Két tűz között||Hannibal ff

•1. rész•

Mint szinte minden este, kivéve amikor Hannibalnak dolga akadt, most is a tévé előtt ültünk a kanapén.

Én valami ócska amerikai valóság showt néztem miközben elterültem a kanapén és fejemet Hannibal ölében pihentettem aki épp nagyon elmerült egy könyvben, még csak nem is pislogott... sosem értettem, hogy hogyan bírja ki ennyi ideig pislogás nélkül...

Hannibal mindig olyan más volt velem amikor csak mi ketten voltunk itthon. Mintha teljesen más ember lett volna. Jelenleg is a mindig tökéletesen beállított haja "helyén" egy madárfészek volt, bár én mindig is szerettem amikor a haja kócosan omlott homlokába. Ilyenkor esténként nagyon sokat nevettünk, általában ha nem olvasott akkor mindig kiparodizáltuk ezeket a gagyi tv műsorokat.

Ugyan ezt csináltuk akkor is amikor megismerkedtünk még Olaszországban, épp egy előadást tartott a skizofréniáról én pedig egy barátomat kísértem el oda mivel ő pszichiáternek tanult még akkoriban és mindig engem kért meg, hogy kísérjem el pár előadásra. Ez a barátom azóta már hivatásos pszichiáter lett és azóta is hálás vagyok neki, hogy megkért rá kísérjem el őt oda mivel ha nem teszem ezt meg akkor sose ismerkedek meg életem szerelmével... nos egyébként ez a bizonyos barátom Dr. Chilton volt. Sajnálatos módon ki nem állhatja Hannibalt, még mindig nem sikerült megfejtenem ennek az okát... talán féltékenység, bár ki tudja a pszichiáterek gondolkodása olykor kifürkészhetetlen és ezt saját tapasztalatból mondom!

Én egyébként ügyvédnek tanultam, de amikor megismerkedtem a férjemmel otthagytam az iskolát... milyen rég is volt ez, már lassan 3 éve.

-Min jár az eszed?- zökkentett ki gondolataimból a férjem mély rekedtes hangja, majd összecsukta a könyvet és letette a mellette lévő kis asztalra.

-Nagyon sok mindenen... például azon is, hogy Chilton miért utál téged ennyire.- kuncogtam fel és az ásítozó férfire emeltem a tekintetemet.

-Azon már én is gondolkoztam párszor, de szerintem a fő oka az lehet, hogy elvettelek tőle... le sem tagadhatná azt, hogy oda-vissza van tőled. Vagy esetleg még az is szóba jöhetne, hogy jobb vagyok nála és ő ezt nem képes elfogadni.- töprengett és hatalmas kezét belevezette a hajamba és elkezdett pár tincsemmel játszadozni.

-A pszichiáterek furák.- mosolyogtam rá.

-Hát még a nők...- csóválta a fejét és a szemüvegét levette majd letette, rá a könyvére én meg fogtam a távirányítót kikapcsoltam a tévét és felültem fekvő helyzetemből.

-Holnap mi dolgod lesz?- kérdeztem ásítva... már későre járt az idő.

-Lesz pár páciensem... csak a szokásosak utána el kell mennem az FBI-hoz és...- folytatta volna de én lefagytam annál a szónál, hogy rendőrség.

-Hannibal miért kell az FBI-hoz menned, ugye nem...- majd mutatóujját számra tapasztotta, nem hagyta, hogy végigmondjam.

-Hagyd, hogy végigmondjam... nem szeretem ha félbeszakítasz. Egy gyilkosság miatt kerestek fel és előre szólok, hogy ezt ne értsd félre. Az FBI csak a segítségemet kérte, de azt nem árulták el miben kéne és ez bosszant.- sóhajtott fel mikor befejezte mondandóját.

-Sajnálom, hogy félbeszakítottalak.- sütöttem le a szemeimet majd ő ujját állam alá helyezte és megcsókolt. Szívem vadul kalapálni kezdett, mint minden egyes csókjánál... túl nagy hatással van rám ez az ember.

-Mit szólnál ahhoz, hogy meghívnánk Chiltont vacsorára és te felvennéd a legszexibb ruhádat és egész este csak enyelegnénk egymással ő meg azt nézné?- kérdezte huncut mosollyal az ajkain.