Suprise [YoonKook]

★ 6 ★

/Yoongi/

-Te idióta fasz! - vágtam ismét pofon barátomat. - Hogy mondhattál ilyet neki?! - förmedtem rá teljesen jogosan. Mégis mit hisz magáról? Mindig a szeretetről meg az elfogadásról pofázik, akkor most mégis miért kellett ezt tennie? Csak azért, mert ideges, még nincs felhatalmazva, hogy így bánjon Jungkookkal! Semmi rosszat nem tett, ha dühös is, akkor rajtam vezesse le, ne pedig rajta...

-Ne-nem tudom - dadogta bepánikolva.

-Na, csak nem eljutott a szürke állományodig, hogy mit is vágtál hozzá? - szálltam ki a járműből, majd elővettem a telefonom, hogy vakuját használva lássak is valamit a nagy sötétségben.

-Ideges lettem! – jelent meg ő is az autón kívül.

-És ezért kellett összetörnöd egy ártatlan srác lelki világát? - ordítottam. Az este csendjébe csak úgy visszhangzott, ahogyan kiabálok vele, de egy árva lélek sincs errefelé, így nem kell félnünk, hogy bárki is feljelent minket csendháborítás végett.

-És mi van ha kiderül, hogy megfektetted?! Akkor annyi a karrierünknek! A te hibád miatt mi nem akarjuk abbahagyni! – jött ezzel a szarsággal, ismét. Már kezdem unni, hogy ez az egy érve van az egész mellett. Komolyan fontolóra veszem, hogy otthagyom a bandát. Ezek után úgysem lesz már minden ugyanolyan közöttünk...

-Meg se dugtam! – dobtam hozzá a telefonomat, amit aztán fel is vettem.

-De megtetted volna! – vette elő a saját készülékét is.

-De nem tettem, ez az egyetlen egy dolog számít! Teljesen jogtalan a haragod! Te nem ismered őt, bevallom én sem, de mégis honnan tudod, hogy nem küzd valami lelki problémával? Amire te szépen rátettél egy szép nagy lapáttal! – üzögettem a mellkasát. – Na és ha meg is dugtam volna sem lenne jogod így beszélni vele! - indultam el a sötét erdőbe. - KOOK!!! - kiabáltam amilyen hangosan csak tudtam, remélve, hogy az én hangomra megjelenik.

-Jólvan, fasz voltam... beismerem - motyogta mögöttem kullogva. Imádom, hogy utólag mindenki annyira kibaszott okos tud lenni. Kár, hogy nem gondolkodtál előbb.

-És ha felakasztja magát? Vagy… Egy pedofil elkapja? Le is eshet egy szakadékban! Mi lesz, ha elelép egy medve csapdába?! Mivan akkor, ha.. ha MEGHAL??? - keltem ki teljesen magamból. - Akkor nem lesz vége a “karrierednek”? - mutogattam nyuszifüleket a levegőbe, megfordulva, hogy a szemébe tudjak nézni. - Már látom is magam előtt: Kim Namjoon ráförmedt egy rajongóra, aki bánatában öngyilkos lett - nyújtottam ki szemem vonalába kezeimet, majd ellentétes irányba vezettem őket egy félkört leírva. - Szép kis sztori, lenne nézettsége… - forgattam a szemem, majd ismét menetirányba fordultam.

-Jungkook! Annyira sajnálom! - kiabálta barátom. - Nem gondoltam komolyan! Csak... Ideges voltam! Könyörgöm gyere elő, és beszéljük meg! Higgadtan - szöktek könnyek a szemébe. Csak nem észhez térítette az, amit mondtam? Komolyanm Namjoon? Ismét csak a banda sorsa érdekel?

-N-Nam!! - hallottam egy ismerős hangot zokogni, de nagyon halkan, csoda hogy észrevettem egyáltalán.

-Kookie?! - néztem össze-vissza, de sehol sem láttam. - HOL VAGY?! – formáltam tölcsért a kezemből, hogy messzebbre is eljuthasson a hangom.

-Segítsetek! - jött balról a hang, mire elkezdtem abba az irányba sétálni. Szívem szerint rohantam volna, de annyi helyen rejtőzhet, hogy futva képtelenség lenne megtalálni, bár így sem jártam valami nagy sikerrel.

-Ott! – jelent meg hirtelen mellettem Namjoon, kezével megállítva engem, mikozben egy fára mutatott.

-Mit keresel ott?! - nyújtottam kezemet, hogy megfogja, de nem értem fel, ezért megpróbálta RM, és mivel jóval magasabb nálam, neki sikerült is. Óvatosan leemelte az ágról a törékeny fiú testét, majd mennyasszonny pózban tartotta tovább, nem tette le.