Érzelmek Nélkül|VKook {BEFEJEZETT}

2. 1~fejezet

3 hónappal késöbb

Taehyung szemsz:

Mióta Jungkookkal elválltunk, az életem gyökerestül megváltozott. A félelem a részemmé vált, az utcán folyamatos hátra nézek, hogy követ-e, az életem már nem lesz a régi. Az első hónapokban valahogy megtudta a számom és mindig hívogatott, de nem vettem neki fel többet. Azóta járok önvédelmi órákra, tanulok lőni, egy csomó biztonsági ezközt vettem itthonra. Fel vagyok készülve a legrosszabra.

Napokban:

Nagyon kimerült vagyok, ez az délutáni műszak teljesen lefáraszt, de szerencsére rendesek a kolégák és a főnök is, itt rendes életem lehet a munkában. Ez volt az utólsó napom, a főnök azt mondta hogy mióta itt dolgozom egyszer sem vettem ki szabadságot és hogy menjek mostmár és egy hónapra vegyek ki szabadságot. Hát így is lett. Meg könnyebbülten léptem ki a kávézóból. Elibdultam haza felé, az utcák csöndesek voltak. Megnyugtató, hogy végre senki sincs az utcán rajtam kívül, így nem kell azon aggódnom, hogy ki van mögöttem. Lassan a házamhoz értem, nagyon megszerettem ezt a házat. Gyönyörű kertje van, a ház is elég otthonos. Egyszóval imádom. Ahogy a kapuhoz értem és be volt csulva, de nem volt zárva.

-Ohh bassza meg!-káromkodtam el magam.

Lábaimat szedni kezdtem. Nem hiszem el, ez is csak velem történhet. Az ajtóm csukva volt, de az sem volt zárva. Én emlékszem, hogy bezártam mindent, mint mindig, de most minden nyitva. Szívem torkomban dobogott. Nagyin remélem, hogy csak rosszul emlékszem és csak nem zártam be és senki nem jött be, vagy raboltak ki. Ahogy óvatosan kinyitottam az ajtót és felkapcsoltam a lámpát nagyon megnyugodtam.

-Uhh..-fújtam ki a bennt tartott levegőt.

Semmi nem változott minden ugyan úhy maradt ahogyan hagytam, de azért körbe jártam a házat. Minden olyan mint volt. Meg nyugodtam, hogy csak biztos én nem zártam be és nagyin szerencsésnek éreztem magamat, hogy nem történt semmi. Miután teljesen megnyugodtam, elmentem fürdeni és felöltöztem. Miután meg voltam mindennel, elindultam a hálóba aludni. Nagyon kimerült voltam. Amint beértem a szobába és felkapcsoltam a villanyt bedobtam a telefoonom az ágyba az ajtóból, felkapcsoltam az éjjeli lámpám és már oltottam volna le a lámpám, de valaki megelőzött. Az ajtó becsapódott és a lámpa lekapcsolódott. A szívem kihagyott egy ütemet.

Jungkook volt az ajtóban és egyáltalán hol bújt el?! Hogy nem vettem észre?! Hangzottak a kérdések a fejemben. A pánik kezdett rajtam urrá lenni.

-Miért nem vetted fel a telefont cicus?-törte meg a csöndet és elindult felém.

-Jungkook, menned kell, kerlek menj el.-hangom kissé elcsuklott a félelemtől a végére.

-Eszem ágában sincs, eddig türelmes voltam, nem jöttem el ide, de én nem bírom ezt már nélküled.-hanagja vággyal teli volt.

Egyre jobban közelített felém. Én meg csak áltam mint egy farönk.

-Kérlek Jungkook, menj el.-kérlektem tovább.

-Megmondtam hogy nem.-nem emelte fel hangját, még is rémísztő komolysággal beszélt. Hangja nyugodságot tükrözött még is kemény volt.

Nem sokára elért hozzám és rálökött az ágyra és felém mászott.

-Jungkook, nem tudnánk ezt megbeszélni?-kérdeztem félve.

-Ezehn nincs mith megbeszélni.-mondta még mindig nyugodtan meg is kissé akadozva.

Amint ezt kimondta, megéreztem rajta, higy ivott, pia szagú volt.

-Jungkook te ittál. Ne tedd ezt, kérlek.-néztem méllyen a szemébe.

Végig simított arcomon, engem meg kirázott a hideg. Ő elmosolyodott és folytatta tovább.

-Taehyung akarlak.-mondta mostmár vággyal teli arcal és hangal.

Mint ha meg sem hallotta volna amit eddog mondtam neki.

-Neh kérlek Jungkook.-próbáltam meg egyszer megkérni.

Nem habozott sokat, nekem nyomta eléggé merev tagját és megcsókolt. Lassan mozgatni kezdte ajkait és nyelvét is számba juttatta. Én a sokktól ellenkezni sem tudtam. Számat feltérképezte, olyan részletességgel, mint az első csóknál. Levegő hiányában elválltunk, ő kapott az alkalmon és ráült csípőmre. Elkezdte ingjét kigombolni és le is vette. Én csak figyektem a sokktól. Teste még mindig ugyan olyan izmos volt és vadító. A legtöbben biztos ezért nem tudnak neki ellent mondani.Mert egy adonis, de én nem fogok beállni a sorba.

-Jungkook, ezt most azonnal hagyd abba.-szóltam rá mostmár határozottan.

-Dehogy hagyom, csak most kezd izgalmas lenni a dolog.-ült ki perverz mosoly az arcára.

Fogalmam sincs hogyan, de erőt vettem magamon és lelöktem magamról, a padlón koppant. Fájdalmasan kezdett nyöszörögni.

-Ahhjj Tae segíts, valamire ráestem.-hazudott, de én persze bevettem.

-Hol, mibe?-Kérdeztem.

-Itt lennt.-mutatott a háta mögé.

-Álj fel, hogy megtudjam nézni.-mondtam neki gyanakodva.

Ő fel állt, én meg feltérdeltem az ágyra. Amint felállt le is döntött az ágyra megint. Én hülye meg bele sétáltam a csapdájába. Egyik kezével fejem mellett támaszkodott a másikkal pedig derekamra mart. Megakart csókolni, de egyik kezem arcába nyomtam.

-Azt mondtam, hogy fejezd be.-szóltam rá megint. Mostmár teljes maga biztossággal.

-Ne legyél már ilyen.-kezdett nyávogni, mint egy pisis.

-Inkább aludjunk.-mondtam neki sóhajtva.

-Rendben, Tae cica.-mosolygott perverzül aztán leszállt rólam.

Hoztam neki párnát és takarót.

-Tessék, te kennt alszol a kanapén.-küldtem volna ki, de nem moccant.

-Nem nem kicsim. Én veked alszom.-mosolygott.

-Ahhj, oké, de csak akkor ha semmivel sem próbálkozol.-mondtam neki bosszúsan.

-Én dehogy.-játszotta az ártatlant.

Befeküdt mellém. Én már fordultam volna ek tőle, de rámszólt.

-Nem felejtettél el valamit?-kérdezte selytelmesen.

Felvontam a szemöldököm, mert nem ertettem mit is akarrhat még, hogy mit felejthettem el.

-Na mit?-néztem rá unottan.

-Hát a jóéjt puszit.-gyerekeskedett.

-Az nincs.-vontam vállat.

-De van.-akaratoskodott tovább.

-De nincs.

-Mondom, higy van.-mondta komolyan mostmár.

-Oké akkor van.-forgattam meg szemem és adta arcára egy apró puszit.

-Nem oda, hanem ide.-mutatott ajkaira.

-Oda nincs.-ráztam meg fejem.

-Ha nem adsz nekem, akkor majd én elveszem.-mosolygott.

Meglepődni sem volt időm, ajkait már is enyémen éreztem. Pár pillanatig ott tartotta aztán elvállt. Fogtam és elfordultam tőle. A takarót magamra hútam. Ő is betakarta magát és teljesen magához húzott. Test részeink szinte mindenhol érintkeztek. Ágyékát fenekemnek nyomta, így éreztem még mindig elég merev tagját. Fejét nyakhajlatomba tette.

-Jó éjt, cicám.-búgta fülembe és adott egy nedves csókot nyakamra.

-Jó éjt.-motyogtam magam elé.