra elindultunk eredeti úticélunk felé. Időközben kicsengettek, így Felix sietősebbre vette lépteit, így kis idő múlva már az öltöző előtt voltunk. Szerencsémre a többiek már kimentek, így nyugodtan köthettem be a lábam. Miután fél órát szenvedtem, hogy befáslizzam a bokám, realizáltam, hogy ez még csak az első napom. Mik fognak még ezek után történni... Bele se merek gondolni...
---------------------------------- ~ hali, remélem tetszett ez a rész💕kicsit rövidebb lett de próbálok most több részt hozni, mivel sok időm van mostanság💕 apropó, holnap comeback😻 remélem ti is legalább annyira várjátok mint én💕 addig is itt egy kép Lix-ről🔥💕 ----------------------------------
Rất tiếc! Hình ảnh này không tuân theo hướng dẫn nội dung. Để tiếp tục đăng tải, vui lòng xóa hoặc tải lên một hình ảnh khác.
