gyalázatos || Lee Felix || mafia

9

"Kibaszott Felix" dühösen motyogtam magamban, ahogy megigazítom a sálat.

Már túl késő volt, hogy egy ronda garbót vegyek fel, úgyhogy felvettem az első dolgot, ami elrejtette Felix ajkainak lila-vörös bizonyítékát a bőrömön.

Mára már lekéstem az első órát, és rohantam, hogy legalább időben odaérjek a közös tanulásra, hogy Hongjoong végre elmagyarázzon nekem néhány feladatot.

Előre megbeszéltük ezt a találkozót, most, hogy otthagytam őket, és gyakorlatilag tegnap hátba szúrtam őket, nem tudtam, mire számítsak. Hogy őszinte legyek, egyáltalán nem számítottam semmire.

Amikor kinyitottam a szoba ajtaját, ahol mindig találkoztunk, minden fej megfordult, nyitott szájjal bámult rám, kivéve Lia - t és Seonghwa-t, akik mosolyogtak rám. Amilyen gyorsan felém fordultak, Wooyoung volt az egyetlen, aki elfordult, a laptopjára koncentrálva.

Yeosang volt az első, aki beszélt. Dühösen tapsolt, és hangosan nevetett.

"Azta, még életben van! Ez elképesztő."

"Hagyd abba Yeosang, nem mondhatjuk meg neki, hogy kivel lógjon. Megvan a saját élete. Mi csak vigyázunk rá" Hongjoong adott nekem egy biztató mosoly.

Odamentem, és Hongjoong mellé tettem a táskámat, levettem a kabátom, hogy a sálam a helyén maradjon.

Nem sikerült.

"Jól vagy? Nem bántott, ugye?" Hongjoong gyorsan felállt, és lassan megvizsgált.

"Nem, csak megfáztam" színleltem a köhögést, de senki sem vette be. Majdnem észrevehetetlenül ráztam a fejem, remélve, hogy Hongjoong megérti, de mégis kinyújtotta a kezét a sálamhoz, enyhén oldalra húzva.

"Mi az? Felix megpróbált megenni?" Jongho megszólalása után Yeosang megint nevetett, és Wooyoung szemei újra rám szegeződtek.

"Whoa. Te is kapsz már valamit?" Lia szája nyitva volt, amikor felállt, közelebb lépett, és rátette az ujját az egyik jelre.

"Nem gondoltam, hogy ilyen gyorsan elfajul. Ennek a gyereknek nincs modora?" Seonghwa dühös volt, összefonta karjait.

Mindenki azonnal elcsendesedett, amikor Wooyoung hirtelen felállt, a szék hátraesett, ahogy tette.

Dühöngött, mielőtt megfogta a kezem, és gyakorlatilag kirángatott a szobából.

Párszor megfordult, hogy megnézze, van-e valaki a folyosón. Amikor észrevett valakit, megszorította a kezem, és egy üres terem felé húzott.

Elengedte a kezem, csak hogy beletúrjon a hajába. A nyakán a véna látszódott, a szemei pedig hunyorogtak.

Készen álltam a kiabálására, de nem tette.

"Van fogalmad róla, hogy ez mit jelent?"

A nyugodt hangja teljesen ellentmond az arckifejezésének.

Nem válaszoltam. Csak az arcára tudtam koncentrálni.

"Mit mondott neked?" Wooyoung közelebb lépett egy kicsit, a hangja lágyabb lett.

"Azt mondta, hogy én öltem meg Lee Yoonah-t? Ez hajtott el tőlünk az ördög karjaiba?" a földre néztem a kérdésére. Nem kellett válaszolnom. Tudta. Az is elég volt, hogy nem válaszoltam.

Hangosan sóhajtott, és meglepetésemre a karjait a testem köré vonta, ölelésbe kényszerítve, mielőtt a fülembe súgta volna.

"Nem én voltam. Felix, és a Stray Kids többi tagja. Megölték Lee Yoonah-t."