Egymást kell megtalálnunk

Felismerések

× Cintia szemszöge ×

[...]

~ Cintia, várj! - kiabált utánam Fatime. Én mit sem törődve szavaival, tovább mentem a sínek közt, de nem vettem észre a közeledő vonatot. ~ A történtek óta felkerültem az "angyalok" közé, s a következő életünkre készülünk fel. Az Isten szerint egyelőre gyakorolnunk kell még élni, így összehív pár tragikus halált halt embert, melyek közt én is ott vagyok. Öten sorakoztunk fel: Lujza, Szeréna, Larion, Mendel és én. Elsőnek engem szólít fel a következő Élet Bírálója:

- Akarsz még élni lent a Földön? Az elvárásokat teljesítetted előző életedben.

- Igen. A további tudásért bármit! - vágtam rá gyorsan. Fénycsóvát húzva magam után hevesen eltűntem. Pontosabban a (meg)Teremtőmhöz kerültem. Az érkezésemet látván elém tolta az előző életem tetteit, meg azokat, amiket teljesítenem kell később. Meglepődve olvastam: Megtalálni valakiket. Valószínű hallotta a gondolataimat a Teremtőm, így a gondolatomban válaszolt is:

- Azokat a valakiket itt fent fogod megismerni. Talán már most hallottál róluk.

Továbbá pár dolgot átnéztem, majd jelezve rám nézett, hogy már mehetek is, a többit elintézi. Kaptunk egy kis időt a leszületés előtt. Újból a négy lélek közt találtam magam. Az ülő Mendel unottan felnéz ránk:

- Nem ültök le ti is? Beszélgethetnénk. - erre a szavára mindenki felfigyelt, aztán alkottunk egy kört.

- Ti várjátok a következő életeteket? - harsant fel lelkesen Lujza.

- Véleményem szerint a sorsom igen érdekes: "Megtalálni valakiket" - idézte fel Larion. Mindenki vizslatva figyelt, hogy mások is megdöbbentek-e az összefüggéstől.

- Mindenkinek szerepelt a sorsában ez a két szó? - kérdeztem még mindig csodálkozva. Erre a kérdésemre "igenezésben" törtek ki, mely hallatán összeraktuk a képet:

- Egymást kell megtalálnunk! - hangzott el lelkesen mindannyiunk szájából.

Meggyőződésünk után érezni kezdtük, hogy lassan indulnunk kell. Először Larion tűnt el. A folyamat olyan érdekes... Mikor leszületik, minden eddig tapasztalt dolog kitörlődik benne, de közben egy felsőbb énje őrzi a tapasztalatait. Mintha csak egy tároló lenne a másik fele... Először a földre csak egy kevés tudást hoz el, majd az idő múlásával kapja az újabb információkat. Valószínű velem is ez fog történni.

Másodszor Lujza került le. Szinte egy másodperc töredéke alatt lehet látni az egész életét valakinek, mint egy felgyorsított videó...

Harmadiknak Mendel szivárgott ki közülünk. Félelemmel tölt el, hogy egy embernek mennyi szörnyűséget kell átélnie. Bár, ezt csak az előző életünkre mondhatom, mert most valamennyivel jobb életet kaptunk.

Negyedik Szeréna; olyan csodálatos lehet, mikor a lélek beleköltözik egy testbe. A lélek fehér, semmi bűn, sem mocskosság. Csak a tiszta, érzelemmel teli lélek. Egy baba tekintete tele lehet értelemmel, mint egy ártatlan bárány...

Most jövök én. Az utolsó. Az érzés, amit érezni lehet... Mikor önfeledten szárnyalsz, és a biztonságot szolgáltató végtelen fényében haladsz... Egy álom. Majd mikor belekerülsz testedbe elnehezültnek érezel mindent, mintha 1 tonna terhet tettek volna rád... Belegondolva, soha nem kéne feladni. Egy babától is annyi mindent lehet tanulni: megszületik, bízik a sorsában, szembesül azzal, hogy ő nem tud felállni. Nem adja fel, és tovább küzd a családjával, hogy talpra állhasson. Annyira érdekes. Még csak most kezdődött el az élet, a körforgás. Küzdelem, feltápászkodás, egyensúlyozás, visszaesés, megerősödés, majd talpra állás. Ez a 6 szakasz folytatódik mindig...