fairy tale from the stars

2. fejezet

- Rosie! - lépett oda hozzám az egyik legjobb fiú barátom, Chanyeol. Megölelt és megfogta a kezem. - Minden rendben? Kicsit sápadtnak tűnsz... Baj van? - nézett rám aggódva. Nem mertem neki elmondani, mi történt, mert még magamban sem voltam biztos... Elmosolyodtam és megráztam a fejem. 

- Minden rendben, csak nagyon meleg van és kicsit megsütött a Nap... - nevettem el magam, ami elég kínosra sikeredett. Elmosolyodott és megfogta a kezem. 

- Mi lenne ha ennénk egy fagyit? - nézett rám hatalmas szemekkel. - Attól biztos jobban lennél, és egyébként is mesélnem kell valami izgit. 

- Rendben! - vágtam rá azonnal. - Mehetünk. - nem tudom mi ütött belém. Nem akartam sehova se menni. Csak otthon akartam lenni, a szobámban, csokit akartam enni és sorozatot nézni. Valami nyálas romantikusat, amiben egy fiú vall szerelmet egy lánynak... Csak vissza akartam térni a normális életemhez, amiben nincsen Lisa és nem tetszik a legjobb barátnőm... Ez az egész kész őrület. Semmi értelme... Én lány vagyok, nekem a fiúk tetszenek és biztosan van erre racionális magyarázta. Olyan nincs, hogy valaki hirtelen "más" lesz... Vagy mégis? 

Mire észbe kaptam, már egy kicsit olvadt epres fagyit kanalaztam. Szemben ült velem Chanyeol és valamit nagyon magyarázott, de sajnos fogalmam sincs miről.

- ... És utána elhívtam egy pizzára, és utána hazavittem és tudod... - nevetett, majd valószínűleg kiszúrta, hogy gőzöm sincs miről van szó és közelebb hajolt. - Rosie... szerintem az a "Nap" elég jól nézhetett ki, ha ennyire el vagy tűnve. - huncut mosollyal az arcán nézett rám és közben mintha olvasni próbált volna a szemeimből. - Csak nem találkoztál az új sulis társunkkal? Elvileg nagyon jól néz ki... - kacsintott rám. Összerezzentem és teljesen elvörösödtem... Tehát még a suliban is látni fogom... Mondjuk ez várható volt, tekintve, hogy kb annyi idős lehet mint én, de akkor sem örültem neki. Most már biztosan nem lesz minden ugyan olyan mint eddig. És ez megrémít. 

Zavartan bele túrtam a hajamba és lesütöttem a szemem. Chanyeol persze azonnal rájött erre és kinevetett. Vagyis, nem is kinevetett, csak jót szórakozott rajtam, pedig nem is tudott semmit. 

- Tehát akkor most mi van?  - kérdezte érdeklődve. Láttam rajta, hogy nagyon kíváncsi valami izgalmas pletykára, de nem mertem neki elmondani az igazat.

- Huh hát igen... Nagyon jól néz ki. Nagyon az esetem... - hazudtam. Vagyis azt hiszem... Szükségem volt valakire aki ezt megérti és tudna nekem segíteni. De egyedül Chanyeol, Jennie és Jisoo volt nekem, akikkel tudtam volna erről beszélni. De Jisoo kilőve, tekintve, hogy róla is szó volt. Jennie nem értené meg, ráadásul eléggé pletykás és biztos azonnal elmondaná Jisoonak és Lisának is. Szóval maradt Chanyeol... De még mielőtt megszólalhattam volna, megfogta a kezem. Felkaptam a fejem és ránéztem. 

- Rosie... Nekem mondanom kell valamit... - lesütötte a szemeit és elengedte a kezem. Eléggé megijedtem és tágra nyílt szemekkel figyeltem, hogy mit akar mondani. - Szóval tudod, hogy te vagy a legjobb barátom, és már gyerekkorunk óta ismerjük egymást, és mindent tudunk egymásról... - bólintottam és egyre kevésbé értettem, hogy mi történik. - Szóval, amikor mondtam, hogy megismertem azt a lányt, és egész jól elvagyunk, meg ilyenek, az nem... Mármint én nem... - hangosan kifújta a levegőt, de mire folytatta volna, valaki leszólította.

- Chany! - sipítozta fejhangon, és lehuppant Chanyeol mellé. - Chany, annyira hiányoztál. - nézett rá kiskutya szemekkel. Nem ismertem a lányt, de Chanyeolt igen. Hatalmas csajozó gép. Ez a lány is biztos az egyik új "barátnője", erre a hétre... Elmosolyodtam és újra bele kanalaztam az olvadt fagyimba, aminek epres víz íze volt. 

- Mingi, te mit keresel itt? - láttam, Chanyeolon, hogy elég kínosan érzi magát, de nem tudott mit csinálni. 

- Hiányoztál Chany baba. - olyan éles volt a hangja, mint egy macskának amikor rálépnek a farkára. - De ki ez a lány? - nézett rám, arcán "enyhe" undorral. Chanyeol zavartan rám nézett, majd vissza a lányra.

- Ő... Ő a... - habogott össze-vissza. 

- Az egyik legjobb barátja. Rosénak hívnak. - nyújtottam kezet mosolyogva. 

- Kit érdekel? - mondta lekezelően, és újra Chanyeolra nézett. - Chany, menjünk el moziba... Most! - vihogta, majd felugrott és izgatottan rángatni kezdte Chany kezét. - Most jött ki egy új film és meg akarom nézni!! - hirtelen azt hittem, hogy a földhöz fogja vágni magát és hisztizni fog, de szerencsére Chanyeol jól kezelte a helyzetet. 

- Ne haragudj, de most nem jó, mert ez most Rosie napja, de holnap a tied vagyok, jó? - mosolygott kedvesen a lányra, de az csak egyre idegesebb lett, és hirtelen nem tudtam eldönteni, hogy rám, vagy Chanyeol pólójára, amit olyan erősen szorított, hogy kezdett szétjönni. 

- Jó... nem érdekel! - mondta sértődötten, azzal elengedte a pólót és gonosz mosollyal rám nézett és megcsókolta Chany-t. Mintha ez engem érdekelne... De igyekeztem jó képet vágni ehhez a jelenethez, ezért csak mosolyogtam, bólogattam és integettem neki amikor nagy léptekkel kivonult a boltból. Mikor már eltelt egy kis idő hogy a lány távozott, hangosan felnevettünk. 

- Ne haragudj "Chany", de ez a lány eddig a legrosszabb választásod. Ezt honnan akasztottad le? - nevettem. 

- Egy buliban találkoztunk, és tudom... De nagyon rámenős és nem tudom lerázni... Azt hiszem nagyon belém zúgott... - mondta miközben a nemlétező hosszú haját dobálta hátra. Elnevette magát és bele ivott a vanilliás turmixába. - Ááá, ennek víz íze van... - fintorodott el. 

- Eddig nem tűnt fel? - nevettem ki hangosan. 

- Figyi, mi lenne ha lelépnénk és elmennénk a parkba? Veszek sört. - kacsintott. 

- Én benne vagyok, de ezt azért fizessük ki... - néztem a víz ízű löttyökre az asztalon.

***

Mikor a parkba értünk, már sötétedett, de így csak hangulatosabb volt. Chanyeol leterítette a pulcsiját a fűre és ráültünk. Kibontottuk a sört és csak hallgattuk ahogy a madarak csicseregnek. 

- Rosie! - nézett rám Chanyeol komolyan. - Valamit még nem tudtam elmondani, amit szerettem volna... 

- Persze, mert a barátnőd jött letépni a pólódat... - nevettem el magam. De Chanyeol nem mosolygott. Komolyan nézett maga elé és olyan volt mintha valami bántaná. Hosszú percekig csend volt. Nem szóltunk egymáshoz. Végül Chanyeol rám nézett és megsimította az arcom...