Rowena a boszorkány átka /Befejezett /

10. fejezet

Késő éjszaka volt már, Lui és a kislánya rég az igazak álmát aludták, miközben Thea nyugtalanul forgolódott, azon tanakodva, hogy mi tévő is legyen.  Közölje e szerelmével, hogy ki is ő valójában, vagy hallgasson? De ha el is mondaná, azzal sem menne semmire, hiszen a férfinak gyereke van és bizonyára egy gyönyörű felesége is, aki szeretettel várja haza férjét és gyermekét. Tehát jobb ha hallgat. Amúgy sem változna semmi sem attól, hogy elmondaná ki is ő, hiszen Lui attól még nem szeretne belé... sőt, ki tudja mit tenne vele, ha megtudná, hogy ő az a boszorkány aki akkor régen megátkozta, és még a ráruházott hatalomtól is megfosztotta. Igaz nem szándékosan és nem is személyesen, de akkor is megfosztotta a hatalmától. Igen jobb lesz ha hallgat.

Másnap reggel Lui és a kislánya mennyei illatokra ébredtek, és miután egy kisebb hadseregnek elegendő reggelit púsztítottak el, a férfi elmesélte a dundi boszinak,  látogatásuk okát. Aki délután kettőre teljesen meggyógyította a kislányt. Lui már vette is elő, a pénzel teli erszényét, hogy kifizesse a  gyógyítás és a szállás, meg a reggeli díját, mire Thea igencsak dühbe gurult.

- Ludvig William Black! Jobban teszed ha máris elteszed az erszényed, vagy istenemre mondom, hogy úgy megátkozlak, hogy míg élvén élsz emlegetni fogod, és most nem úszod meg egy kis vérfarkas átokkal, mint a múltkor.  -  sziszegte ducikánk, fojtott hangon.

- Hogy mit mondtál? - kérdezte Lui döbbenten - Várjunk csak... nem... az nem lehet... De mégis, különben honnan tudnád a nevem - suttogta lassan közeledve a duci boszink felé -  Rowena, hercegnőm menj ki egy kicsit játszani! -  utasította Lui a kislányt, aki észlelve apja gyilkos hangulatát, szó nélkül engedelmeskedett.
Thea csak miután a kislány távozott a szobából, és Lui sarokba szorította, csak akkor eszmélt fel, hogy sikerült lelepleznie saját magát.

- Lui nézd, é... - de befejezni nem tudta, mert egy puha selymes száj tapadt az övére. Lui szíve szerint megfolytotta volna a nőt mérgében, de az átok miatt, ami úgy sem sikerült volna neki, inkább a csók mellett döntött, és milyen jól tette. Elég volt látni a nő meglepett, rémült arcát, és a férfi máris jobb kedvre derült, csakhogy a következő pillanatban ő lepődjön meg amikor Thea visszarántotta és megcsókolta. De még hogyan. Hiába akarta Lui eltolni magától a duci nőt, egyszerűen képtelen volt rá. Thea ajkai puha bársonyként simultak az övére, csókja pedig még a  méznél is édesebb volt.  Tele volt szerelemmel, szenvedéllyel , és olyan perzselő tűzzel, amiben Lui úgy érezte, hogy képes lenne elhamvadni.

Nem Ludvig nem esett szerelembe, de valami miatt elkezdett kötődni az egykori  Rowena Whytmoor, jelenleg Thea Wherstrom nevü boszorkányhoz, ezért úgy döntött, hogy bár még csak nem is kedveli, szeretni meg egyáltalán nem szereti, de még is csak megtartja a vöröshaju, duci boszit. 

- Rowena kincsem, apa szerzett neked egy új anyukát! - kiáltotta Lui a lányának, miközben Theat a vállára kapta s ki indult vele a kis kunyhóból, mit sem törődve ducikánk ellenkezésével.  Rowena pedig szinte szárnyalt a  boldogságtól, hogy most már neki is van anyukája, nem csak annak a kiállhatatlan,  folyton dicsekvő Sarahnak. Ráadásul az  ő anyukája sokkal szebb, mint Sarah anyukája, és még boszorkány is.

- Apu, akkor mostmár csak egy kis testvér kell még. - közölte a kislány fülig érő szájjal.

- Ne aggódj kincsem, apu és anyu rajta lesz az ügyön. - jelentette ki Lui nevetve.  Thea pedig fülig pirulva ellenkezett, és ficánkolt a  férfi vállán, miközben szíve majd kiugrott a helyéről, és életében először érezte igazán boldognak magát, annak ellenére is, hogy tudta, hogy Lui egyáltalán nem szereti... még.

                    

Nos ennyi lett volna a történet, de  van még  egy  epilogus is, ami szintén nem túl hosszú.