Emlék Hajsza (Bnha) [BEFEJEZETT]

A terv

Az álom:
A róka, mely folyton, mint valami előfutár, előtte szalad, csak néha néz vissza, hogy még követi-e. Aztán újra az a tágas terem, benne elmosódott arcú, vele egykorúnak tűnő kölykök, meg egy felnőtt. Az arcuk mindig homályos, koncentrál, de nem lát mást, csak a szemek színeit.. Változik a kép, most egy hatalmas épület előtt vívnak harcot. Ő pedig a két fél között áll. Majd hirtelen egy pisztoly dördülése hallatszik és elsötétül minden. Az utolsó dolog, amit még érez, hogy belezuhant a sötétbe.

Deku kinyitja a szemét, megint zihálva fekszik az ágyban.
-Már megint ugyanaz az álom-motyogja magának- Fél éve mindig ezt álmodom és nem tudom miért.
Érzi, hogy szívverése visszalassul a normálisra. Még nem ment ki a szeméből az álom. Nagyot sóhajtva felül és átkulcsolja a lábait.
-Fél év......fél év telt el azóta, hogy ugyanezen a helyen ébredtem emlékek nélkül. Hat hónap, hogy itt vagyok, a gonoszok között- pár percig némán ült, majd öltözni kezdett.
Amikor rájött, hogy a Gonosztevők Szövetségénél van, ami mellesleg öt hónapja volt. El akart menekülni, futni amilyen gyorsan csak bír a lehető legmesszebbre.
-Miért nem mentem még el innen?- folyton ezt kérdezte magától- Nem kínoztak meg, de megtiltották, hogy kimenjek. Egyszer megszöktem, de visszajöttem, mondván, hogy csak friss levegőre volt szükségem. Mégis miért jöttem vissza!?
-A válasz nagyon egyszerű. Nem emlékszel semmire, se arra, hogy hol van az igazi otthonod, vagy, hogy mi a szüleid neve- válaszolt saját magának gondolatban Deku.
Megint sóhajtott, már feladta a reményt. A házban nem volt térerő, internet meg pláne nem. Így a segítség hívás esélytelen volt. Amúgy is, akinek fontos lett volna az már megtalálta volna, vagy jelenti az eltűnését a profi hősöknek.

Kinyitotta az ajtót és unottan elhajolt a felé tartó kés útjából, ami mögötte belefúródott a falba.
-Neked is jó reggelt Toga- mondta, erőltetett mosollyal.
Igaz, hogy ezeknek a kétes alakoknak nem állt szándékukban kinyírni őt, de ahogy Shigaraki egyszer figyelmeztette: "Véletlen balesetek történhetnek". Erre a gondolatra ösztönösen a bal karjához kapott. Arra emlékezett, hogy azóta van ez a mechanikai robotkeze, amióta itt van, csak azt nem tudta, hogy előtte is ilyen volt-e már. Nem panaszkodhatott, mivel teljesen jól működött, de még mindig zavarban volt miatta.

Ajtajában megjelent valaki. A fekete kabátjáról egyből felismerte.
-Csipkedt magad Uked, annak a mi "főnökünknek" újabb remek ötlete támadt- mondta a jól ismert gunyoros hangnemben Dabi.
-Két perc és ott vagyok- válaszolta ásítozva.
-Akkor logikusabb lenne egyszerre lemenünk nem? Ha nélküled megyek le akkor kikapok- mondta Dabi unott arccal, majd Deku tiltakozása ellenére levonszolta a konyhába.
-Na végre itt a mi hétalvó statisztánk, Uked- mondta Shigaraki.
-Ezt a becenevet tőlük kaptam- emlékezett vissza magában- Mivel a Dekut ismeri a sajtó, meg a tv, bár arra a kérdésemre senki sem válaszolt, hogy miért tudd rólam bármit is a média. Ezért fogták és megfordították a betűk sorrendjét, a beleegyezésem nélkül természetesen, és így lettem Uked.
-Szerintem még mindig alszik- zökkentette ki gondolataiból Dabi-Szóval mi lenne az a nagy terv ami miatt fel kellett kelteni engem?
-Megtámadjuk az UA 1-A osztályát- mondta Shigaraki őrülten csillogó szemekkel.
-Már megint a UA. Kiszálltam! Nem érdekel- sóhajtott Dabi.
-Egyetértek Shigarakival- mondta higgadtan Kurogiri- Most a nyári edzőtábor alatt elég könnyű célpontok.
Mindenki rá nézett. Már tudta mi jön.
-Nem! Nem csinálok meg nektek még egy hülye tervet! Nem segítek bántani másokat!- vágta volna rá legszívesebben Deku.
Félt attól, hogy mi lenne a következménye egy ilyen szónoklatnak, szóval inkább csöndben maradt. Dühös volt, és nem csak a Szövetségre akik fogva tartják, bár meglehetősen jó körülmények között, hanem saját magára is, hogy a képpeségével már rég megszökhetett volna, de mégsem tette.
-Nem!- határozta el magában- Most mindenképp itt hagyom ezt a helyet, és vissza se nézek.

-Mi tart ennyi ideig, szeretném újra látni azt a srácot, és megszerezni minden csepp vérét- mondta Toga.
-Ismételten, miért is van még itt ez az őrült kiscsaj?- fintorodott el Dabi.
-Lenne egy tervem- mondta alig hallhatóan Deku- És én is jövök erre az küldetésre.
Döbbent csend következett. Most még Dabi sem fűzött hozzá semmilyen megjegyzést. Az összes szem Shigarakira meredt, jelezvén, hogy itt az ő szava dönt.
-Miért is ne- vigyorodott el, ami inkább nézett ki vicsornak- A kis Uked szórakozni akar? Pont elég régóta vagy itt ahhoz, hogy velünk gyere. De fő a biztonság alapon Dabi fog figyelni rád, és maszkot kell hordanod. Ha így is jönni akarsz, akkor legyen.
-Megegyeztünk- vágta rá Deku- Minden a tervem szerint alakul- tette hozzá magában.
-Már elnézést, de én nem vigyázok senkire, pláne nem egy ilyen taknyosra!- csattant fel Dabi.
-Nem leszek a terhedre, majd meghúzom magam az árnyékban.
-Lehet, hogy végre rákapsz az ölés ízére Uked, ha csak egy embe....- kezdte Toga, de Deku már közbe is szólt.
-Nem! Én nem fogok ölni, soha!- nyomta meg az utolsó szót.
-Te bajod- vonta meg a vállát a lány.

-Voltaképpen maga a terv elég egyszerű- magyarázta Deku- Dabi keleten zárja el az útjukat, Toga pedig nyugaton. Két diákra kéne összpontosítani, és élve, hangsúlyozom élve elhozni őket. Igen Toga, mielőtt még megkérdezed az életveszélyes sebesülés okozása is tilos- nézett rá a lányra, mielőtt az még kinyithatta volna a száját.
-Így már csak fele olyan vicces lesz- motyogta a szőkeség.
-Akkor ennyi? Szuper, én mentem, csak akkor kopogjatok ha indulunk, vagy ha meg akartok halni- mondta Dabi unott fejjel, majd bezárkózott a szobájába.
-Meg kell még tisztítanom az én drága injekciós tűjeimet- vihogott Toga, majd ő is eltűnt a szobájában.
Már Deku is indult a szobájába, de Shigaraki még utána szólt.
-Remélem nem fogsz megpróbálkozni a szökéssel. Kár lenne érted- mosolyodott el.
Deku érezte, hogy a szíve a torkában dobog.
-Ilyen átlátszó lennék?- gondolta, majd pár mély lélegzet vétel után Shigaraki felé fordult.
-Mégis hova mehetnék? Csak ezt a helyet ismerem... hála nektek- és tulajdonképpen ezzel nem is hazudott.
Shigaraki őrült vigyorából ítélve sikerült eloszlatnia a gyanút.
-Akkor minden rendben lesz. Mint már mondtam, kár lenne érted.

Deku felsétált a szobájához, maga mögött becsukta az ajtót. Kicsit megijedt Tomura burkolt fenyegetésétől, de a remény pislákoló lángja erősebbnek bizonyult a rémületnél. Legalább éjfélig azon gondolkozott, hogy mi a legjobb megoldás a szökésre. Végül elégedetten aludt el. A bombabiztos terv készen állt.

Hát igen, ez lenne az első fejezet. Remélem jól indítottam. Ha bármi zavaros, akkor szóljatok.😊