Összetörve ...

6.rész

"Kimentem plázából és anyám kocsiját láttam meg... Jujj, hogy ezért mit kapok..."

Na, igen... Miután anyám észrevett, rohadt dühös lett. Végülis egy ismeretlen városban tébláboltam, azt se tudom merre van az átmeneti "lakásunk".  Ordítozott egész úton, szabálytalanul vezetett, és nagyon hirtelen kicsappant belőle a düh. Egész úton ez volt, és azt hittem kiugrok az ablakon, mintsem anyám túlreagált dolgait hallgassam. Életem egyik legrosszabb 30 perce volt. Pfffff...

A panzióban anyámék nem adtak kaját, de tényleg semmit nem ettem, nem engedtek ki a szobámból még vécére sem, mert rám zárták az ajtót. És végig üvöltöztek egymással megint valami pénzbeli probléma miatt. Jah, anyám mérges lett, és rá jellemzően most mindenkibe beleköt. Éljen. De amilyen veszekedés ma volt, olyan soha nem lesz többet. Dobálták egymásra a cserepeket, a lámpát, a kaját, mindent amit csak tudtak. Aztán apám mérges lett, fogta magát elment. Haza se jött, csak reggel. Amikor elment apa, bejött anya a szobámba és ott vert, ahol ért. Nagyon dühös lett az egész miatt. És nagyon túlreagálta. De mit tehettem volna? Hallgattam, és lenyeltem a fájdalmat. Aztán már kék-zöld voltam, mire abbahagyta. Úgy tűnt nem csak mérges, hanem bizony a veszekedés közben jól leitta magát. 

Másnap reggel apa hazaért, de nem találtuk otthon anyát. Ő nem volt rám dühös, csak anyámra, aki szokása szerint kevert-kavart, és mindenkibe belekötött. 

Az autónk nem volt otthon, így apával taxiznunk kellett. Egy taxival mentünk, mert úgy olcsóbb. Csak ő munkába ment, én meg már megint a suliba. De jó.  A sofőr kapcsolgatta a rádiókat, míg megállt egy hírnél. Velem ellentétben apa profi angolos volt, így mindent értett a hírből, de egy pillanat alatt sápadt lett, elnehezedett minden körülötte, alig kapott levegőt, és szinte hallottam, ahogy csak úgy tombol benne a düh? Fájdalom? Félelem? Szívszorító érzéssel néztem, mert féltem, hogy anyáról van esetleg szó. Talán túlságosan berúgott, bedrogozott vagy mittomén, és baja esett. 

- M...Mi t...történt? - kérdeztem apától félve, miután vége lett a hírnek.

- Ezt nem hiszem el!!! Nem, ez nem történhet meg velünk... ÚRISTEN!! - sipánkodott férfi létére. -Ne.... Ez hazugság... Nem ez nem lehet!! - aztán észrevette, hogy nézem, és folytatta elkeseredve - Maja! Anyád....