É𝕘𝕖𝕥ő 𝕧á𝕘𝕪 /✔

•22.rész•

- Van egy ötletem amúgy.. - mondtam Jungkooknak, miután mindketten leültünk az ágyára. Nagy szemekkel nézett rám, oldalra döntött fejjel. Szinte láttam a szemében azt a hatalmas mennyiségű kíváncsiságot. - A napokban sokat jártam a könyvtárba. Sok könyvbe olvastam bele és arra jöttem rá, hogy amúgy én egy látó vagyok. - gondoltam vissza a könyvben olvasott szavakra.

- Az nagyon jó. Én is erre gondoltam amúgy. A látók viszont nagyon ritkák. - mosolygott aranyosan - Mi a terved? - tette kéz kezét a két térdemre és kicsit megszorította őket. Halványan elpirultam attól, hogy ismét hozzám ért, de igyekeztem ezt elrejteni azzal, hogy csacsogni kezdtem. Elmondtam, hogy talán ha megérintem a falat, láthatom, hogy ki kente fel a feliratot. Csak ehhez be kell jutnom a szobába, ami elvileg le van zárva és csak a tanárok mehetnek be. Ezért muszáj valakivel mennem, de tudom, hogy Jeon majd erősködni fog, hogy ő az az ember. Ezért meg se kérdezem, mert úgyis tudom, hogy jönni fog velem. - Benne vagyok. - válaszolta gondolkodás nélkül. Halkan felnevettem, majd bólintottam. Az új Jungkook már túlságosan is kiismerhető számomra.

- Akkor menjünk most. Őrködnöd kéne. - keltem fel az ágyról, majd iskolatáskámat a hátamra kaptam és kimentem az ajtón, meg se várva.

- Hékás! Hogy védjelek meg, ha elszöksz? - sietetett utánam morcosan.

- Nem kértem, hogy védj meg. - forgatom meg szememet mosolyogva.

- Nem is kell megkérned. - lépett mellém egy édes ajakgörbülettel. - Mert látom rajtad, hogy a szemeid azt kiabálják "Ó Jungkookie légyszi védj meg! Könyörgöm!" - nevette el magát.

- Annyira idióta vagy! - könyököltem a bordáihoz játékosan, halkan felkuncogva, majd lassan megérkeztünk a szobához. A kezeim kicsit remegtek, hogy megint itt vagyok. - Figyeld a tanárokat és szólj, ha jön valaki olyan, aki bezavarhat! - néztem komolyan szemeibe, majd elővettem a kulcsomat, mivel bevolt zárva az ajtó.

- Sikíts, ha baj van. - szólt utánam, de én már a szobában voltam. A fal félig le volt pucolva, de ez miatt egy nagy maszlag volt rajta. Kimérten sétáltam oda, majd jobb kezemet felemeltem, de még nem mertem hozzáérinteni a falhoz. A szekrényre nézve láttam, hogy az is ki volt már takarítva. Aztán visszanéztem a kezemre és kicsit lefagytam. A csuklóm körül Jungkook kéznyoma volt. De nem egy egyszerű szorítás. Olyan volt, mintha megégett volna a bőröm. Visszagondolva szinte éreztem is amikor megégette a kezemet egy óvatlan pillanatban. Végigsimítottam a seben, majd kicsit felszisszentem. Viszont nem agyalhatok most ezen. Azért vagyok itt, hogy megtudjam, ki írt a falamra, ki adott nekem a Fekete álomból és ki akarja elrontani az életemet. Alsó ajkam beharapva tettem kezemet a falra és nagy levegőt véve koncentrálni kezdtem.

"A szobámban voltam és ugyanúgy este volt. Jimin és Yoongi egymást ölelték én pedig kiterülve feküdtem az ágyamon. Aztán kinyílt az ajtó. Egy magas ember jött be rajta, kezében az elpusztult macskával. Kicsit felfordult a gyomrom a látványra, de szinte biztos voltam benne, hogy fiú. Hisz lányok nem nőnek ilyen magasra. Testét egy hosszú és fekete köpeny védte, így fején egy hatalmas kapucni volt. Közelebb léptem félve, de nem láttam az arcát élesen. Ezután elkezdte felírni a szöveget. Undorodva fordítottam neki hátat, kicsit öklendezve. Kis idő múlva hallottam, ahogy a macskát bedobta a szekrénybe és az ágyam mellé lépett. Szívem folyamatosan gyorsan vert a félelemtől és az izgatottságtól, de inkább az aggodalomtól. Csak nézett. Állt az ágyam mellett és alvó valómat nézte. Nagyot nyeltem, amikor a hajamba simított tiszta kezével, majd lassan elhagyta a szobát. Olyan volt, mint egy szellem. Senki se látta, senki se tudja ki az, mégis ott van és kísért engem."

Nagyra nyílt szemekkel néztem magam elé. Sűrűn pislogva meredtem a maszatos falra és mentettem el az agyamban az információkat. Fiú. Csak erre tudtam jelenleg gondolni. Elsőként talán Jihyora szavaztam volna, csak mert féltékeny lehet arra, hogy Jungkook velem lóg mostanában. De így már fogalmam sincsen. Lehet Jeon az? Nem akarok ilyet feltételezni, de kitudja. Nem merek senkiben sem bízni. Vagy Jaehyun? De hisz neki mit ártottam? Így hogy alszom majd vele egy szobában? Esetleg Jin? Ő a bátyám! Miért tenne ilyet?

Annyira indulatos voltam, hogy erőszakosan beleütöttem a falba, majd kiviharoztam a szobából. Hangosan csaptam be az ajtót, majd be is zártam, figyelmen kívül hagyva Jungkookot, aki nagy szemekkel nézett. Majdnem a zárba törtem a kulcsot, annyira remegett a kezem a haragtól.

- Mi történt? Tudod ki volt az? - kérdezte aggodalmasan, én meg csak szúrós szemekkel néztem rá. Alaposan megnéztem mindkét kezét, hátha hasonlít arra a kacsóra akiét láttam, de nem tudom megmondani, hogy hasonlít-e vagy sem. - Mi a baj? - kérdezte meglepetten.

- Egy fiú volt. Egy kibaszott fiú zaklat! - akadok ki hangosan kiabálva és elindulok a szobám felé. Nagyokat trappolva lépkedek és a filmekben az ilyen járásnál megrezzen az épület. Mondjuk nem vagyok én olyan erős, hogy ránk omoljon a mennyezet. - Annyira fhhuuu! Elegem van! - dühöngtem halkan. Jungkook végig némán jött mellettem, fejét lehajtva zavartan. Gondolom még sosem látott ennyire mérgesnek, de jelenleg hatalmas adrenalin tódult össze bennem, ami arra vár, hogy valakin kitöltsem a haragom. Széttudnék verni egy egész focicsapatot. Na jó, azért ez egy enyhe túlzás, de akkor is.

Visszaballagtam a Jaehyunnal lévő közös szobánkba. Jungkook folyamatosan a seggemben volt, de nem szóltam rá. Rávágódtam az ágyamra és előkaptam az Átkok könyvét.

- Segíts! - néztem Jeonra, majd lehúztam magam mellé az ágyra - Keress egy olyan átkot, ami a halálig gyötör majd. Ami annyira komoly, hogy teljesen felemészti az embert. Ami olyan mintha... - morogtam folyamatosan.

- Nyugi Taehyung.. - csukta be a könyvet a mellettem ülő és óvatosan kivette a kezemből, majd visszatette a dugi helyére. - Te ne legyél olyan, mint az, aki neked akar ártani.. Rendben? - simított a tarkómra és ujjai felsiklottak a hajamba. Lehunytam szemeimet ökölbe szorított kezekkel, de minél tovább simogatott, annál jobban lenyugodtam. A végén már szinte dorombolva bújtam kezébe, többért könyörögve. Alsó ajkam beharapva pillantottam fel szemeibe és amikor megláttam, ahogy tekintetét számon legelteti, az ütő is megállt bennem. - Megnyugodtál Szöszi? - piszkálta hajamat továbbra is. Kicsit bizonytalanul bólintottam egyet és csak ekkor nézett fel szemeibe. Nagyot nyelve pirultam el fülem hegyéig és meg se mertem moccanni. Benyálazta ajkait, ami miatt torkom kiszáradt és a hasam görcsbe rándult. Ujjaimat zavartan piszkáltam szemeibe megállás nélkül nézve. Szinte láttam, ahogy hajolni készül, de akkor kivágódott az ajtó és Jaehyun lépett be rajta. Azonnal szétrebbentünk és mint a rossz gyerekek, lehajtottuk a fejünket.

- Sziasztok. - nevetett fel jóízűen Jae, majd levágódott az ágyába - Ne is zavartassátok magatokat. Mintha itt se lennék. Folytassátok csak! - vigyorgott ránk - Ha valaki tudja milyen a szerelem, az csak én lehetek és ti szinte felfaljátok egymást. Hajrá gerlepár! - szavai miatt majdnem lesült a pofámról a bőr. De talán igaza lehetett. Talán ezidő alatt teljesen Jeonba habarodtam.

- Nem vagyunk szerelmesek! - tiltakozott azonnal Jungkook. Szomorúan dobbant a szívem, kicsit be is szúrt talán. Nem szerelmes.. Vagy legalábbis nem belém. - Majd holnap találkozunk! - intett felém, majd kisietett a szobából. Biccentettem egyet és inkább bedőltem az ágyba.

- Bocsi, ha félreértettem.. - sóhajtott fel halkan Jaehyun. Én csak csalódottan vállat vontam, betakarózva és néztem ki a fejemből.