A szerelem fogságában

- 9. Fejezet -

James a vallomása óta egyszer se látogatott meg. Kezdtem kicsit aggódni, hogy esetleg megbánthattam, vagy baja eshetett, vagy talán talált magának egy... másik lányt. Igen. Ez elképesztően megrémített.
Az utóbbi napokban az érzés, miszerint James esetleg őrült, teljesen megszűnt. Csak arra tudtam gondolni, hogy szeret, és hogy én is szeretem őt. Nem csoda, hogy ennyire fájt, hogy nem láttam már napok óta.
Épp ezeken gondolkodtam, amikor James végre méltóztatott meglátogatni.
-Szia Mia!-köszöntött vigyorogva, mire én sértődötten elfordultam. Így elhanyagol, csak a kaját tolta be néha az ajtón, és azt várja, hogy a nyakába ugorjak, amint végre meglátogat? Na nem.
-Haragszol rám?-kérdezte, miközben próbálta felvenni velem a szemkontaktust, amit én nem hagytam.
-Nemár Mia! Eléggé elfoglalt voltam mostanában és...
-És mi!? Engem meg itt hagysz!? Tartozol nekem annyival, hogy legalább törődj velem, ha már elraboltál!
-Igen, igazad van. Mostantól minden nap meglátogatlak.
-Remélem is. A szavadon foglak!-mondtam, miközben fenyegetően felemeltem a mutatóujjam és ráztam, mire ő csak elmosolyodott.
Szerencsére James betartotta az ígéretét, miszerint minden nap meglátogat. Sokat beszélgettünk, és én egyre jobban kezdtem belészeretni... Boldog voltam! De csak voltam. Egyre jobban kezdtem félni, hogy amikor nincs velem, esetleg más nőkkel lehet, és ennek a gondolata megőrjített. Alapvetően nem vagyok egy féltékeny típus, de ez a helyzet most teljesen más volt... Egy nap 24 órából áll, ebből én max 1-2 óráig látom. Ki tudja mit csinál a maradék 22 órában?!

James már egy órája itt ül velem és beszélgetünk. Igazán értelmes, így nagyon sokáig lehetett vele komoly témákról is diskurálni.
-Tudod nem volt valami kellemes gyerekkorom-mondta, miközben megsimította a kézfejemet.
-Nekem se-szomorodtam el, miközben az emlékek elöntötték fejemet. Ahogy sértegettek, csúfolódtak, egyszóval ahogy bántottak. Semmit se tettem ellenük, és mégis ezt kaptam- A gyerekek kegyetlenek-suttogtam, mire James felkapta a fejét és rám nézett.
-Bántottak, Mia?-kérdezte aggodalommal a hangjában.
-Igen...
-Sajnálom. Ezt átérzem. Én voltam az osztály udvari bolondja, akit bármikor megalázhattak következmények nélkül.
-Pontosan ugyanez volt velem is-mondtam, miközben megszorítottam James kezét. Ő mélyen a szemembe nézett, majd az arcomra tette a tenyerét. Szép lassan magához húzott, miközben végig a számat nézte. Én is így tettem, majd becsuktam a szememet. Ajkait lágyan az enyéimhez nyomta, majd érzékien csókolni kezdett. A csókunk egyre vadabbá vált, és James szép lassan áttért a számról az arcomra, majd a nyakamra. Most hagytam. Kezével a hajamba túrt, és ekkor hallottam meg a szirénát...

Sziasztok!
Remélem tetszett ez a rész :)