Angyalian Ördögi [ Ashton Irwin ] HU

4.

Ashton.

Döbbentem álltam. Percek telhettek el. Nem tudtam felfogni, amit mondott. Nem lehet. Ez képtelenség! Nem állhat az egész sötétség mögött egy fiatal, törékeny nő. Nem lehet ő minden gonoszság vezetője. Hiszen velem is olyan kedves volt?
Gondolatok ezrei cikáztak a fejemben.
- Te? - mutattam rá a lányra, aki körülbelül az államig ért.
- Meglepődtél? - nevetett ki jóízűen. - Kitalálom. Egy magas nagydarab férfira számítottál, kopasz fejjel, nagy szakállal és tele tetoválásokkal igaz?
- Olyasmi... - vallottam be őszíntén.
Továbbra se bírtam ép ésszel felfogni, hogy ez a lány áll minden gonoszság mögött, ami a világon történik. Túl kedves volt velem.
- Sejtettem, angyalom. Hát, nagy harcok árán küzdöttem fel magam a pozícióba, amiben vagyok és vívtam ki a tiszteletet. Egy ideje valóban én uralkodom itt. Vicces, hogy senki nem nézné ki belőlem. - simította ki a kócos fürtjeim a szememből. - Jól áll ez frizura, tetszik.
Hirtelen témaváltása engem is kizökkentett és én is zavartan túrtam bele piros hajamba.
- Köszönöm.. - nevettem fel kínomban. - Bár fogalmam sincs mi történt vele.
- Pedig egyszerűbb az oka mint gondolnád. A Mennyből kerültél hozzánk, mert vétkeztél ez pedig egy látszólagos jele az árulásodnak. Az árulók mind kapnak egy fizikai megkülönböztetést itt, a mi egyik vezér színünk pedig a piros. Úgyhogy nyugalom, ez egy természetes reakció az ilyen eseteknél. De ne aggódj miatta, szerintem szívdöglesztően nézel ki. - kacagott.
Az arcom színe pedig szerintem megegyezett a hajaméval.
- Köszönöm! - motyogtam elszégyellve magam kicsit. - Akkor nem is tudok tőle megszabadulni?
- Nem, csak akkor ha leborotválod az egészet, de nem ajánlom mert gyorsan visszanő.
Továbbra is kiváncsian fürkészett, piros szemei mintha beleláttak volna a gondolataimba. Fekete ruhája épphogy combközépig ért, spagettipántos volt, ami engedte, hogy haja a meztelen vállára omoljon. Ruhájának kivágása mély volt, telt keblei hívogatták a tekintetet, akárcsak a szemei. Hatalmas fekete szárnyai nem voltak behúzva, de nem nyitotta ki sem őket.
- Értem, akkor elkezdek megbarátkozni a gondolattal, hogy marad. - fújtam ki egy göndör tincset a homlokomból.
- Szerintem remekül mutat rajtad, és a fekete is sokkal jobban áll mint gondoltam. A méretek stimmeltek? - érdeklődött.
- Többnyire. - nevettem, mert roppant kínosnak éreztem, hogy a legelső napomon nekiálljak panaszkodni valamin.
- Mivel volt baj? Mondd el és javítjuk a rendszerben. - mondta komolyan, majd az asztalához lépve elkezdett mappák között keresgélni. Mikor megtalálta amit keresett és egy tollat, ismét érdeklődve bámult.
- A felsők, kicsik szűkek.. - vallottam be, mire a nő csak kacagva becsukta a mappáját és visszalépdelt hozzám.
- Angyalka, ezt bizony nem fogjuk javítani. Egy ilyen szép testet illik mutogatni, legyél büszkre rá és élj vele magabiztosan, fontos lesz még. - mondta komolyan, tenyereit pedig végigfutatta a mellkasomon, amitől kirázott a hideg.
- Hogy-hogy? - nyeltem nagyot, mert picit megrémisztett.
- Elintéztétek a regisztrációt? Paul mennyit mutatott neked meg? - váltott gyorsan témát, hogy kerülje a válaszom. Én pedig jobbnak láttam nem kérdezősködni, már csak az hiányozna, hogy magamra haragítsam. Így is elég rizikósnak éreztem az ide való leköltözésem, nem kéne kirekesztettett csinálni itt is magamból.
- Igen, felvettek a rendszerbe és megkaptam a sorszámom. Illetve megkaptam a kulcsaimat is és az ideúton kaptam egy kisebb fejtágítást a házakról és a csoportokról. Azt mondta itt tudom majd meg, hogy melyik csoporthoz kerültem.
- Igen, valóban nálam vannak az alkalmassági vizsgálatod eredményei.
Ötletem nem volt, hogy mikor végezhettem el, hiszen alig egy napja voltam itt, aminek a felét eszméletlenül fetrengve töltöttem.
- Ezt a vizsgálatot mikor csináltam meg? - győzött a kíváncsiságom.
- Sajnálom, ez bizalmas és sajnos nem beszélhetek róla. Bármennyire is bámulsz rám azokkal a kiskutya szemekkel. - kacérkodott tovább. - Melyik csoportunkhoz kerülnél a legszívesebben?
- Őszinte leszek, az eddigi feladatomhoz képest mindegyiktől tartok egy kicsit. Nem tudom, hogyan fogok alkalmazkodni és helytállni. De, mivel magamnak köszönhetem ezt az egészet, ezért bárhova is kerültem csinálni fogom becsülettel. Hiszen megérdemlem a sorsom.
- Jajj angyalom, ha ilyen kis érzelmes leszel, a Lélekvadászok szét fognak tépni! - nógatta a fejét.
- Lélekvadászok? - döbbentem le. Magamban szitkozódtam, hogy pont ennél a társaságnál nem figyeltem Paul szavaira és halvány lila gőzőm se volt, hogy mit is fogok csinálni.
- Igen, az ő csoportjuk az elég elit. Kevés tagja van a brigádnak és az egyik legfontosabb feladatot látják el. De szerintem kedvelni fogod őket.
Közelebb lépett hozzám és onnan bámultuk egymást, Már nyitottam a számat, hogy kérdezzek, amikor az ajtó két erőteljes kopogás után kinyílt.
- Mit akarsz Cory? - förmedt rá Kaitlin a belépő alakra.
- Elnézést Úrnőm, bocsánat a zavarásért! De szükségünk van a segítségedre, kicsit elfajultak a dolgok lent a Kályhában.
A lány nagyot sóhajtva nézett rá, mintha csak szívességet tenne.
- Rendben, egy percet kérek és megyek. Addig várj meg kint. - hangja komoly volt és tekintélyt parancsoló.
Miután a férfi elhagyta a szobát, Kaykay visszafordult felém.
- Sajnálom, de most mennem kell. Pár dolgot már tudsz, úgyhogy szeretném ha minél hamarabb be tudnál az új csoportodba illeszkedni. A Lélekvadászoknak ma este nyolctól lesz csapatgyűlése a Fészerben. Ez egy régi romkocsma, itt van a székhelyük. - hadart, miközben az asztaláról felemelt egy mappát és a kezembe nyomta. - Itt van egy térkép, hogy odatalálj és a szabályzatunk. Nyolcig még van időd tanulmányozni. Ha odaértél a helyre, Luke-ot keresd, ő a vadászok vezetője.
- Luke? - nyeltem nagyot a név hallatára. Úgy tűnt imáim nem értek célba és nem fogom megúszni a társaságát.
- Talán ismered? - kérdezte miközben elindultunk az ajtó irányába.
- Az túlzás, egyszer volt egy nézeteltérésünk a Földön.
- Luke egy seggfej. Ne törődj vele, ha el kezd majd kötekedni. Ő ilyen, csak ne vedd magadra amit mond, mert azt élvezi ha felcukkolja a másikat. De mivel a csapatába fogsz tartozni, előbb utóbb beletörődik és békén hagy majd. Mint már mondtam, kivételes társaságról beszélünk.
- Remélem így lesz! - sóhajtottam egy nagyot az ajtó előtt állva.
- Biztosan, viszont Ashton! - szólt utánam, mielőtt kiléptem volna. - Szeretném ha holnap velem ebédelnél és meg tudnánk beszélni milyen volt az első napod, meg pár fontos dolgot még.
Zavarba hozott kicsit, de mivel ő a főnök ezért rábólintottam.
- Pompás, akkor holnap délben itt várlak! - simított végig az arcomon majd kilépve mellettem az ajtón szárnyait kibontva el is suhant mellettem.