Két tűz között||Hannibal ff

•2. rész•

Hatalmas fékezéssel álltunk meg az FBI hatalmas épülete előtt.

-Mindig elcsodálkozok a vezetési stílusodon... szinte már halálfélelmem van amikor vezetsz.- csipkelődött az anyósülésen terpeszkedő férfi.

-Tudod mit? Ezt bóknak veszem.- állítottam le az autót.

-Annak veszed aminek csak szeretnéd, de most gyere menjünk be.- nyitotta ki az ajtaját majd elegánsan kiszállt belőle. Nos igen... Ő mindent elegánsan csinál.

Majd én is úgy tettem mint Ő, hosszú fekete ballonkabátomat magamra kaptam és Hannibal mellé sétáltam. Karját nyújtotta felém, belekaroltam, majd így indultunk be a hatalmas épületbe. Nem tagadom... eléggé izgatott voltam, feltételezem Hannibal is mivel egyikünk se tudta, hogy mire számítson.

***

Viszonylag rövid várakozás után ez a bizonyos Jack Crawford fogadni tudott minket az irodájában.

-Üdvözlöm Önöket! Én Jack Crawford ügynök vagyok és maga bizonyára Dr. Hannibal Lecter, maga pedig az elbűvölő Mrs. Ezra Lecter.- nyújtott kezet mindkettőnknek. Crawford nem volt egy alacsony ember... sőt egész magas, kissé kopaszodó sötét bőrű férfi volt, elég volt csak a szemeibe néznem, de rögtön rájöttem, hogy ő bizony munkamániás...

-Minek köszönhetem, hogy felkeresett engem?- vágott bele a közepébe Hannibal.

-Nos, üljenek csak le...- mutatott a székekre, én pedig leültem egy sötét hajú, számomra idegen férfi mellé. Kissé zavartnak tűnt, kerülte a szemkontaktust... épp a szemüvegét törölgette.

-Köszönöm eleget ültem az autóban.- nézett rám, majd egy apró mosolyt pillantottam meg ajkain, ez az a mosolya amit csak én veszek észre...

-Rendben! Akkor én is rögtön a történet közepébe csapnék... Dr. Lecter, magát Dr. Alana Bloom kollégám ajánlotta, még egy pszichológia szakra jártak és maga volt a mentora. Na de térjünk a tárgyra szeretném a segítségét kérni egy pszichológiai profilhoz.- nézett rá Hannibalra hátha le tud olvasni valamit az arcáról.

-Szívesen segítek.- mondta némi töprengés után... válasza eléggé meglepett.

-Remek! Egyébként had mutassam be maguknak Will Grahamet, Ő az egyik profilozónk, Will nagyon különleges ember különleges képességekkel.- mutatott rá a mellettem ücsörgő, maga elé bámuló, sötét hajú férfire.

-Nem kedveli a szemkontaktust, ugye?- fürkészte az arcát Hannibal.

-A szem félrevezet...- sóhajtott- Ha túl sokat lát, nem lát eleget és nehéz koncentrálni ha arra gondol, hogy ez a fehér igazán fehér... vagy biztosan hepatitise van... vagy ó, egy szétrobbant véna!- fordult Hannibal felé aki ekkor már helyet foglalt a zavart férfi mellett. Rámosolygott... láttam Hannibalon, hogy érdekli őt ez a Will Graham, sőt még engem is kezdett érdekelni. -Nos igen, mellőzöm a szememet... ha tehetem.- fejezte be a mondandóját.

-Érdekes meglátás...- mondta Hannibal.

-Ha kérhetném most se és a jövőben se pszichoanalizáljon engem... nem tetszene amit kielemez belőlem!- mondta idegesen Will.

-Majd igyekszek eleget tenni a kérésének... de tudja, ez a munkámmal jár. A mi munkánk a megfigyelés én sem tudok leállni ahogy maga sem.- mondta Willnek aki felállt a székéből.