Érzelmek Nélkül|VKook {BEFEJEZETT}

3. 1~fejezet

  Meghoztam a meglepi harmadik évadot :3

                   >3 évvel késöbb<

Az öngyilkossági kísérletem után teljesen kifordultam magamból, depressziós lettem, de mind végig mellettem volt a fiú aki megmentett, Chanyeolnak hívják, egy éve vagyunk együtt, először csak barátságnak indult, de mindketten többet akartunk. Két év után rájöttünk, hogy mind a ketten sokkal többet érzünk egymás iránt, puszta barátságnál. Szerencsére Jungkook többet nem jelent meg az életemben, soha többet nem írt, nem hívott. Chanyeol mindent tud Jungkookról, mindent elmondtam neki.

>Napjainkban<

-Jó reggelt kicsim.-adott puszit arcomra szerelmem.

-Jó reggelt.-bújtam bele mellkasába.

-Készítettem reggelit.-moslygott rám.

-Akkor menjünk.-bújtam ki öleléséből.

Reggeli után elkezdtem össze készülődni, mert ma dolgozom.

Miután elkészültem szerelmem elé álltam.

-Este jövök.-álltam lábujjhegyre és adtam puszit szerelmem ajkaira.  Derekamra tette kezeit így megtartva engem.

-Szeretlek.-vállt el tőlem.

-Én is nagyon szeretlek.-öleltem meg mosolyogva.

Lassan elválltam tőle és mégegyszer elköszöntem tőle, majd elindultam a kávézóba.

Szerencsére a kávézóban a főnök megértette, a depressziómat és enm rúgót ki. Inkább kényszer szabadságra küdlött.

Nemsokára már be is értem a kávézóba.

-Megjöttem.-köszöntem Hobinak. Ő is itt dolgozik még a kávézóban, ma vele délutánozok.

-Szia Taetae.-jött be az öltözőbe.

-Átöltözök aztán kezdhetjük.-moslyogtam rá.

-Oké, még nekem is át kell öltöznöm. Ja amúgy asszem most Taoval dolgozunk, Luhan, Chiho és Yejun dolgoznak.

-Király, imádok Taoval dolgozni.-mosolyogtam.

-Szóval velem nem is?-biggyeztette le ajkait.

-Dehogynem, veled szeretek a legjobban.-kacsintottam neki.

Ajkai egyből felfele görbültek.

-Akkor jó.-mosolygott.

Átöltöztünk, aztán betoppant kissé késve Tao is.

-Mitörtént Tao?-kérdeztük egyszerre Hobival.

-Hát a barátnőmmel volt egy reggeli menetem ami kissé elhúzódott.-nevetett fel.

-Ohh mindent értünk.-nevettünk fel.

-Na de gyorsan öltözz át, hogy átvehessük a műszakot.-szólt rá Hobi.

-Okay.-kacsintott.

Miután átöltözött sietve mentünk átvenni a műszakot. Kissé idegesek voltak Luhanék, de mivel ők is csináltak már ilyet, nem is egyszer így nem igazán cseszhetnek le minket.

Átvettük a dolgokat és egyeztettünk, aztán ők el is húzták a csíkot.

A nap hamar kezdett eltelni, mint mindig, jó volt a hangulat, kedvesek voltak a vásárlók.

Éppen a következő asztalhoz mentem ki.

-Jó napot mit hozhatok?-érdeklődtem, majd az étlapot letettem az asztalra. A vendég hirtelen megfogta csuklómat.

-Magadat cica.-nyalta meg alsó ajkát.

Bennem megfagyott a vér, bárhonnan felismertem volna ezt a hangot, egy millió közül is.

Ez Jungkook hangja volt.

Kirántottam kezememet kezéből és könnyeimmel küzködve beszaladtam az öltözőbe.

Sírva hívtam fel Chanyeolt.

-Szia édesem, baj van? Nem szoktál munka időben telefonálni.-szólt bele kedvesen a telenba.

-J-ju-jung-kookh, Itt van.-sírtam el magamat.

-Ne félj kicsim, 20 perc és ott vagyok. Addog maradj ahol vagy.-adta ki a parancsot.

Hangja tele volt aggodalommal, rosszul érzem magam, hogy gondot okozok neki, de nagyon félek.

Nem hiszem el, ez csak velem történhet meg, azt hittem végre béjén hagyott egy életre. És erre konkrétan feltűnik a semmiből. Tönkre téve mindent.

Nemsokára bejött Hoseok.

-Taetae mitörtént? Mi a baj?-kérdezte aggódva.

Közben, össze szedtem magam, nem láthatja senki  hogy sírtam.

-Jungkook itt van.-szólaltam meg elhaló hangon.

-Uram isten, Tae, miért nem szoltál, azonnal elküldtem volna.-mondta még mindig aggódva.

-Mert nagyon megijedtem, inkább felhívtam Chanyeolt. Nemsokára ide ér és ő majd lerendezi ezt a faszt.

-Oké Tae, de én rendőrt hívok, ha eldurvulna a helyzet.

-Nem lesz semmi, ne aggódj.-moslyogtam rá.

Nemsokára megérkezett Chanyeol. Elindult Jungkookhoz és elindult felé, majd leült mellé.

Próbáltam a munkára koncentrálni, de nem ment, nagyon aggódtam szerelmemért. Jungkook bármire képes. Ez egy psychopata állat. Bármire képes, amit a fejébe vesz.

Éppen kivitten egy rendelést, majd szemem sarkából oda néztem az asztalukhoz, de üres volt. Ilyedten pillantottam körbe-körbe, de sehol sem láttam őket. Kiszaladtam az épületből, egyenes a sikátorokhoz.

Szerelmem ott feküdt, elkezdtem felé szaladni, ahogy közelebb értem úgy rajzolódott ki a sötétben alakja, de így is tudtam, hogy ő fekszik ott, Jungkook ellen semmi esélye sem volt.

Letérdeltem hozzá, majd szólongatni kezdtem.

-Chanyeol!-kiabáltam rá ijedten, de semmi reakció.

Jobban szemügyre vettem és megláttam, hogy péppé van zúzva arca.

-Istenem.-sírtam fel.-Hívom a mentőket, addig tarts ki szerelmem.-zokogtam neki.