Összetörve ...

4.rész - A költözés

"Akkor még úgy volt, hazajövünk...."

A következő pár óra kimaradt. Annyira emlékszem, hogy anyáék az utat végig ordítozták, folyamatosan veszekedtek. Persze halkan, hogy ne hallja más, mégis nagyon idegesek voltak. Azt se tudom miért. Asszem valamit apám otthon hagyott, de nem is igazán érdekelt. Üres voltam, nagyon üres. Semmi nem érdekelt. 

Odaértünk. Még sosem voltam Amerikában, pláne nem az ennyire Nyugati részén. Tele volt minden siető ideges emberekkel, akik angolul beszélnek, de mondjuk egy szavukat nem értettem. Ja igen, mondtam már, hogy nem is tudok angolul?

Anyáék még nem találtak lakást ezért ideiglenesen egy panzióban fogunk élni. Elég béna panzió volt, mégis az ára mintha egy 6 csillagos hotelben lennénk. Kibéreltünk egy 3 szobás lakást, és ott nyugiban voltam egészen 2 napig. Szinte csak kajálni jöttem ki onnan. Majd eljött a halálom napja. Jó, na csak átvitt értelembe, de még a semmiképp sem akartam elmenni a suliba. Jah. De muszáj volt sajna. 

A suliban először is meg kellett keresnem a titkárságot. De először is. Nem tudok angolul, azt se tudom mi a titkárság angolul. 2. Több emeleten, több száz osztályterembe kellene végignéznem, mert az se biztos, hogy ki van írva bármi is az iroda ajtajára. 3. Még segítséget se tudtam kérni. 4. Persze anyámék se jöttek el velem. Ó, de szeretem őket. 5. Közel vagyok ahhoz, hogy kifussak innen. Már ha kitalálok. Kerestem, de nem mertem sehova se bemenni. Majd egyszer csak láttam, hogy egy ajtó mögé sok tanár bemegy. Az - gondolom én - a tanári lehet. Féltem bekopogni, úgyhogy csak simán bementem, és igen, tényleg tanári volt. 

- Hol vagyok? - kérdeztem én hülye magyarul.

Erre előállt egy fiatal 20 éves férfi. 

- Akkor te lehetsz Nagy Maja. Nem tévedek? - kérdezte magyarul a faszi. Amúgy egész jól nézett ki. - Én Charles Noah vagyok, és anno Magyarországon éltem. Bemutatom neked iskolánkat. 

- K...Köszönöm. - dadogtam.

Végigvezetett az egész iskolán, aztán elmentünk beiratkozni, és ő fordított mindent. Majd bemutatott egy osztálynak angolul, ez volt az én osztályom. Nem túl szimpi. Hiába korombeliek, tele vannak testékszerekkel, egyeseken tetoválás, és mellesleg néhányan telefont nyomkodtak, mások feltett lábbal "ültek", megint mások aludtak, és a többiek nagyjából érdeklődve figyeltek. Aztán Charles tanár úr elment, és beültem egy üres padba leghátulra. Egyedül ültem.

Azonban a nap nem túl szépen folytatódott...