É𝕘𝕖𝕥ő 𝕧á𝕘𝕪 /✔

•12.rész•

Sikeresen becsempésztem a könyvet a szobámba. Iszonyatosan ideges voltam, mert a diákok csak úgy hemzsegtek az épületben és körülötte is, mivel nem lehetett ugyebár átmenni az átjárókon. Sóhajtva tettem le a könyvet az ágyamra és csak néztem a kidülemkedő borítását. Alig tudok latinul. Csak pár szót, amit Jungkook kiíratott velem, meg amit a tanár tanított eddig. Ajkamba harapva zártam be az ajtót és ültem le a könyv elé, majd ölembe vettem a füzetemet, hogy jegyzetelni tudjak. Szívem nagyon hevesen dobogott és nem tudtam volna megmondani, hogy az izgatottságtól, vagy a félelemtől. Izgatott voltam, hogy valami új dolog történik velem, viszont féltem, hogy ez a dolog rossz.

Kinyitottam a könyvet, majd el is kaptam a kezem. Nem akarok sokáig hozzá érni, mert rettentően bizseregnek az ujjaim a borító alatt. Lassan lapozgattam, sok-sok ismeretlen szót elolvasva és igyekeztem csiga tempóban csinálni ezt. Berezeltem, hogy megint látnom kell azt a képet, amin az a fiú van. Vagyis én. Vagyis nem én, de nagyon hasonlít rám. Végül aztán eljutottam arra az oldalra is. Mikor megfogtam a ceruzámat, hogy írjak, a szöveg változni kezdett.

- Ezt nem hiszem el. - akadtam ki halkan és villámgyorsan kezdtem el mindent leírni, ami csak megjelent a lapokon. Bár annyira gyorsan mozogtak a szövegek, hogy amint megjelent, szinte ugyanolyan gyorsan is tűnt el. Kis idő múlva feladtam a másolást és a könyvet a táskámba csúsztattam, majd felkaptam a hátamra. Muszáj beszélnem erről Jungkooknak. Megint feszült lettem, hogy emberek közé kell mennem a könyvvel, de nem keltettem feltűnést.

Amikor megérkeztem a szobához, kopogás nélkül nyitottam be. Azt hiszem ez egy nagyon rossz szokásommá vált. Szívem fájdalmasan dobbant, amikor megláttam Jihyot, Jimin ikertestvérét, ahogy éppen húzza fel Jungkookra a boxert. Nagyot nyelve csuktam vissza az ajtót halkan, mivel nem vettek észre. Nyilvánvaló volt a szitu, ugyanis Jungkook ült az ágyon, a csaj meg előtte térdelt. Valamiért én hülye meg azt éreztem talán, nagyon nagyon talán megkedvelhet Jeon.. Viszont most így nem is akarom hogy megkedveljen..

Magamban morogva mentem vissza a szobámba, majd hangosan csaptam be az ajtót. Alsó ajkam rágcsálva kezdtem el újra olvasni a könyvet. Aztán megjelent egy olyan írás, amire végre én is emlékeztem és letudtam fordítani.

"Vigilate de!"

- Vigyázz! - olvastam el újra - De mire? - kérdeztem a könyvtől, mintha az választ tudna nekem adni. Mondjuk lehet adott is és ha érteném amit ír, akkor fordítani is tudnék, de sajna erre jelenleg képtelen vagyok. Ezután teljesen lefoglalt a könyv. Mintha megbabonázott volna. Ki se mozdultam a szobából, csak az ágyon hasalva lapozgattam a kötetet. A rajzokat csillogó szemekkel vizslattam és közben eszembe se jutott Jungkook.

- Mi jót csin... Atya úr istenem! - sikkantott fel mellettem Jimin, én pedig ijedten csaptam össze a könyvet, ami miatt a szobában egy kis visszhang keletkezett - Ezt azonnal el kell dugnod Tae! Minek van egyáltalán nálad? - ült le az ágyam szélére és meredten bámulta a könyvet - Hatalmas bajba fogsz kerülni. Tudod, hogy a diri megszállottan keresi azóta is. Ha lebuksz, biztosan el kell hagynod az iskolát. - túrt hajába feszülten.

- Ne aggódj! Nem fogok lebukni.. Különleges dolog történt. - sóhajtok fel, majd felülök és a könyvet a párna alá csúsztatom. Ezután elmeséltem neki, hogy van az Átkok könyvében egy rettentően fura kép egy fiúról, akik kiköpött hasonmásom.

- Muta! MUTAA! - kezdett el hangosan beszélni. Kezemet a szájára tapasztottam, majd bezártam az ajtót, hogy senki ne tudjon bejönni. Előhúztam a könyvet, majd az ölembe tettem és megmutattam neki. Ámulva nézte ő is. - Ez..ELKÉPESZTŐ! - kiáltott fel izgatottan - Jesszusom Tae!! Muszáj mindent elmesélned, amit Jeon mondd majd neked.

- Nem akarok vele beszélni innentől. - forgattam meg szemeimet kicsit hisztisen és becsuktam a könyvet. Leszálltam az ágyról, majd a könyvet betettem a ruháim közé a szekrénybe.

- Miért? Rájöttél, hogy a tesómmal kavargat? - nevet halkan én pedig azonnal rákapom a tekintetemet. Egyáltalán miért erre gondolt legelőször? És ha teljesen másról lett volna szó?

- Te tudtad?! - csapok a combomra, miután visszaültem mellé - Miért nem szóltál? - akadok ki és nyüszögve fúrom fejemet a párnába, eldőlve az ágyon.

- Kellett volna? Nem gondoltam, hogy érdekelne. - von vállat, de közben hallom, hogy mosolyog.

- Persze hogy érdekel mert... - itt megálltam, mivel én magam sem tudtam folytatni.

- Mert? - nevet fel szórakozottan. Szitkozódva rúgom le az ágyamról, ami miatt teljesen elhasal a földön.

- Mert..mert akkor nem zargattam volna és több ideje lenne a tesódra. - sóhajtottam, bár legszívesebben nem ezt mondtam volna. Tényleg nem tudom mit mondtam volna amúgy. Hisz Jungkook nyílvánvalóan utál engem. Ezt sokszor ki is fejezi. Fogalmam sincs miért próbálkozok vele barátkozni. Úgysem jutnának el odáig, hogy a barátjának nevezzen.

- Gondolom. - nevette el magát, majd bedőlt az ágyába. Most először idegesített Jimin. Idegesített, hogy azt hiszi mindenről tud, de közben szart se tud. Elővettem a telefonomat és inkább kockulni kezdtem. Addig is békén hagynak a gondolataim és nem kell beszélnem.

Másnap reggel nem mentem a találkozóra Jungkookal. Igazából nincs szükségem rá. Nem fogok Jeonra támaszkodni. Egyedül is megfogom fejteni a könyvet és a különös szövegeket. Teperni fogok a tanulással, hogy mihamarabb rájöjjek a titokra. Kicsit bűntudatom volt, hogy végül nem mentem az erdőbe és őszintén szólva kifogásom se volt. Azért mert Jihyo leszopta? Ez lenne a kifogásom? Szerintem ezt én sem gondoltam komolyan.

A tavaszi szünetből már csak pár nap volt. Szerettem volna minden időmet tanulással tölteni, kizárva a külvilágot. Nagyjából 11 fele, hangosan kezdtek el kopogtatni az ajtómon. Eldugtam a könyvet, majd hajam és ruhám megigazítva nyitottam ki az ajtót.

- Nem jöttél a.. - szólalt meg Jungkook csurom vizesen, viszont én azonnal visszacsaptam az orrára az ajtót - TAEHYUNG! - nyitotta ki újra az ajtót és becaflatott a szobámba - Ott vártam rád a szakadó esőben! Szólhattál volna, hogy nem jössz! - dobbantott a lábával, ami miatt a sár a parkettánkra került. Észre se vettem, hogy esik az eső. Mondjuk megérdemli ezt a hideg zuhanyt.

- Összepiszkolod a szobámat. - hagytam figyelmen kívül szavait.

- Te csak maradj csöndben! - jött közelebb. Az eső miatt, egész pólója rátapadt felsőtestére és nedves haja is tincsekben állt a fején. Nagyot nyelve léptem hátrébb és igyekeztem nem megnézni.

- Nincs szükségem a segítségedre. - próbáltam magabiztosan mondani, viszont az arcomon kicsit kiült a félelem.

- Oh dehogyisnem. - lépett még közelebb, ami miatt a lábam már az ágynak ért. Mellkasainkat összenyomta és a levegő ez miatt teljesen bennem rekedt. Éltetőm hevesen kalapált bordáim között és közelsége miatt arcom is kicsit kipirult. - Holnap.Nálam.Háromkor. - mondta lassan, szüneteket hagyva a szavak között, hogy nyomatékosítson. - Legyél ott vagy megbánod. - lökött az ágyra, majd kiballagott a szobából, mint aki jól végezte dolgát. Idegesen túrtam tincseim közé és arcomat kezeimbe temettem, kifújva a tüdőm e szorult levegőt. Most azt hiszem még jobban megutált. De nem értem. Inkább örülnie kéne, hogy nem akarok vele lógni. Majd Miyeon segít megfejteni a Jeon rejtélyt. Nincs szükségem arra, hogy Jungkook uralkodjon felettem és bunkózzon, amikor csak jónak látja.