É𝕘𝕖𝕥ő 𝕧á𝕘𝕪 /✔

•9.rész•

Jimin

- Szóval..öhhm.. - nevetek kínosan Taehyung előtt ülve az ágyamon. Már napok óta zaklat, hogy mondjam el mi ez az egész Yoongival, de őszintén szólva én se tudom. Igazából egy fél éve kezdett el tetszeni, úgy nagyjából az egyik kosármeccsük óta. Szinte fel se fogtam, minden olyan gyorsan történt. Pillanatok alatt azon kaptam magam, hogy Min Yoongit bámulom. Az ebédlőben, a folyosón, amikor csak látom. Azóta fejlesztettem magamat és ez nem észrevehető külső szemszögből.

- Hallgatlak! - mondta kicsit türelmetlenül, saját ágyán fészkelődve. - Aish Jimin! Csak nem lehet olyan rossz.. Mondd már! Barátok vagyunk! - ráncolta össze szemöldökeit. Hallottam a gondolatait, miszerint Yoongi nem olyan ember, aki összeállna egy magamfajtával. Nem tudtam ezt hova tenni, de kicsit rosszul esett. Egy olyannal, mint én? Ezt hogy értheti? Ilyen rosszal?

- Jólvan.. Elmondom. - egyeztem bele egy idő után. Egyszer úgyis kiderült volna. Meg hát nincs okom Tae előtt titkolózni. Ő is mindent megoszt velem. - Nagyjából fél éve kezdett el tetszeni Min. Kosármeccs volt és Hoseokékkal mentem megnézni. Minden meccsre elmegyünk általában. Nagyon nagy bennünk a versenyszellem..

- Oké a lényeget! - nevette el magát Tae, megforgatva szemeit. Kicsit feszült voltam, ugyanis még senkinek sem beszéltem erről.

- Valahogy ott megtetszett Yoongi. - vallom be piros pofival és zavartan túrok tincseim közé. - Eddig nem volt semmi, de a hetekben átjárogatott. Random rám mászott és sose tudok rákérdezni miért csinálja. A suliban folyton kerül, mintha valami vírusos beteg lennék, rám se néz. De mikor nem vagy bent a szobába, akkor átjön és csinálunk egyet s mást. - harapok ajkamba még jobban elvörösödve. Olyan kínos erről beszélnem. Szinte egy rossz kurvának érzem magamat, mivel csak odaadom neki azt a mi kell, majd le is lép. Egyszerűen tényleg nem tudok Yoongival beszélni erről. Mindig kibújik a válasz alól és inkább elkezd ingerelni ott..

- Egyet s mást mi? - húzogatja szemöldökét egy perverz vigyorral, én pedig csak felsóhajtva nyomom fejemet az egyik párnába.

- AAAHH! Mit csináljak? - nyüszögök hangosan és kipillantok a párna mögül, hogy lássam reakcióját.

- Mindenképpen beszélj vele. Vagy láss a fejébe. - von vállat. Könnyű mondani, de nem olyan könnyű teljesíteni is. Taehyung még újonc az ilyenekbe, ezért egyszerű a fejébe látni. Viszont itt kilehet tanulni ezt az egészet és nem igazán látok bele olyan emberek fejébe, akik ezt nem engedik. Nehéz és megterhelő lenne erőszakkal a tudatában férkőznöm.

- Megpróbálok majd vele beszélni.. Akkor nem nézel le? - kérdezem halkan, elhúzva számat.

- Nem, dehogy! Miért tenném? Te dolgod. De azért én a helyedben tényleg beszélnék vele. - mondja kedvesen, majd elhasal az ágyán. Mázli, hogy két hetes a tavaszi szünet, így van egy kis nyugink a sok tanulnivaló között. Ilyenkor általában haza mennénk, de most hogy bezárták az átjárót az Átkok könyve keresése miatt, így mindenki a suliban ragadt, amíg elő nem kerül. Tae mellé másztam az ágyára, majd én is elhasaltam. Kivett egy képet a párnája alól és sóhajtva kezdte nézegetni.

- Honnan szerezhette ezt a fotót? - hallottam meg gondolatát, miközben tekintetem az arcára vándorolt. Nem tűnt túlzottan boldognak, sőt inkább szomorú volt. Jobban megnézve a képet, a vonásokat, a kisfiú nagyon hasonlított Taehyungra.

- Ez te vagy? - kérdeztem meg egy idő után, halványan elmosolyodva. Fejemet megtámasztottam kezeimen és lábamat a levegőbe engedtem kíváncsian nézve Taet. Csak némán bólintott egyet, le sem véve tekintetét a fotóról. Aztán megfordította és végigsimított a szövegen. Eközben volt időm elolvasni a kis üzenetet nekem is. Mintha csak egy képeslap lett volna. - Ők a szüleid? - lóbálom lábamat.

- Nem a biológia szüleim, de igen. Ők neveltek fel és nagyon hiányoznak. A 18. szülinapomon egyszerűen elhoztak erre a helyre és nem tudok nem a miértjére gondolni.. - mondja sóhajtva, felém fordulva. Meglepetten pillantok vissza arcára. Akkor ezek szerint Taehyungot örökbe fogadták? Istenem az ilyenek olyan szomorúak, de egyben boldog dolgok is.

- Nem tudom Tae. Bár tudnék segíteni. - simítok hátára kedvesen.

- Ami fura az egészben, hogy a képet nem én hoztam magammal, hanem egy fiú adta nekem a minap. Valami Seokjin. Azt hiszem Kim volt a vezetékneve. - mondja elgondolkodva, én pedig ismételten meglepetten nézek rá.

- Kim Seokjin? Fekete haj? Széles vállak? - szinte hallani lehetett a hangomban a meglepettséget. Helyeslően bólintott egyet, majd kérdőn nézett rám.

- Ismered? - hajolt közelebb hatalmas szemekkel. Nevetve nyomtam vissza homlokánál, majd bólintottam.

- Őt mindenki ismeri. Jó ezek szerint te nem, de rajtad kívül mindenki tudja, hogy kicsoda. - kezdek a mesélésbe. - A családja nagyon híres, de nem a jó dolgokról. Az anyja boszorkány és Jin ezt elvileg nagyon szégyelli. Ha valaki a családjáról kérdezi, hangosan elkezd kiabálni az adott személlyel. - ezután mondtam még pár dolgot a Kim családról. Seokjin, ha minden igaz egy rendes fiú, de a családja egy rejtély sok ember számára. Az emberi világban senki nem ismeri őket ÚGY, de itt elég nagy a hírük.

Váltottam még pár szót vele, majd úgy döntöttem rászánom magam és beszélek Yoongival. Már a gondolatra is görcsbe rándult a gyomrom, de muszáj túlesnem rajta. Nem szeretném, hogy kihasználjon. Felvettem a cipőmet, majd elköszönve Taehyungtól indultam el a koli szobája felé. Éppen elhaladtam a mosdó mellett, amikor egy kéz behúzott. Ijedten sikkantottam, majd szívem hevesen kezdett el kalapálni, amikor megláttam azt a szempárt, ami mindig elveszi az eszemet. Nem szólt semmit, csak hevesen megcsókolt és felkent a falra. Időm sem volt gondolkodni, nyakát átölelve pipiskedtem fel hozzá és nyelvemet bevetve viszonoztam édes csókját. Hajába túrtam kicsit megtépve tincseit, miközben lehúztam magamhoz. Kezeit fenekemre csúsztatta és belemarkolt félgömbjeimbe, ami miatt halkan felsóhajtottam.

- Yhoongih.. - váltam el tőle pihegve és szemeibe néztem, amik szokásosan vágytól csillogtak. Arcom égni kezdett és ajkamba harapva hajtottam le a fejemet. Ne legyél már benga Jimin! Csak vond kérdőre! Ebben semmi nehéz nincs! Mikor feleszméltem már a nyakamat csókolgatta, ami miatt ösztönösen döntöttem oldalra a fejemet. Nem tudtam megszólalni, csak lehunyva szemeimet sóhajtoztam. Túl jól csinálta. - Yo..Yoongi.. - toltam el egy idő után, amikor az övemmel kezdettel el szenvedni. - Beszéljünk légyszi.. - vettem egy nagy levegőt, ami egyből a tüdőmben rekedt, amint megpillantottam mosolyát.

- Miről? - simogatta a derekamat, suttogva a szavakat én meg csak tátogtam, mint egy hal. Nem hiszem el, hogy nem tudom megemberelni magamat. Elkuncogta magát, majd megpuszilta ajkaimat.

- Mi..a..fasz? - hallottam meg egy ismerős hangot. Értetlenkedve pillantottam fel Yoongi arcára, hisz ez az ő hangja volt. - MI A FASZ?! Mi a fasz? Mi..a..fasz? - ismételgette folyamatosan mögüllem egy hang, majd megfordulva szembesültem Yoongival. Mármint nem Yoongival, mivel ő eddig velem volt. Mondjuk ő is nagyon valóságosnak tűnik. Kicsit ijedten pattantam el mellőlük és hevesen dobogó szívvel szívtam be élesen a levegőt.

Most én kérdeztem magamtól: Mi a fasz folyik itt?

__________________

Hogy tetszik eddig a történet?
Ki a kedvenc szereplőtök?❤️