Underrated és kevésbé ismert shippek könyve

Daisuke x Haru

Na jó emberek ezt nem hiszem el. Olyan animével találtam szembe magam, hogy az egyszerűen hihetetlen. Csak jött és BUMM. Tarolt. Még a két állandó kedvenc animémet is sikerült kitúrnia a helyéről. Pedig még csak egy részt láttam belőle és azt is angolul - szóval a felét nem értettem- de még így is.
(Update: azóta láttam magyarul is és másodjára is hidegrázósan jó volt + végre mindent értettem.)
Na de. Csal hogy tudjátok, hogy miről beszélek.

Balance: Unlimited

Aki nem ismeri, annak itt egy rövidke ismertető az Uraharashop.hu oldaláról:

Kambe Daisukét, a milliomos nyomozót áthelyezik a Modern Bűnmegelőzési Osztályra. Erről azt kell tudnunk, hogy ide azok kerülnek, akik valamilyen módon gondot okoztak a Fővárosi Rendőrfőkapitányságnak. Daisuke Katou Harut kapja partneréül. Harut azonban taszítják Kanbe anyagias megoldásai, azt vallja, hogy a pénz nem minden. A nyomozóknak az eltérő nézeteik ellenére mégis össze kell dolgozniuk az ügyek megoldása érdekében.

És persze egy előzetest is kaptok hozzá:

https://youtu.be/NQLTekb4eY8

Jó, jó tudom, kissé durva, hogy már az első rész után shippelem őket, ráadásul nem éppen kedvelik egymást, de egyszerűen nem megy. ÉRZEM A KÉMIÁT!

Szóóóval most, hogy ki fangörcsöltem magam, jó olvasást.

~Haru szemszöge~

Kora délután volt, Kamei-sannal pedig egy elég népszerű bárban iszogattunk. Mindenféléről beszélgettünk közben. Aztán valami furcsa oknál fogva feljött a szerelem témája. Amit nagyon nem akartam. Ugyanis szégyen, nem szégyen, de meleg vagyok. Vagyis a férfiakat szeretem. És nagyon féltem az emberek reakciójától, attól, hogy megutálnak. Épp kezdtem volna terelni a témát, mikor is barátom a következő kérdést intézte hozzám:
-Na és van már valaki a láthatáron?
-M-miért lenne?
-Ugyan már, még az a csinos titkár csajszi sem érdekel, aki pár hete jött?
-Egyáltalán nem...
-Szóóóval meleg vagy?
-MI?! Ezt mégis miből gondolod? Ne-ne-nem erről van szó, én csak...
-Ugyan már, nekem elmondhatod, ha az vagy, attól még a barátom maradsz.
-D-de~ Jó, úgy látszik előtted nincsenek titkaim...
-Úgy tudtam Haru, úgy tudtam! Na de. Ki az szerencsés úriember?
-Ha elmondanám, biztos nem hinnéd el. Azt fogod gondolni hogy csak egy bizonyos dolog miatt kedvelem pedig egyáltalán nem. Tudom, hogy valójában nem olyan, amilyennek láttatja magát, de legalábbis szeretném azt hinni. Szerintem a szíve mélyén nagyon is jó ember és biztosan nagyon érzelmes is, csak "falat emelt" magaköré.
Hahh, azt hiszem szerelmes vagyok...
-Hmm, szerintem tudom ki lehet az és ha nem csalnak a megérzéseim, pont az a bizonyos illető áll most melletted.
-HOGY MIVAN? - kiáltottam fel, majd amint oldalra pillanatottam, azt hittem ott ájulok el. AZ AZ ÁTKOZOTT KAMBE DAISUKE ÁLLT OTT ÉS FELTEHETŐLEG AZ EGÉSZ KIS MONOLÓGOMAT VÉGIG HALLGATTA! Már a sírás kerületett, amikor két kezével a bárpulton megtámaszkodva odahajolt hozzám és ezt súgta a lehető legerotikusabban a fülembe: Ha tényleg komolyan gondoltad amit mondtál, akkor este 9-kor legyél a szállodámban és mond a recepciósnak, hogy az én vendégem vagy.
Ezután egyből elhagyta a helyiséget, én pedig azt sem tudtam hirtelen, hogy fiú vagyok-e vagy lány.
Ijedtségemből barátom nevetése zökkentett ki.
-Uuu, te aztán nem vagy kispályás Katou Haru. Viszont ha nem vagy hülye, elmész. Egy ekkora lehetőséget még te sem hagyhatsz ki.
-Talán igazad lehet...

*pár órával később*

El sem hiszem, hogy tényleg itt vagyok. Mégis, hogy hagyhattam, hogy rávegyen az az idióta?
Viszont már nincs visszaút, hiszen éppen most mondta a recepciós hölgy, hogy kövessem. Egy hosszú folyosón vezetett végig, majd egy eléggé gazdagon díszített lift előtt megállt és ott hagyott. Remegő léptekkel szálltam be a liftbe, amint az megérkezett. Megnyomtam a megfelelő gombot majd a szerkezet elindult felfelé. A szívem már a torkomban dobogott, amikor a lift megállt. Félve léptem ki a kis fülkéből, de amint megtettem, szinte földbe gyökerezett a lábam. A szemközti fal teljes mértékben üvegből volt és az egész szoba hasonlóan volt berendezve, mint abban az erotikus filmben aminek most nem jut eszembe a neve.
(Itt a Szürke ötven árnyalata jutott eszembe, bocsi. 😂) De aminek illetve akinek a látványa megfogott, az Daisuke. Éppen zongorázott és egy eléggé szomorú számot játszott.
(Amúgy csak szerintem olyan Daisuke, mint Cristian Gray, Lucifer Morningstar és James Bond egy személyben? 🤔)
Amint észre vett, felállt és odasétált hozzám.
-Annyira örülök, hogy eljöttél. Esetleg kérsz valamit inni?
-Igen, köszönöm. Egy pohár víz megteszi.
Várj. Semmi flancolás, hogy ilyen meg olyan piád van?
-Azért mert sok pénzem van, még nem vagyok felvágós, hiába tűnök annak.
-Oh értem. Amúgy, miért hívtál el?
-Annyira boldog voltam amikor kiderült, hogy az érzéseimet viszonozzák. Ezért úgy gondoltam ez talán jó ötlet.
-Mi? Te-te is szeretsz engem?
-Igen. Vagy talán baj?
-Nem, dehogy is, csak hát kissé hihetetlen. Egy olyan férfinek, mint te, pont én kellek.
-Pedig így van, csak hát kissé nehezen mutatom ki az érzéseimet.
-Vettem észre. Azért a hidas esetért amúgy még mindig haragszom egy kicsit.
-Talán ki tudlak engesztelni valamivel.
-Nehogy pénzt merj...
Itt ujját az ajkaimra téve megállított és lassan megcsókolt miközben egyik karjával a nyakamat, másikkal a derekamat karolta át. Amint elváltunk egymástól, arcomnak olyan színe lett, mint egy paradicsomnak.
-Nos, elég lesz? - kérdezte egy önelégült mosollyal az arcán.
-Igen, köszönöm...
-Esetleg nem szeretnél még valamit?
Kérdése közben mégjobban magához szorított én pedig még beszélni is elfelejtettem, ahogy megéreztem mennyire erős.
-Hááát...
-Na de Haru, hiszen ez még csak az első "randink".
-Én arra gondoltam, hogy esetleg megehetnén valamit együtt te perverz! - eközben éreztem, hogy már fülem is lassan olyan piros lesz, mint az arcom. Reakciómon jót nevetve mondta, hogy akkor induljunk, majd a lifttel lementünk egészen a garázsig amiben szinte csak luxus autók parkoltak. A rengeteg kocsi között sétálva megkérdeztem:
-Ezek közül melyik a tiéd?
-Mindegyik. - mondta olyan természetességgel, mintha csak azt jelentette volna ki, hogy süt a nap.
(Jó, jó ez az utolsó 50 árnyalatos poén, eskü. 😂)
Végül beültünk egy egész átlagosnak kinéző autóba, már ha mondhatom ezt egy Tesla Model 3-asra.

*pár órával később*
~újra a hotelben~

Nem tudom, hogyan derítette ki, de pont a kedvenc helyemre vitt. [Szerintem a komornyikja lehetett és már esküszöm kezdek félni, hogy miket deríthetett ki ki még rólam az az ember Daisuke kéréseire.] Ezen kívül a vacsora igazán kellemesen telt, rengeteget beszélgettünk. Az egyetlen amitől tartok, az hogy kicsit több alkoholt ittam, mint kellett volna plusz délután is lecsúszott néhány pohár ital. Emiatt félek egy kicsit, hogy esetleg olyan dologba is belemennék amit később megbánhatok.

~Daisuke szemszöge~

Kezdett látszani Harun a bor hatása, ugyanis egyre merészebben viselkedett. Tudom, ez most kissé bunkó dolognak tűnhet, de ez volt a célom. Mármint nem teljesen leitatni, éppen csak annyira, hogy elengedje magát. Így sokkal nyíltabban és őszintébben tudunk beszélgetni. Gondolat menetemből az zökkentett ki, hogy hirtelen a nyakamba ugrott és lábaival átkulcsolta derekamat. Szerencsére sikerült megtartanom, így nem estünk el, viszont ebben a pozícióban eléggé érzékeny helyen tud ingerelni. Éppen tettem volna le, mire szorosabban tartotta magát. Ezzel nem csak megakadályozta tettemet, de sikerült méginkább feltüzelnie.
-Haru, ha nem engedsz el most azonnal, lehet, hogy olyat teszek, amit később még megbánhatsz.
-Nem érdekel~ Ha annyira vágysz rá, tedd meg~ mondta eléggé kéjes hangon, majd puszit nyomott ajkaimra.
Ezzel elérte azt amit akart, így lassan elindultam vele a hálószobám felé...