Emlék Hajsza (Bnha) [BEFEJEZETT]

Prológus

Hat hónappal ezelőtt:
Sötét éjszaka volt, a felhők még azt a kevéske fényt is eltakarták, amit a halovány hold adott. A délutáni gyengécske szellő, egyre hangosabban sűvítő szél viharrá változott. Egy elhagyatott városrész felett sötét fellegek gyülekeztek. Hatalmas zuhé volt készülőben.

Egy régi kertes ház ajtaja előtt kinyílt egy portál. Két alak lépett ki belőle, a harmadik egy 15 évesnek kinéző fiút egy kezdetleges hordágyon tolták. Teljes csend volt, egészen addig, amíg a sötét alakok egyike rá nem tolta az ágyat a társa lábára. Kurta káromkodás után, fojtott kiabálás hallatszott.
-Nem tudsz vigyázni?! Ha felverjük az egész környéket, akkor a hősök gyorsan ránk találnak! Egyáltalán mit gondoltál "főnök"!? Csak úgy magunkkal hozni ezt a taknyost, ez őrültség!- mondta maró gúnnyal a fekete hajú srác.
-Poha be! Először is nem én hoztam magunkkal, hanem ő ugrott bele a mélyen tisztelt portálunkba- bosszankodott a kékes-fehér hajú férfi.
A mögöttünk lévő lilás felhőszerű anyag, erre a mondatra tömörülni kezdett, végül emberi alakot vett fel.
-Inkább csinálj valami fényt, vagy megint a lábadra fogom tolni!- suttogta a hátul haladó kékes hajú, akinek az arcát egy kéz takarta el- És ezzel most hatalmas előnybe kerültünk a hősőkkel szemben.
-Mhmm, hát hogyne- forgatta kétkedően a fejét a fekete hajú- Hős Tagozatos UA-s diák. Valamelyik hős majd csak elkezdi keresni és akkor lesz nagy a baj.

Kékes fény világította be az utcát. Kirajzolva a két alak vonásait. A magasabbik keze fölött lebegett a tűz, arcát és kezeit szörnyű égés nyomok csúfították, fekete kabátja lobogott az egyre vadabb széltől. A másik arcát eltakarta kékes-fehér haja, és egy csuklóból levágott kéz. A hordágyon fekvő göndör, zöld hajú, szeplős srác nyögött egyet.
-Tessék itt a fény, amire vártál! Örülsz?! A kis taknyos mindjárt felébred és segítségért fog kiáltani! Mi pedig így már kivilágított céltáblák vagyunk!- mondta a fekete hajú, kék szeme csillogott a sötétben.
-Mint már mondtam, poha be Dabi! Csak a házig kell eltolni. Nem látod milyen állapotban van ez a kölyök!?
-És ki is jutatta ilyen állapotba, Miszter Mindent Elporlasztok úr!? Újra megtámadni a USJ-t, ez volt eddigi a legnagyobb bakklövésed! Idióta vagy!
-Ez nem is igaz! A bal karját a képessége tette tönkre! Nem én kértem, hogy ugorjon utánunk. Amúgy nem hiszem, hogy megmarad, mármint a karja.- mondta a fehér hajú fura mosollyal, miközben bevonszolták a házba a hordágyat.
Kint közben eleredt az eső, úgy szakadt, mintha dézsából öntenék.
-Tökmindegy Shigaraki, csak hívd ide azt az öreg, szemüveges Doktort vagy hogyishívják. Már kicsit se izgalmas ez az egész- húzta el a száját Dabi.
-Csak nem aggódsz érte?- röhögött fel Shigaraki.
-Mit gondolsz te rólam?! Nem vagyok érzelgős! Nem érintenek meg az ilyen kölykök!- kapta el tekintetét Dabi az ágyon fekvő srácról.

Pár óra múlva:
Kellemes szellő lebbentette meg a függönyt. A vihar amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is tűnt. Csak a megtépázott fák lombjai és a pocsolyák tanúskodtak róla. A zöld hajú srác kinyitotta a szemét. Kicsi, fehérre festett szobába ébredt. Semmire sem emlékezett, se arra, hogy mi a neve, se arra, hogy, hogy került ebbe a szobába. Nem volt ereje felkelni, szóval maradt annál, hogy bámulja a plafont. Kicsit meg volt szeppenve, bár nem tudta volna megmondani, hogy miért. Az ágy amiben feküdt, viszonylag kényelmes is volt. Inkább az rémítette meg, hogy nem tudja hány éves, se azt, hogy mi történt előző nap vagy az azt megelőzőn.
-Szóval felébredtél?- mondta a szoba sarkában ülő alak.
A srác szeme elkerekedett és hirtelen felült az ágyban, ami hatalmas hibának bizonyult, mert fejébe iszonyatos fájdalom hasított. Inkább visszereszkedett a párnák közé. Eltűrte a szemébe lógó haját, amit egy halk fémes nyikordulás kísért. A srác szeme ha lehetséges még nagyobbra tágult, döbbenten bámult a bal kezére.

-Mechanikus?! Hogy a francba történt ez!- gondolta magában.
A széken ülő férfi csendben figyelte a jelenetet, végül megszólalt.
-Most felteheted a kérdéseidet, nem biztos, hogy mindegyikre válaszolhatok, de kérlek mellőzd a hirtelen mozdulatokat.
-Hol vagyok és hogy hívnak engem?- kérdezte a srác, miközben a férfit nézte, aki mellesleg úgy nézett ki, mintha az univerzumot egy fehér ingbe és fekete öltönybe kényszerítették volna.
Ha nem lett volna megrémülve, akkor egy tucatnyi kérdést tett volna fel a férfi képességével kapcsolatban. De inkább maradt a hallgatásnál.
-Először hagy mutatkozzak be. Az én nevem Kurogiri. Az első kérdésre nem válaszolhatok, legalábbis még nem. A másodikra is csak részleges választ szabad adnom. Jelenleg elégedj meg a Dekuval.
-Igen ez ismerősen hangzik, mármint a név- mondta Deku még mindig megszeppenve.
-Innetől ez a szobád, az ágyból még ne nagyon kelj ki- mondta Kurogiri.
Deku a férfi tartózkodó modorából arra következtetett, hogy nem ismerhetik egymást túl régóta. Rá is akart kérdezni, de a fáradtság erőt vett rajta és ott helyben elszundított.

Szóval......Helló mindenkinek. Ez lenne az első könyv amit írok. Sok ötlet száguldozik a fejemben, de van egy szilárd végkifejlet, ami felé tartok. Mindenesetre remélem tetszik mindenkinek. A kritikákat is szívesen fogadom.

Ui: Légyszi ne tépjetek szét a kommentekben, előre is köszönöm 😊