Futás a végzetembe/1. rész

4. fejezet

A hét többi napja hasonlóan telt, kivéve az edzéseket. Verseny elõtti héten mindig úgy állítja össze az edzéstervet Andi, hogy egyre lazább és kevésbé megerõltetõ legyen. Ez biztosítja, hogy a versenyen ne legyünk kimerülve és a legjobbat tudjuk nyújtani.

Péntek reggel fél 7-kor kelhettem, mert nem volt hajnali edzésünk. Jobban szeretem természetesen ezeket az alkalmakat, ilyenkor sokkal frissebb vagyok egész nap. A konyhában apa már kész reggelivel várt, gyümölcssalátát készített nekem. Volt benne banán, alma, narancs és még kiwi is! Tegnap, valamilyen csoda folytán kapható volt a piacon kiwi, így apa ‒tudván, hogy imádom‒ lecsapott rá. Leültem a bátyám mellé, aki valamilyen proteinben gazdag joghurtot reggelizett. Kornélnak mániája a gyúrás, majdnem minden délutánját a konditeremben tölti a haverjaival. Körülbelül két éve kezdte el, és azóta tömi magába a fehérjét. Ennek köszönhetõen úgy is néz ki, mint egy óriási izomoszlop.

Anya közben fel-alá járkált, és az igazat megvallva, nem tûnt túl nyugodtnak.

‒Valaki nem látta a kosztümszoknyám? ‒kérdezte tõlünk.

‒Nem, kicsim. ‒szólt apu nyugodt hangsúllyal, hátha hatással tud lenni anyára. Hát, ez nem igazán jött össze.

‒Hova tehettem? Hova tehettem? ‒ismételgette magában a kérdést anya, amitõl csak még feszültebb lett. ‒Emlékszem, hogy tegnap direkt kimostam, ki is vasaltam, hogy szép legyen, erre eltûnik. A hálóban nincs, a gardróbban se, a vasalódeszkát még tegnap elpakoltam, tehát azon sem hagyhattam. És nem mellesleg egy nagyon fontos ügyféllel van találkozóm egész pontosan fél óra múlva, Kispesten! Én meg itt egy szál nejlonharisnyában rohangálok a házban, és a hajam sincs kész! ‒sorolta anya a problémáit, egyre magasabb hangerõvel, egyre idegesebben.

‒Drágám, kérlek nyugodj le! ‒próbálta apa megtartani a hidegvérét. ‒Tudok segíteni? Nem hagytad esetleg a fürdõben a szárítón? ‒tette fel anyának az egyébként teljesen logikus kérdést.

‒Nem, dehogy, miért hagytam volna épp ott? ‒kérdezett vissza anya türelmetlenül.

‒Talán a vasalás után éppen arra jártál, nem tudom. Azért egy pillantást vetnék a helyedben a fürdõszobára. ‒tanácsolta apa.

‒Rendben, igazad van. ‒indult el anya a hálószobájuk fele, mire mindannyian értetlenül néztünk utána.

‒Anyu, a fürdõ a másik irányba van! ‒szólt utána Kornél, visszafojtva a nevetését.

‒Jaj, basszus tényleg! ‒vette észre magát. ‒Köszönöm, kicsim, hogy szóltál!

‒Nincs mit. ‒mondta Kornél rázkódó vállakkal. Apa és én is vele együtt kuncogtunk titokban. Még szerencse, hogy anya ezt nem látta.

‒Megtaláltam! ‒hallatszott örömteli hangja a fürdõbõl, majd kisietett onnan szoknyával a kezében, át a cipõsszekrényhez. Kapkodva kiválasztott hozzá egy magassarkút. Miközben a cipõjét vette, a homlokára csapva jött rá, hogy a hajáról megfeledkezett. Vissza a fürdõbe, elõ a hajgöndörítõvel, majd 5 perc múlva kusza loknikkal távozott a házból.

‒Puszi, kicsikéim! ‒köszönt el, majd kiviharzott az ajtón.

A mûsor véget ért, így betettem az üres tányéromat a mosogatóba, és visszamentem a szobámba. Elõvettem egy sporttáskát a szekrényembõl, és összepakoltam az ottalvós bulira, hogy ez ne délutánra maradjon. Kivettem a ruháim közül egy rövidujjú pólót, egy farmert, fehérnemût és zoknit. Összekészítettem a neszesszerem, benne fogkefével, fogkrémmel, egy utazós méretû fésûvel és két darab hajgumival. Ennyi tökéletesen elég‒gondoltam, majd betettem a táskába a ruháim mellé. Természetesen a telefontöltõrõl nem feledkeztem meg. A kis csomagom készen állt, velem ellentétben. Én még mindig pizsamában voltam, a hajam rendezetlenül és kócosan állt szét, pont mint egy szénakazal. Igazán csábítóan néztem ki. Elõkaptam a polcról egy random felsõt és gatyát, magamra rángattam még egy zoknit, és ránéztem az órámra. Negyed 8 volt, ami azt jelentette, hogy kettõ percen belül kint kéne állnom a buszmegállóban, már ha nem minden vágyam 20 percet ott dekkolni. Egy pillanat alatt átgondoltam a lehetõségeimet, és rájöttem, hogy kész képtelenség ennyi idõ alatt bepakolni az iskolatáskámba, megfésülködni, fogat mosni, beágyazni és kiérni a buszhoz. Kimentem a konyhába, ahol épp apa iszogatta a reggeli kávéját, élvezve a nyugalmat. Bevágtam a cuki-fejet és a bociszemeket, majd odacammogtam hozzá.