Fekete Rózsa - |Pietro Maximoff|

11.fejezet

Négy napja nem csináltam semmit. Olyan voltam, mint egy élő halott. Minden nap minden percében sírtam és nem lehetett csillapítani a keserves zokogásomat.

Az orvosok megmondták, hogy a mai napon haza mehetek. Elvégeztek néhány rutin vizsgálatott, a biztonság kedvéért.

Pietro fejét láttam bekukucskálni az ajtón. Oda kaptam a fejemet és keserű mosollyal üdvözöltem.

- Mehetünk? - kérdezte szomorúan. Biccentettem. Össze pakoltam a cuccaimat és Pí kezét Meg ragadva kiléptünk az ajtón. Oda battyogtunk a lifthez és megnyomtam a hívó gombot.

- Hova megyünk? Hol fogok élni? - néztem a kék szemeimmel rá. Ő is rám pillantott, majd elmosolyodot.

- Van egy kertvárosi házam. Ott leszünk. Kedves szomszédok vannak mellettünk. Van egy idős házaspár és egy öt gyerekes család. Kedvelni fogod a kölyköket. Az idős néni pedig hozz sütit vasárnaponként. A te lakásodból az elmúlt napokban át cuccoltam a közös házikónkba. Remélem jó így - a tekintetét a cipőjének szentelte és megjött a lift. Beszálltunk és megnyomtam a földszint gombot.

Miután leértünk bepakoltunk Pietro autójába és elindultunk egy új élet felé.

Valóban szép környéken volt a lakás, ahol élni fogunk. Amikor megálltunk egy kisgyerek köszönt és egy bácsika. Mosolyogva vissza köszöntem. És ez egy őszinte mosoly volt. Pietro kinyitotta az ajtót és szemem elé egy hatalmas nappali tárult. Ahhoz képest, hogy ketten lakunk majd itt, rengeteg a hely.

A kabátomat levettem és rá néztem a Maximoff fiúra.

- Mivel itt a környéken úgy tudja, hogy egy pár vagyunk, muszáj megkérdeznem. Leszel-e a barátnőm?

- Leszek te mamlasz - adtam puszit az ajkaira.

Vége