gyalázatos || Lee Felix || mafia

14

"És aztán leszúrtam! Nem is számított rá!"Jisung kuncogott mellettem, amikor befejezte a történetét. Én azonban nem mozdultam. Bang Chan egyedül hagyott Jisung-gal, hogy ne mehessek sehova, amíg Felix vissza nem jön.

Ahogy a nevetése alábbhagyott, felállt a földről, és mellém ült.

"Ugye tudod, hogy nem szeret?" Jisung szokásos sötét és hátborzongató szemei világosabbnak tűntek, mint általában, szinte egy bizonyos szikrát tartva.

"Tudom. Én sem szeretem. Csak válaszokért tettem. Ki akarom deríteni, miért nem ölt meg rögtön, ott a boltban, és tudjon meg többet a barátaimról. De sosem kaptam meg azokat a válaszokat."

"Mit akarsz tudni? Őszintén válaszolok" Jisung felfújta az arcát egy kicsit. Őrült vagy sem, voltak idők, amikor Jisung olyan ártatlannak, jónak, édesnek és gondoskodónak tűnt. Képtelen arra, hogy az legyen, ami valójában: egy gyilkos.

"Először is, ki ölte meg Lee Yoonah-t?"

"Nem tudom" dühös voltam Jisung válaszára.

"Nem voltam ott, csak azt tudom, amit a többiek mondtak. Lee Yoonah meghalt az Ateez miatt. Ez az egyetlen ok, amiért nem lehetünk többé kapcsolatban" Jisung megvonta a vállát, mielőtt tovább beszélt, közelebb hajolt és a fülembe suttogott.

"Figyelj, futnod kell, amint lehetőséged lesz rá. Felix mindenképpen meg fog ölni. Nem számít, hogy tetszel-e neki. Mindenekelőtt, te vagy a terve, hogy elpusztítsa az Ateez-t. Te-"

"Ne beszélj vele, Jisung. Egyébként sincs azon a ponton, ahol megértene bármit is " Jisung elugrott tőlem, ahogy a meghallottuk a hangot.

Jisung egy szó nélkül felállt, beleütötte a vállát Bang Chanéba, ahogy elhagyta a szobát. Bang Chan egy pillanatra becsukta a szemét, sóhajtva, mielőtt mellém állt.

"Add ide a telefonod T/N" Chan nyújtotta ki a kezét.

"Ti mondtátok, hogy ne használjam-"

"Csak add oda" mondta Chan, és azt tettem, amit mondott, átadtam a telefonom.

"Oldd fel" visszaadta a telefonomat, hogy feloldjam, visszavette, ahogy tettem, majd megforgatta a szemét.

"Kang Yeosang" Chan kuncogott.

"Mondtam, hogy csoda, hogy még életben van. Ismerve Felixet, most már halott, ezért nem válaszol" felolvasta hangosan az üzenetet, amit Yeosang küldött valószínűleg a csoport beszélgetésbe.

"Wooyoung nagyon aggódik érted. Ugyanúgy, mint Seonghwa, Hongjoong és ó-"

"Lia" bármilyen okból is mondta ki Lia nevét, kissé furcsának és zavarosnak tűnt.

Csendben felhúzta az orrát, miközben írt a telefonomon. Nem is mondtam semmit. Valószínűleg csak rontana a helyzeten. Amúgy sem volt esélyem ellene.

Egy sóhajjal lezárta a telefonomat, és zsebre vágta.

"Akarsz enni valamit?" annak ellenére, hogy ráztam a fejem, jelezve, hogy nem, ő felhúzott a lábaimra.

"Enned kell. Légy egészséges " mondta, ahogy tovább húzott engem a konyhába.

"Szendvics?" húzta fel a szemöldökét.

Megint nem válaszoltam. Az agyam Jisung szavait ismételgette. Újra és újra.

"Vannak, akik nem veszik észre, mijük van, amíg el nem veszítik. Örökre. Nem hagyom, hogy elkövesse ezt a hibát. Megint. Most nem fogod megérteni, de végül meg fogod. Most edd meg T/N" követtem Chan szavát, beleharaptam az általa készített szendvicsbe.

Egy csendes, apró mosoly látszott az ajkain, ahogy nézte, hogy megeszem a szendvicset, amit készített.

Haragom és szomorúságom ellenére egy csendes köszönetet motyogtam. Legalább volt ideje ételt készíteni nekem.

"Menjünk Y/N" gyengén, Chan megragadta a karomat, kivezetett a folyosóra, kinyitotta az ajtót.

"Mondtam, hogy nem hagyom, hogy újra elkövesse ugyanazt a hibát. Most menj T/N. Lia vár az út mentén" adott nekem egy megnyugtató mosoly, ahogy a szám nagyra nyitódott, nézve a nyitott ajtót.

"Menj, mielőtt Felix visszajön. Mielőtt túl késő, csak menj"

Ezzel kimentem az ajtón, végig az úton, amilyen gyorsan csak tudtam.