A szerelem fogságában

-3. Fejezet-

Fájdalom. Egy érzés, ami mindenki életében jelen van, legyen szó fizakairól, vagy pszichésről. Egy érzés, amely egyszerre kínoz és emlékeztet arra, hogy élünk. Egy érzés, mely vagy megerősít, vagy felemészt. Nos, én úgy érzem, a mádodik kategóriába tartozom. Már nem kell sokáig szenvednem. Érzem...

————————————————————

-Mi a baj kicsim?-vette be a szájaba az ételt anya.
-Semmi, csak fáradt vagyok.-mondtam miközben a vacsorát bökdöstem a villámmal.
-Nem ízlik?-kérdezte szomorúan.
-De igen, csak nincs étvágyam... Felmehetek?
-Rendben.-válaszolt lemondóan. Én elindultam a lépcsőn a szobámba, miközben próbáltam visszatartani a könnyeimet. Amint becsuktam magam mögött az ajtót, már nem tudtam magambantartani.

————————————————————

-Hé! Kelj már fel! Nem hallod!?
Fáj a fejem.
-Azt mondtam kelj fel!
Sötétség.
-Ne csináld ezt!
Végtelenül fáradt.
-Ilyet nem játszunk!
Ütés. Sajog. Fáj. Karmolás. Éles.
-Nyisd ki a szemed!
Hangok. Visszhangzik. Szédülés.
Emlékek...

————————————————————

-Figyelj csak Mia! Nézd csak mi van ott!
-Egy tükör?
-És mit látsz benne?
-Magamat.
-Igen. És mit látsz, ha a tükörképedre nézel? Mert én egy csúnya, sírós, béna lányt látok. -kacagott fel Dina. Mindenki nagyot nevetett. Még én is... Nem tudta mást tenni, szinte kényszeresen nevettem, mintha egy pisztolyt tartó ember parancsolt volna rám. Mindenki rám nézett.
-Te meg miért nevetsz?-néztek rán kérdően.
-Semmin.-dadogtam.
-Igen, persze... Biztosan csak arra hondoltál, hogy...
-Gyerekek! Ne maradjatok le!-szakította félbe a tanár hagja.

————————————————————

Nem érzek semmit. Álmodom, vagy... vagy meghaltam volna? Hangokat hallok a távolból. Nem értem... Miért nem értem!? Közelebb akarok menni! Meg akarom tudni, hogy mit mond! Minél közelebb érek, annál jobban ki tudom venni a szavakat.
-Ne.... Kelj fel!
Ne keljek fel!?
-Hallod? Nézz...
Közelebb kell mennem.
-Gyere vissza!
Mintha egy fal mögül kiabálna...
-Kérlek...
Mi ez itt előttem? Egy tó? Olyan... zavaros a vize...
-Térj vissza!
A víz alól szól... Egy nagy levegő és...

————————————————————

                             ~
A suli wc-it mindig is borzalmasnak találtam. Büdösek, gusztustalanok stb. De az a nap utáltatta meg velem a legjobban...
                             ~

Végeztem. Ideje kimennem és kezetmosnom. Kinyílt az ajtó. Nem baj. Most már csak egy óra és hazamehetek ebből a pokolból. Kinyitom az ajtót, amikor egy ismerős arccal találom szembe magamat.
-Lám-lám! A kis Mia! Mi a baj? Hmm? Talán kiszáradtál? Ezen könnyen segíthetünk...-mosolyodott el, majd visszalökött a fülkébe. Én megpróbáltam kijönni. Már majdnem sikerült kibillentenem az egyensúlyából, amikor megjelentek Dina csatlósai és lefogtak.
-Egészségedre!-mondta Dina vérfagyasztóan ridegen. Időm se volt felfogni, mi történt, a fejem a wc-ben landolt. Sokkot kaptam... Nem tudok mozogni és nem kapok levegőt se. Kiemelték a fejemet, melyről csurgott a víz. Mivel érztem, hogy vissza fognak még nyomni, mèly levegőt vettem. Épp, időben, ugyanis ismét a wccsészében találtam magamat. Kihúzták a fejem.
Egy nagy levegő...

———————————————————

Kinyitottam a szemem és csak úgy kapkodtam a levegőt. Erős karok közt találtam magam és elrablóm hajolt ijedten fölém.
-Jól vagy!?

Sziasztok!
Bocsánat, hogy eddig kellett várni, csak az utóbbi időben semmi időm se volt :(
Remélem tetszett!
Cup cup!