Black Hearts School

9.

2020.10.04./szombat

2:14

-jézusom-suttogtam, ahogy a Finn kezére folyó vért néztem.
Sosem láttam még ilyennek ezelőtt.

2020.10.03.

11:42

-Finn?-szóltam a telefonba
-letudnál jönni?-hallatszott a hangja a vonal túlsó feléről. Nem tudtam mit ki venni belőle. Valahogy olyan idegen volt számomra ez a megszólalás, hogy azonnal a telefon képernyőjére kaptam a tekintetemet, hátha nem vele beszélek. Ő volt az. Még hozza sokkos hangon.
-per..persze-csaptam le a telefont és a pulcsimat felkapva, rohanva téptem fel a bejárati ajtónkat. Mi történhetett vele? Sosem hallottam még ilyennek. A hangja.. a hangja olyan más volt, mintha valaki olyan mondta volna akiben nincsen érzelem. Valaki akinek eltűnt a lelke.
Valaki akinek megszakadt a szíve és az utolsó hitét is elvesztette az emberekben.

-Finn..?-mondtam, immáron harmadjára az aszfaltot bámuló srácnak aki nem volt hajlandó válaszolni
-Finn nem akarsz esetleg bej-
-nem
-o..ohh oké. Mi történt?-néztem rá aggódalmalsan mire végre felnézett és keserű mosolyra húzva a száját legördült az első könnycsepp az arcáról.. amelyet követett vagy ezernyi.

Így sétáltunk mi ketten az éjszaka kellős közepén a belváros fele ahonnan körülbelül 20 perce jöttem haza. Elmondott mindent. Mindent. Noah. Valamilyen Botond. Valamilyen park. Finn ahogyan a kutyáját sétáltatja.Noah. Botond. Noah és Botond...csók.

Én csak hallgattam és sétáltam vele a.. a hova is? Nem tudom. De minél közelebb értünk a belvároshoz a kocsik hangja annál inkább nyomta el a mellettem halkan zokogó Finnt.
Furcsa volt az egész. Tudtam hogy ez még nem olyan komoly közöttük de azért már rendesen randizgattak.Sosem gondoltam volna hogy Noah meg mer tenni valami ilyesmit..olyan aranyosnak tűnt és.. nem tudom.
Mivan ha ez az élet? A szerelmek mindig hazugsággal végződnek.. vagy te vagy akinek a szívét összetörik, vagy te vagy aki összetöri azt a bizonyos szivet. Sosem tudhatod mikor bízhatsz meg valakiben igazán? Mivan ha neki csak játék? Ha minden fiú ilyen? Vagy előbb vagy utóbb úgyis ilyen lesz? Ilyen dolgokon gondolkoztam és azt vettem észre, hogy talán már nem is Finn és Noah "kapcsolatán" jár az agyam. Hanem valami sokkal sajátosabbon.
-minden rendben?-törölte meg a könnyes szemét Finn akit úgy tűnt hidegen hagyott a tény, hogy miatta vagyunk most itt. És ekkor leesett milyen szar barát vagyok.. hogy egy barátnak támasztania kell a jobb kezével a másik bal kezét, hogy együtt egyensúlyban legyünk. Nem történt velem semmi.. nem miattam vagyunk itt..
-persze-zökkentem ki a gondolataimból megállítva Finnt majd szorosan magamhoz öleltem-annyira sajnálom-nyögtem ki végül az egyszerű és nem törődöm válasznak tűnő mondatot, de igazából sokkal többet jelentett. És tudtam, hogy ő is tudja mert erősen megszorított.
-nem vagy éhes?-tolt el magától
-oh dehogynem-mondtam meglepetten hiszen úgy tűnt nem is olyan régen ettem erre fele.

1:14

-és akkor ti most..?
-nem tudom Finn
-de akkor jártok?
-nem tudooom, nem tudok semmit-mondtam égő fejjel és lesütött szemmel néztem a világ legrosszabb kínai kajájára, amit valaha ettem.
-hát a történtek alapján nagyon úgy tűnik-próbálta elkapni a tekintetem ahogy a szájához emelt egy sushit.
-nem tudom
-mit nem tudsz?-kapott fel még egyet
-olyan fura ez.. alig ismerem és csókolóztunk.. érted ezt? CSÓKOLÓZTUNK-néztem rá eszelős tekintettel
- Finnek megállt a keze a levegőben, ahogyan a következő falatot kapta fel és egy ideig nézett rám, majd egész egyszerűen elröhögte magát
-most mivan?-néztem rá értetlenül
-úgy viselkedsz mintha valami rosszat követtél volna el-nézett rám szórakozottan
-talán így is van.
-mi?
-semmi-fújtam ki a levegőt
-najolvan-mondta és felállt az asztaltól-akkor én találkozni akarok ezzel a sráccal
-mi?
-megnézem magamnak.
-tessék?-röhögtem fel értetlenül
-így van. Megnézem kinek leszek a tanúja az esküvőtökön
-oh jézus gyere le-forgattam a szemem és én is felálltam-najó lépjünk le, szar a kaja-néztem rá visszatartott mosollyal
-jólvan-mosolygott