Emlékszem a jövőre

Prológus

A kocsi hátsó ülésén ülök, szól a rádióból a tipikus nyári zene az egyátalán nem nyári időjáráshoz.

Az ablakon lefolyó versengő vizcseppeket bámulom. Az első ülésről a szülők halk beszélgetése szűrődik hátra, amit néha ez eső kopogása tör meg.

Majd egy az ablaknak nekicsapodó kő mindent megváltoztat. A szélvédő apró szilánkokra hullik, ami belefúródik a kezembe, az ülésbe, a kormányba . Az autó átkerül a másik sávba ahol egy másik kocsi jön szembe. Hangos csattanás, a légzsákok kinyilnak. Vért látok mindenhol, sikoltozást, kiabálást hallok. A szirénák fülsüketítően közelednek.

Feltesznek egy hordágyra majd különböző gépekkel kezdenek el vizsgálni.

A szülőket egy rendőr kérdezi ki mikor az orvos megszólal:

-Már nem lehet megmenteni.

És ekkor felkeltem. Kicsi korom óta vannak ilyen álmaim amiket inkább emlékeknek neveznék. Mintha valaki más emlékei lennének. Sose látom elsőre az egész emléket, mindig részletekben kezdem el látni. Vannak rövidebbek és vannak hosszabbak.

A szüleim ezekről nem tudnak. Azonnal elmegyógyintézetbe vinnének. Csak a legjobb barárnőm tud róla, Mikela McCall. Kiera Collins legféltettebb titkát őrzi.

Sziasztok!❤️
Ez a rész direkt lett ilyen rövid mert ezt nem akartam nagyon elhúzni de amikor már a story fog menni akkor hosszabb részek lesznek igérem.