Egymást kell megtalálnunk

Titkos világ

× Szeréna szemszöge ×

Sokat küszködtem az ajtóval, mire kezdte megadni magát, csak egy bökkenő volt: Sikolyt hallottam.

- Cintia – suttogtam a levegőbe fürkészve a lány hűlt helyét. Rá kellett jönnöm, hogy akinek még nincs jele, kevésbé tud ezek a szörnyek felett uralkodni... Ránéztem a karomon elsötétült tetoválásra, majd lehunytam szemeimet. Gondolatban elképzeltem az imént látott jelemet és azt a világot, ahol most vagyunk. A nyíl hegyével megcéloztam egy közeli ködfoltos helyet, és kilőttem annak közepébe. Érezni kezdtem, ahogy a föld alattam megváltozik, és egy másik helyszínen vagyok. Szemeimet kinyitottam, s megláttam ájultan Szintit. Jól gondoltam; hova máshová vihetné egy Endon az áldozatát? Gyorsan a kezeimbe fogtam a lányt, és az előbb használt módszerrel elteleportáltam a kijárathoz. Magabiztos mozdulatokkal kiléptem a kapun, majd be is csuktam azt. A kezeimben elnyúltat felvittem a kuckóba, leraktam, és vártam, hogy feleszméljen az ájultságból.

[...]

Már percek óta csak ájultan hevert. Feltételezéseim szerint, itt biztonságban van, úgyhogy meglátogatom Islau-t, azt a különleges és rejtélyes világot. Beléptem a teleport kapuba, majd megkerestem az ottani könyvtárat. A könyvek fele az Endonokról szólt. Legtöbb dolog feljegyzés volt, ámde, mindennek megvolt a maga rejtett értelme:

„Lándzsámat beleszúrtam, mégis túlélte sértetlenül. Csak köddé vált." – idézve a könyvből. Démon? Hologram? Szellem? Nem tudni...

„Oka van a jelenésüknek" – ismét egy idézet azokból az írásokból. Tehát, ezeket a lényeket Istenségek küldhetik... Sokat elidőztem az olvasgatással. Egyszer csak valaki a vállamra rakta a kezét. Ijedtemben felugrottam, és előhúztam a rejtett késemet a belsőzsebemből. Szerencsére csak Cintia volt az.

- Hogy kerülsz te ide? Hogy találtál meg? – kattogtak a gondolataim.

- Felébredtem, és sejtettem, hogy itt vagy. Szóval... - sütötte le szemeit - Idejöttem. Mi történt velem? – nézett végig a karján, és az egész testén kikerekedett szemekkel.

- Megtámadott egy Endon... - majd felhúztam a pulcsija ujját, hogy láthassam a beleégett jelet. Lélegzetem elállt, ahogy megpillantottam... Egy Jin-Jang szimbólumon volt egy végtelen jel, és körülötte 4 csillag.

Ez csak egyet jelenthet: Cintia egy Endon ágról való, akinek Islau felett uralma van. Igen. Vannak rossz Endonok, de jók is. Hogy melyik oldalhoz fog tartozni, az már csak fejben dől el! Ezt hamar megtárgyaltam Szintivel, majd irány el innen, ki tudja mikor fog megtámadni egy újabb rossz teremtmény.

[...]

Kiérve a kapuból, már besötétedett.

- Hogy legyen? Mikor találkozunk újra? - tette fel kérdéseit a lány.

- Hm... Bejelöllek Facebook-on, és ott megtárgyaljuk! - adtam egy ma már szokásos választ.

- Okés, Váradi Cintia néven megtalálsz. Akkor, jó éjt! - köszönt el, miközben már tartott éppen hazafele.

- Rendben, neked is jó éjt! - s az integető kezemet lerakva elindultam én is. Nem kellett sokat sétálnom, hisz nem messze lakok a barlangtól. Rányitva a kilincsünkre bekiáltottam az otthonlevőknek:

- Sziasztok, megjöttem!

- Siess már, kihűl a kajád! - ordította vissza Anyám a "kedves" hangján.

- Sziasztok! - ismételtem meg ezt a szót, mivel ezek előtt nem kaptam rá semmilyen üdvözlő köszöntést.

- Szia, Kicsim! - pattant fel Apa az asztaltól, majd megölelt, és utána suttogva folytatta - Nagyon ne zavard Anyádat, épp az előbb veszett össze a bátyáddal.