Black Hearts School

10.

Köszi, hogy idáig eljutottál🖤 jó olvasást!!

2020.10.04.

6:00

Világosodott. Láttuk a nap felkelését, ahogyan ültünk a városban lévő tónál. Nem tudom mióta lehettünk itt.
Az alkony megcsillant a víz felszínén és eszembe jutott ahogyan Finnel régen mindig itt játszottunk. Néztük a kacsákat és Finn mindig megijesztette őket egy-egy kővel. Persze nem dobta rájuk. Mindig ügyelt rá, hogy melléjük essen.

-olyan gyönyörű itt-mondta hátradőlve a padon. Nem tűnt kimerültnek ahhoz képest, hogy egész este ébren voltunk. Mást láttam a szemében. Sokkal inkább fájdalmat.
-szerintem is-szólaltam meg végül és felálltam-mennünk kéne.
Finn nem szólt semmit csak követte a példámat és felállt

-anyukád nem keresett?-nézett Finn a kezemre, amelyben kikapcsolt állapotban volt a telefonom.
-nem...vagyis. Nem tudom-néztem a kijelzőre-lemerült-mutatom fel a készüléket
-basszus-hangzott Finn szájából a szó és azthiszem mindketten egyet értettünk abban, hogy ma meghalok. Viszlát világ!

-Szerintem megyek-mondta Finn, ahogyan ott álltunk a kapunk előtt és egy halvány mosolyt erőltetett az arcára
-jólvan persze, lépj le mikor épp a halál kapuján készülök belépni-néztem rá tettetett sértettségel. Finn is elnevette magát. Viszont ekkor nyílt az ajtó.
-na megyek-húzott oda magához gyorsan majd elfutott. Szórakozottan néztem utána, viszont ekkor egy köhintés zökkentett ki a bámulásomból. Felriadtam és apára néztem aki az ajtóban állva figyelt engem.
-az ott Finn volt?-kérdezte hunyorogva
-ja, szépen itt hagyott-nevettem fel és ekkor apa is elmosolyodott-bajban vagyok?
Apa nagyot sóhajtott majd betessékelt a házba-nem. Anyád azt hiszi fent alszol a szobádban.
Ezt mondta volna neki?
-Én mondtam neki, mert megkért, hogy nézzek rád-mondta mintha csak hallaná a gondolataimat
-köszi-mosolyogtam rá
-most meg vagy lepődve?-kérdezi majd oda teszi a kezét a szája elé mintha azt akarná, hogy a következő dolgot amit mondani akar csak én halljam-végülis nem vagyok egy hárpia-suttogja és a fejét a hálószobájuk felé inti az emeleten. Igaza van. Apa sosem volt szigorú. Mindig mellettem áll ki ha valamilyen veszekedésünk van anyával.

Halkan elnevetem magam de aztán elküldött aludni.

Mire felérek a szobámba már 7:45 van.
Úgy döntök ledőlök az ágyamba egy kicsit aludni.

-Dom?
Kiáltok neki de mintha ott se lennék, rám sem hederít
-És mivan ha megtudja?-kérdezi tőle az az idegesítő vörös az ölében. Nem tudom ki az.
-ki tud meg mit?-kérdezi és beleharap a szájába majd végig méri
A lány hányingerkeltően felkuncog
-hát a barátnőd, te kis butus-rebegteti a pilláit
-nincs barátnőm-jelenti ki mire összetörik a szívem
-akkor ki neked Betti?
-Betti? Csak játszadozunk-nevet fel Dominik
A könnyeim hullanak és szaggatottan veszem a levegőt-Dom?-szólok neki mégegyszer de nem hall
-na mire vársz?-kérdezi a vöröstől vigyorogva
-hát ez esetben-szólal meg és rátapasztja az undorító csőrét az ajkaira

De ekkor felriadok
Az arcom tiszta könny és teljesen levagyok izzadva. Melegem van. Csak egy álom volt. Ránézek az órára és dél múlt 20 perccel.
Gyorsan kikászálódom az ágyból és bemegyek a fürdőmbe ami a szobámból nyílik.

Felkapcsolom a lámpát és belenézek a tükörbe. A hajam csapzottan tapad az arcomhoz és omlik a vállamra.

Mi a fene volt ez?