A rádiós - Hazbin Hotel FF

ELSŐ FEJEZET

A New Orleans melletti mocsár halottnak hatott. A tájat vékony hó lepedő fedte, a légkör fagyott volt. A nap már nyugovóra tért, azonban az égbolt mégsem korom feketének, sokkal inkább sápadt szürkének tűnt. A mocsár felett teljes csend uralkodott. A júliusi békabrekegések gazdái mély álmukat aludták, a bogár ciripelések is elhallgattak már hetek óta. A lápvidéket mintha a Halál készült volna meglátogatni. Egy fiatal pár mégis úgy döntött, hogy ezen az egyesek számára rémisztő helyen szakadnak el a jazz zenétől és az emberektől hangos város életétől. Ahogy a holdfény megvilágította ezt a holtnak tűnő tájat, abban tényleg volt valami varázslatos. Ezt a csodás atmoszférát azonban a pár férfi tagja nem nagyon érzékelte. 

– Drágám, tényleg nem érezhetnénk jól magunkat inkább egy bisztróban, esetleg egy kávéházban? – kérdezte hangjában kisebb aggodalommal a férfi. 

– Ugyan Josh – válaszolt a leányzó – , végre csak mi ketten vagyunk egymásnak. Kérlek, szakadj el a városi élettől egy kicsit! 

Azonban a férfi meg sem hallotta szerelme utolsó mondatát. A távolban egy alakot vélt felfedezni. Az a bizonyos alak egy férfinak tűnt. Magassága majdhogynem elérte a két métert, kezében egy vadászpuskát tartott, így még az sem adott biztonságérzetet a pár férfi tagjának, hogy meglehetősen messze állt tőlük. 

– Biztosan csak vadászik, hagyjuk hadd szórakozzon! – jelentette ki a lány – Elvégre mi is a természet gyönyörét szeretnénk élvezni – fejezte be mondandóját, hangjában a kedvesénél nagyobb nyugodtsággal. 

Az alak levette róluk tekintetét, és tovább állt. 

– Látod? – kérdezte a leány. Joshnak kezdett szertefoszlani az aggodalma, majd szerelme felé fordult. Egy nyugodt mosollyal jelezte neki, hogy minden rendben van. 

– Nagyon sajnálom, Drágám – mondta kedvesének – , valóban túl reagálom a dolgokat. Csak az itteni emberek néha olyan furcsák tudnak lenni. Nem is fontos. A lényeg, hogy csakis egymással törődjünk. Mellesleg muszáj megjegyeznem, hogy nem csak a természet gyönyörű ma este. 

Ezt követően a férfi gyengéd mozdulattal a párja haja mögé nyúlt, és kezét óvatosan a tarkójára helyezte, míg másik kezét hátához simította. Kedvese természetesen vette a célzást, és lassan magát és a férfit hátrébb vezette, hogy neki tudjon egy kicsit dőlni a mögöttük lévő fának. A férfi lassan levette a lány tarkójáról a kezét és a fának támasztotta. Kedveséhez kezdett közeledni, hogy ajkaik összeérjenek. A leánynak is tetszett a férfi elképzelése. Ezt először egy ravasz mosollyal jelezte majd lassan ő is közelített a férfihoz. Már a szemét is lecsukta volna, amikor lesokkolt a látványtól. A férfi válla mögött egy pár méterre lévő puskacsővel kellett farkasszemet néznie. Szabadulni akart a férfi karjából, de az nem hagyta.

– Mi a gond, Helen? – kérdezte a férfi kicsit összezavarodottan.

A következő pillanatban érkezett is a válasz. Eldördült a puska, és sebesen közelíttet feléjük a puskagolyó. A férfi elengedte a nőt. A golyó célt talált, és Josh hátában állt meg. Ezt követően az fájdalmasan ordított fel a találattól. Mielőtt még az áldozat egyáltalán le tudott volna térdelni vagy feküdni a földre, még egy találatot kapott. Ez már a fejét találta meg, ami végzet a férfival. A találat az élettelen testet a lány karjába taszította. Sikeresen elkapta, azonban ezt követően rögtön el is dobta a számára egykoron legfontosabbnak vélt embert.  Egy harmadik lövedék a mellette lévő fába érkeze. Nem kellett sok a védtelen lánynak, azonnal rohanni kezdett. Az alak a távolból megindult felé, miközben a fegyverét is sikerült újratöltenie. Az űzőt vad segítségért kiabált, amire válaszul még egy célt tévesztett lövést kapott. 

Innen már egyértelmű volt, hogy ez nem egy baleset volt. Az az alak emberre vadászott. A gyilkosság továbbá még csak nem is volt megtervezve, mert senki sem tudott a szerelmespár kis túrájáról. A gyilkos nem válogatott az áldozatai között, egyszerűen csak kedvtelésből gyilkolt. Szórakozott a holtan összeeső emberek látványától és a rémültem sikoltozó menekülőkön. A kegyetlenség vezérelte a tettében a vadászt. A következő lövés súrolta a célpont fülét, amitől majdhogynem összeesett. A kétségbe esett sikoltozást, fájdalmas zokogás váltotta le. Az üldöző a következő lövésre készült, a puskacsövét egyenesen a lány lába felé fordította. A puskagolyót útjára eresztette, ami bele is fúródott a menekülő combjába. Nem bírta tovább, és a földre zuhant. A vadász szép lassan közeledett a préda felé, aki még így sem akarta feladni az életét, és próbált elmászni magától a Haláltól. Nem kellett sok idő a férfinak, hamar beérte a földön kúszó áldozatát. Amint a haldoklóhoz ért, lehajolt hozzá.

– Minek menekülsz, kedvesem? – kérdezte teljes nyugodtsággal és kisebb örömmel a hangjában a férfi.

– Kérem – válaszolt sírástól fuldokló hangon a lány – , könyörüljön meg rajtam!

– Sajnálom, de azt nem tehetem. – közölte a férfi, akinek azóta sem csökkent a jókedve – A végén még elkapnának, és nem nagyon szeretném az időmet  rácsok mögött tölteni, továbbá még a kivégzésem is várhat – mondatát egy apró és kellemes nevetéssel zárta. Legalább is a nevetés egy hétköznapi helyzetben kellemesnek hatott volna. De így, hogy az előbb ölt meg egy ártatlan férfit... Félelmetes nyugodtsággal beszélt a lányhoz. Mintha az előbb csak egy szarvast lőtt volna.

– Dehogy uram – próbálta menteni magát az áldozat – , ebben a sötétben nem is látom az arcát.

– Ugyan kedvesem – folytatta a vadász – ,az utolsó dolog amiről felismernének az az arcom, ellenben a hangommal. Mondd, nem ismerős valahonnan? – kérdezte a férfi, már egy kicsit több komolysággal.      

– Maga? – kérdezte meglepetten, majd haraggal telve folytatta – Rendben, nyugodtan öljön meg maga beteg szörnyeteg. Gyűjtsön csak rabszolgákat! Érdekel, hogy fogja tovább vinni így a rádiós karrierjét... Alastor! Mellesleg úgysem tudja elrejteni egy ilyen mocsaras területen a holttesteket. A mocsár kiveti magából a halottakat.

– Annál jobb – mondta Alastor, majd fegyverét a préda irányába fordította.

Ujja meghúzta a ravaszt, egy fejre célzott lövéssel véget vetett szenvedésinek. A leány feje alatt a hó vörösre váltott. A vére szép lassan átszínezte a helyszínt. A férfi elégedett mosollyal hagyta el a mocsarat, miközben boldogan egy jazz számot dúdolt magának. Azonban eszébe jutottak a lány szavai: "Gyűjtsön csak rabszolgákat!". Mire utalhatott vajon ezekkel a szavakkal a kisasszony? Biztos csak a félelem beszélt belőle. Ezekkel a gondolatokkal zárta le Alastor a sikeres vadászatát. A mocsár pedig, olyan csendes lett, mint a hajsza előtt.