É𝕘𝕖𝕥ő 𝕧á𝕘𝕪 /✔

•Prológus•

Kezdés: 2020.04.04.

Azt mondják, ha 18 éves lesz az ember, teljesen megváltozik az életed. Nos én nem érzek semmi változást mégis ma töltöttem be 18. életévemet. Nehezen, de sikeresen felnőtté váltam. Mosolyogva pattantam ki a meleget nyújtó ágyamból és pizsiben, kócos hajjal robogtam le a lépcsőn. Kicsit meg is csúsztam az utolsó lépcsőfokon, de nem is én lennék, ha ez nem történt volna meg. Gyors körbenézek, hogy netalántán látta-e valaki, de egyből megnyugszom, amikor észrevettem, hogy senki nincs a közelembe. Hol van Minsoo és Jiwoo? Ilyenkor már mindig éneklik a..

- Boldog szülinapooot!! - jöttek elő dalolgatva az említettek. Mosolyogva sétáltam eléjük, miközben Minsoo a fejemre tett egy idétlen szülinapi sisakot. Nevetve néztem rájuk. Nos igazából ők a szüleim, de mégsem. Jiwoo a vérszerinti anyukám húga. A rendes szüleim még kiskoromban elhagytak engem és otthagytak Minsooék ajtaja előtt. Milyen felelőtlen ember csinál ilyet egy gyerekkel? És ha nincsenek is otthon és valaki elrabol? Sajnos ez minden szülinapomon eszembe jut, de boldog vagyok, hogy ez a csodás pár felnevelt. Mikor befejezték a dalt, mosolyogva tolták elém a tortát. - Kívánj valamit Taehyung! - mondta Minsoo. Szemeimet lehunyva gondoltam valami csacskaságra, mint minden évben. "Bárcsak kiderülne, hogy a szüleim miért hagytak el." Ezután elfújtam a gyertyát mosolyogva.

- Köszönöm szépen. - kuncogtam kissé gyerekesen majd megöleltem őket óvatosan, nehogy habos legyek a torta miatt. Ezt követően elvonultunk a konyhába és felszeleteltem az édességet. Fehér csokis, a kedvencem. Mindenkinek adtam egy szeletet, majd leültünk az asztalhoz. Vigyorogva falatoztam, amikor Jiwoo megszólalt.

- Az ajándékunk neked egy... - akadt meg és Minsoora nézett. Én csak csillogó szemekkel vártam hogy kibökjék.

- Egy utazás. - fejezte be nevelőapukám - Egy olyan fantasztikus utazás, amire csak egyedül mész, de mindenképpen elviszünk a helyszínre. - mosolygott kedvesen.

- Egy utazás? - dülledtek ki szemeim és azonnal izgatottan kezdtem el pattogni. Talán bejárhatom a Földet. Nagy vágyam, hogy körbeutazzam a bolygót. - És hova utazok? - kezdtem el táncikolni örömömben, viszont ők már kevésbé voltak vidámak. Nem értettem ezt a letargikus hangulatot, hisz biztosan nem olyan nagy utazás, hogy örökre távol maradok. Akkor meg miért ilyen szomorúak?

- Ez majd kiderül. Egyelőre titok. - nevette el magát nevelőanyám. - Pakolj össze! Délben indulunk és nagyon sok ruhát tegyél. - mosolygott rám bíztatóan. Bólintva siettem fel a szobámba, majd a legnagyobb bőröndömet előhalászva kezdtem el pakolni bele. A szívem hevesen dobogott annyira izgatott voltam. Még sosem utaztam egyedül sehova és most végre egy kicsit elszakadhatok a hétköznapokból. Az iskolámat nem tudom mennyi időre kell elhanyagolnom, de nem zavar. Amúgy sincs ott senki olyan, aki miatt érdemes lenne sírnom. Vannak barátaim, de nem tartom őket annyira fontosnak, hogy érdekeljen mi van velük. Dúdolgatva pakoltam el a legfontosabb dolgaimat. Sok-sok ruhát, hisz nem tudom hány napra megyek, ezért fő a biztonság. Raktam el tisztálkodási szereket, hajszárítót, töltőt és minden fontosabb cuccot, amit a mindennapokban használok. Ezután én magam is átöltöztem és megmosakodtam. Az idő vészesen gyorsan telt, szinte már szaladgálva járkáltam a házban, hogy ne fussak ki az időmből. Egy kis sminket kentem a szememre, pont annyit, hogy természetes hatást keltsen. Vigyorogva mértem végig magam a tükörben. Szőke hajam tökéletesen beállt, hála az új lakkomnak. Fehér ingemen kigomboltam egyet felülről, majd betűrtem fekete tapadós nadrágomba és egy kis csillámos övvel tarkítottam a szettemet. Háromnegyed 12 volt már, szóval sóhajtva néztem körbe a szobámban és kicsit összébb pakoltam. Beágyaztam és kiszellőztettem a helyiséget. Miután mindennel kész voltam, széles mosollyal vittem le bőröndömet a földszintre és szüleim keresésére indultam. Mikor bementem a szobájukba, olyan feszült volt a hangulat. Idegesen beszéltek egymással, de amikor megláttak csöndbe maradtak. Fogalmam sincs mi folyik itt. Nyilván visszajövök hozzájuk. Ha meg ennyire nem akarják hogy elmenjek, minek fizettek ki nekem egy utazást?