É𝕘𝕖𝕥ő 𝕧á𝕘𝕪 /✔

•Epilógus•

Befejezés: 2020.08.24.

A suliban sokan megbámultak az új külsőm miatt, vagy lehet csak az miatt, mert Jungkook folyton a kezemet fogta akármerre mentem. Örültem, hogy ennyire szeret és büszkén vállal fel. Imádom ahogy a nagy kezével átöleli a derekamat, vagy amikor az ajkaimat bombázza puszikkal. Sok szeretetet kapok tőle, mindezek mellett kicsit búskomor voltam mostanában. Nem akartam róla beszélni senkinek, de nagyon hiányoznak a szüleim. Azok, akik felneveltek és gondoskodtak rólam tizennyolc éven át. Egyszerűen hiányoznak Jiwoo kedves szavai és Minsoo mély nevetése. És tessék, megint szomorú lettem, pedig épphogy csak eszembe jutottak.

- Mi a gond már megint? - sóhajt fel Jimin, ahogy az ágyainkon ücsörgünk. Ja igen. Visszakaptuk a régi szobánkat, bár Jimin maradhatott volna Yoongival, ugyanis Jin kámforrá vált az eset óta. Elmormogok egy "semmi"-t, majd elhasalok az ágyon és kezembe veszem a képet, amit még Seokjin adott nekem. Amin a szülinapomat ünnepeljük. - Látszik, hogy nyomja valami a lelkedet. Mooonddd eeelll.. - nyüszögött és a hátamra feküdt, fejét a vállamra hajtva. Halkan felsóhajtva hunytam le szemeimet.

- Csak hiányoznak a szüleim. - motyogom halkan - Tudom, hogy hétvégente meglátogathatnám őket, de félek, hogy csalódást okozok nekik.

- Te? Csalódást? Mégis mivel? Szerintem csalódást én és Jihyo okozunk, amikor a családi kajánál vitatkozni kezdünk. Ne tudd meg otthon mennyire hárpia. Itt is, de otthon még elviselhetetlenebb.. - sóhajtott fel gondterhelten. Halkan felkuncogva gondoltam bele a jelenetbe.

- Eltudom képzelni. - mosolygok - Mellesleg nem is tudom.. Lehet már az első hétvégén megkellett volna őket látogatnom. Haza kellett volna mennem, de a suli jobban lekötött. - nyomtam fejemet a párnába szégyenkezve.

- Menj haza holnap. Biztosan nagyon fognak neked örülni. - csapkodta meg a fenekemet.

- Ki fog neked örülni? - lépett be a szobába Jungkook, mögötte Yoongival - És miért ütögeted a fenekemet? - nézett szúrós szemekkel Jiminre. Elpirulva kuncogtam fel.

- A te feneked? - lepődött meg barátom összezavarodva, miközben visszamászott a saját ágyára.

- Persze. - mászott be azonnal mellém Jeon és egy szájrapuszival üdvözölt. - Szia.. - suttogta, mialatt arcomra simított.

- Szia. - mosolyodtam el pironkodva. Ettől a tekintettől mindig zavarba jövök. Széles vigyorral ölelt magához és hajamba fúrta arcát, miközben én most kicsit erősebb illatú pólóját szagolgattam.

- Amúgy meg Tae szüleiről beszéltünk. - szólt közbe Jimin és hallottam a cuppogó hangokat. Szinte láttam lelki szemeim előtt, ahogy Yoongi arcát csókolgatja nevetve. - Nem mer hazamenni, mert fél, hogy a szülei csalódni fognak. - tette hozzá. Lesütöttem szemeimet ajkamba harapva, mivel teljesen igaza volt. Jungkook hajamba simított és kicsit elhajolt, hogy szemembe tudjon nézni. Államra fogva emelte fel a fejemet is.

- Elkísérjelek? - kérdezte halkan és szelíden mosolygott rám. Kirázott a hideg. Nagyokat pislogva pirultam el jobban. Szeretne bemutatkozni a szüleimnek? Máris? Ilyen hamar? Mondjuk én nagyon örülök neki, így csak hevesen bólogattam, felcsillanó szemekkel.

Másnap már kicsit idegesen vártam Kookot a szobám előtt. Tenyereim izzadtak, szőke tincseim az arcomba hullottak csapzottan, ajkaimat megállás nélkül rágogattam.

- Mehetünk Taebaba? - lépett mellém. Meglepetten néztem végig rajta. Egy fekete rövid ujjú ing volt felsőtestén, ami egy tapadósabb, szintén fekete nadrágba volt betűrve. Most, hogy jobban megnéztem, mintha ő kicsivel idegesebb lenne. Egyem meg milyen édes. Pipiskedve nyomtam egy hosszú puszit ajkaira.

- Menjünk. - fogtam meg a kezét. Hoseokot ugráltattuk sajnos most is, de csak az ő segítségével juthatok haza. Bár mondta, hogy nincs gáz, csak Sooyounggal randija lesz és sietne. Mindemellett azonnal a városba vitt minket. Én kértem, hogy ide hozzon, mivel akartam sétálni Jungkookkal. A kezemet továbbra is szorongatta és mosolyogva puszilt homlokomra, aztán végigsétáltunk a főutcán. Nem érdekeltek a megvető pillantások, mert úgy éreztem Kook mellett biztonságban vagyok. Párszor volt olyan is, amikor már mérges lett és szemei vörösre váltottak. Féltem, hogy valakinek bántódása esik, így inkább célirányosan indultam el régi otthonom felé.

Amikor az ismerős utcába értünk, megtorpantam. A levegőt idegesen kezdtem el venni, majd futásnak eredtem. Látni akartam már őket. Jungkookot pedig kezénél fogva húztam magam után. Meggondolatlanul csengettem be azonnal, amikor oda értünk. Kook zavartan igazította meg a haját, én pedig csak az ajtóra tudtam figyelni

Kattanás.

Kinyílt.

A küszöb túloldalán anyu állt. Ruhája lisztes volt, haja kontyba volt kötve a feje tetejére. Látszott rajta mennyire meglepődött, de amint felfogta, hogy tényleg itt vagyok, könnyek gyűltek szemeibe és mellkasához húzott. "Taehyung" suttogta halkan, könnyeit potyogtatva. Nagyon szorosan öleltem vissza, amennyire csak tudtam. Végre újra láthatom őket. Szívem izgatottan kalapált, ahogy újra otthon éreztem magamat.

- Szia anyu. - simogatom a hátát kedvesen, majd betotyogok vele a házba, elkapva Jungkook kezét, hogy jöjjön ő is. Amikor nevelőanyukám kisírta magát, egyből szólt apának is, aki szintén nagyon megölelgetett. Örültek, hogy láttak engem és ez kölcsönös volt. - Nos ő.. - húztam magam melle Kookot. Sosem láttam még ennyire megilletődve. Istenem! Agyonpuszilgatnám azt a megszeppent arcát, ha ketten lennénk. - Ő a barátom Jeon Jungkook. - mutattam be.

- Jó napot! - hajolt meg illemtudóan, kezem szorongatva, ami már egy cseppet fájt is, de hagytam neki.

- Szia! - köszöntötte vigyorogva anya, majd apa is, aztán bemutatkoztak mindketten. Bementünk a nappaliba, bár Kook ragaszkodott hozzá, hogy segítsen a konyhában, így ő elvonult anyuval.

- Rendes fiú. - mosolyodott el halványan apa, megint magához ölelve.

- Tényleg az! Nagyon rendes. - bólogatok kuncogva. Apa kicsit a melegségem ellen volt kezdetben, de mostmár látom rajta, hogy teljesen elfogad. Nem kötöttem az orrukra a kiszemeltemet soha, de Jungkook most más.

Az ebéd remek volt szokás szerint. Eleinte kicsit csendesre sikeredett, de végül aztán egymás szavaiba vágva beszélgettünk és nevettünk. Iszonyatosan jól esett, hogy a szüleimnek szimpatikus Jungkook, mert ez nekem sokat jelent. Soha nem volt még kapcsolatom és ez kezdetben nekem is kínos volt, de aztán minden úgy alakult, ahogy lennie kellett.

Ebéd után összepakoltunk és a nappaliban folytattuk a bájcsevelyt. Elmeséltük a anyáéknak, hogy mi történt velem és teljesen sokkosan hallgattak. Láttam a szemükben, hogy büszkék rám és aggódnak is értem. Jól esett, hogy támogatnak viszont. Jungkook pedig folyamat átkarolta a vállaimat, vagy esetleg a derekamnál fogva húzott magához.

Este fele mentünk haza, de megígértük, hogy biztosan meglátogatjuk őket, legalább kéthetente. Csakis így engedtek el. Kocsival vittek el a kapuhoz, bár a járműben én már beszunnyadtam, így Jungkook cipelt át a sulihoz. Az éjszakák nagy részét egy ágyban töltjük. Hol az övében, hol az enyémben. Szeretek vele aludni és tudom, hogy ő is szeret hozzám bújni, bár néha tagadja. Vicces ezzel cukkolni.

Az biztos, hogy az életem ennél jobban nem is alakulhatott volna. Van egy csodás pasim, barátaim, szerető szüleim és egy hatalmas erő, ami mostmár bennem lakozik.

• VÉGE •
_________________

Nos azt hiszem ezzel az epilógussal lezártnak nyilvánítom ezt a könyvet!

Iszonyatosan hálás vagyok azoknak, akik figyelemmel kísérték a részeket, kommenteltek és csillagoztak!! Ez lett eddig a leghosszabb könyvem és minden részt imádtam írni! Sajnálom, hogy vége, de nem akartam bele több csavart és tovább húzni se szerettem volna.

Legyetek jók!
A következő könyvemnél találkozunk! 💜