Tánc az éjben

3. fejezet

Már reggel gondoltam, hogy nem lesz a legjobb a napom, ugyanis későn keltem, így késve értembe a suliba. Már 10 perce mehetett az angol óra, amikor beestem.

-Elnézést a késésért, Mr. Adams!

A tanár rám nézett és érdeklődve megkérdezte:

-Mi ez a gönc, Ms. Weatherly?

-Motoros ruha. Tudja azzal nem kell annyit szenvedni, mint egy autóval- céloztam a motoromra.

-Értem. Üljön le, de többet ne forduljon elő! - emelte fel fenyegetően a mutatóujját.

-Nem fog ígérem!- ültem le, majd elővettem a füzetem a táskámból és serényen jegyzetelni kezdtem.

(...)

Óra végén beraktam a sisakom és a táskám a szekrénybe, aztán siettem a második órámra, ami matek volt, Mr. Cooper-rel.  A  32-es terembe épp, hogy beestem, mikor becsengettek. Akkor ültem le a helyemre, amikor a tanár bejött a terembe, így kezdődhetett a matekóra.

-Nyissák ki a tankönyvet a 12. oldalon és kezdjék el megoldani a feladatokat – csapott bele a lecsóba a tanár bármiféle bevezető vagy köszönés nélkül.

-Mi ez a szett csajszi? - vigyorgott rám a mellettem ülő Sabina és hatalmas műkörmével a ruházatomra mutatott. Erre a kérdésre az előttünk ülő Donna hátra fordult hozzánk és érdeklődve nézte a testemet fedő anyagot.

-Csak nem motorral jöttél?! - tette fel a következő kérdést ezúttal most Donna barátnőm.

-De igen, viszont ne mondjátok ezt el Gary-nek! - kértem a lányokat, tulajdonképpen nem is tudom miért, hisz tegnap már hallhatta az a cuki pofa, hogy vannak motorjaim.

-Bennünk bízhatsz, csajszi! - mondták egyszerre a lányok, majd kuncogni kezdtek, amire a tanár felénk fordult.

-Ms. Torres! - szólította fel Donnát a tanár, mire az említett szemforgatva előre fordult, mialatt azt motyogta az orra alatt, hogy„Komolyan! Ez a tanár csak engem utál ennyire!". -Ha nem vette volna észre, ez itt a matekóra, én pedig a tábla fele vagyok, nem pedig a terem másik oldalán, szóval ha megkérhetném, a képesfelét mutassa nekem! - kérte a lányt iróniával teli hanggal, Mr. Cooper.

-Minden tiszteletem a magáé, tanár úr, szóval veszem a fáradságot és megtisztelem magát a figyelmemmel és nem fordulok többé hátra, mert a maga órája sokkal érdekesebb a fal bámulásánál –hangjából csak úgy csöpögött a szarkazmus, miközben megeresztett a tanár felé egy kaján vigyort.

-Megtisztelve is érzem magam, Ms. Torres – vágott vissza a tanár –, de úgy gondolom, hogy sokkal prudensebbnek tűnt volna, ha nem szól vissza, hanem inkább csöndben marad és az elkövetkezendő 35 percben figyel és meg se mukkan! - a mondat végére a tanár már majdhogynem kiabált, de nagyon úgy tűnt, hogy ez Donnának nem tűnt fel, ugyanis szólásra nyitotta lilára festett ajkait és már beszélni is kezdett.

Istenem,mi lesz itt!

-Mr. Cooper, nehezen tudnék purdensnek, vagy micsodának tűnni ha azt sem tudom mit jelent – vigyorgott a tanárra a lány én pedig homlokon csaptam magam, amiért szegény ennyire hülye. Félre értés ne essék, szeretem Donnát, de néha tényleg nagyon hígvelejű tudott lenni.

(...)

Matek után olasz következett, amit a viszonylag szerethető tantárgyak közé soroltam, viszont most átkoztam ezt az órát, mert épphogy beléptem a terembe, megjelent az ajtóban Tom oldalán Jack Hale.