Emlék Hajsza (Bnha) [BEFEJEZETT]

Új kezdet

-Na szóval, akkor vegyük át mégegyszer- masszírozta meg szemhéját Aizawa.
Deku, Aizawa és Dabi a rendőrség kihallgató szobájában ültek a fekete hajú srác keze az asztalhoz volt láncolva egy bilinccsel. A levegőben szikrázott a feszültség.
-Szóval- kezdett bele a tanár- All for One igazából Midoriya Hisashi, aki a te apád- fordult Deku felé- Eddig jól mondom?
-Igen Sensei- motyogta alig hallhatóan- Kérem ne ez alapján ítéljen meg- ezt már olyan halkan mondta, hogy az még suttogásnak sem volt mondható.
Érezte magán osztályfőnöke vizslató tekintetét, bármit jobban fogadott volna ennél, még azt is elviselte volna, ha ordibáltak volna vele.
-Senkit nem szoktam senkit a családja alapján megítélni, de azért neked még pár kérdésre válaszolnod kell majd- fordult el tőle Aizawa- Na akkor térjünk át rád- nézett farkasszemet Dabivel- Az igazi neved Touya Todoroki és 17 évesen halottnak nyilvánítottak, mivel eltűntél. Így volt?
-Nagyjából, csak azt hagyta ki, hogy apám egy sikermániás seggfej, aki a siker érdekében képes volt tönkretenni egy egész családod- vágta rá fapofával Dabi.
Ha nem az asztal ugyanazon oldalán ült volna mint a fekete hajú srác, akkor azt hitte volna, hogy teljesen hidegen hagyja a téma. Csak az árulkodott az idegeségéről, hogy néha-néha felvillant a kezén egy aprócska kék láng, miközben idegesen dobolt a lábával.
-Általában a hozzád hasonló gonoszok egyből rács mögé kerülnek, de a múltadra visszatekintve....nem.....még így is túl sok mindent tettél- helyesbített a tanár- Hatalmas szerencséd van, hogy Izuku szerint meg akartad szöktetni és, hogy a családod is viszont akar látni.
-Úgy érti, hogy a testvéreim és anyám. Endevador tuti boldogabb lenne, ha a börtönben rohadnék el- dőlt hátra a székében Dabi.
-Mindenestre- folytatta Aizawa kizökenthetettlenül- Amíg teljesen biztosak nem vagyunk abban, hogy jó útra tértél nem hagyhatod el a Todoroki birtokot és.....hát.....hogy is fogalmazzak?
-Bébiszittert kapok, vagy mi?- szólt közbe a fekete hajú srác.
-Nem ezt a szót kerestem, de nagyjából igen- bólintott a tanár- Köszönöm az együtt működésed, a rendőrök elvisznek a birtokig és ott rábíznak Endevadorra és a őrizeteddel kijelölt hősre.

Dabiről a rendőrök levették a bilincset. Majd kitárták előtte az ajtót.
-Hát akkor sok szerencsét kölyök- borzolta össze Deku haját, majd a rendőrök kíséretében kilépett az ajtón.
Kifelé bámult a rendőrautóból, a fekete sportáska ott zötykölődött mellette, abba dobálta be a cuccait még mielőtt elrángatták volna a rendőrségre. Bármennyire is próbálta megnyugtatni magát, hogy minden rendben lesz, még mindig ideges volt.
-Nyugi van! Ők a családot, csak nem tépnek szét- hordta le saját magát- Majd Fuyumi lecsillapítja a kedélyeket, mint régen.
-Kiszállás! Megjöttünk.- zökkentette ki a gondolataiból az egyik rendőr.
Dabi nagy nehezen kikászálódott a kocsiból és átvetette a vállán a táskáját. Ott állt az előtt az óriási ház előtt, amit 17 éves koráig az otthonának nevezett. A kapu előtt ott állt Endevador és egy kb vele egykorú srác, aki láthatólag elég dühös volt. Amint közelebb értek már meg is hallotta a veszekedést
-Na de Enji én ezt nem vállalhatom! Azzal, hogy All Might visszavonul végre lenne esélyem 2.számú profivá válni!- mondta az Endevador mellett álló srác, közben szárnyaival hevesen csapdosott.
-Azt hiszed én örülök neki Hawks!? Nekem is itt van a nagy esélyem! És már ezerszer elmondtam, hogy ne hívj Enjinek!- ordította le a szőke srác fejét Endevador.
-Endevador-san- vágta vigyázba magát a Dabi mellett haladó rendőr- Touya Todoroki megérkezett.
-Na itt jön a Tsunami- gondolta magában a fekete hajú srác.
Már összeszorította a szemeit és felkészült az üvöltésre, de ehelyett valami egészen más történt.
-Várjunk, Touya?! Enji ha ezt előbb mondod, akkor biztosan nem nyafogtam volna!- ragadta meg Dabi kezét Hawks és iszonyatos tempóban rázni kezdte- Emlékszel még rám? Egy osztályba jártunk a Shiketsuban. Honnan vannak a sérüléseid? Milyen volt a Gonosztevők Szövetsége?- hadarta a szőke.
Csak tátogni tudott, ilyen gyorsan beszélő emberrel még soha az életben nem találkozott, bár ez a hős azt állította, hogy egy suliba jártak.
-Hawks! Egyenlőre ő még egy gonosztevő szóval ha lehet ne jópofiz vele ennyire.

Dabi hátán végigfutott a hideg, mivel apja olyan szúrós tekintettel nézett rá, hogy azt már ő is ijesztőnek találta.
-Befelé, mindketten- morogta Endevador, majd hátra se nézve betrappolt a házba.
Ott volt, újra abban az udvarban, ahol gyerekként Fuyumival és Natsou-val gondtalanul labdáztak, amikor még nem jelent meg egyikük képessége sem. És akkor megpillantotta a testvéreit, akik a küszöbön állva figyelték. Dabi lába a földbe gyökerezett, érezte, hogy a kezéből kicsúszik a táska. Kínos csend telepedett az egész helyiségre, még a szőke hajú srác is be bírta fogni a száját.
-To-Touya?- kérdezte remegő hangon Fuyumi, aki elsőként tért magához a döbbenetből.
-Szia, húgi.......rég nem láttalak- mosolyodott el ügyetlenül- Nagyo........
Nővére hirtelen a karjaiba ugrott és szorosan átölelte, ezt követően Natsuo is odasétált hozzá és csatlakozott az öleléshez.
-Tudod mennyire hiányoztál?! Olyan nehéz lett volna írnod egy levelet?! Annyira nagy idióta vagy!- kezdett sírni Fuyumi.
A fekete hajú srác ügyetlenül viszonozta az ölelést, az ő szeméből is patakzottak a könnyek, Natsuo is szipogott.
-Én......én haza akartam jönni. Többször is........írni akartam.......de sosem tudtam, hogy mit- dadogta Dabi.
-Miért, mentél el?! Ott voltál az edzőtáborban, miért harcoltál!?- kiabálta dühösen Shoto, aki még mindig a küszöbön állt, majd lassan ő is megindult az ölelkezőkhöz.
-Shoto.....te hiányoztál a legjobban- nyitotta ki karjait Dabi.
-Ez nem jelenti azt, hogy megbocsátottam, Touya- csatlakozott az öleléshez a legkisebb fiú is.

Hirtelen még egy pár kéz ölelte át hátulról.
-Te meg mégis mi a francot művelsz?! Ez egy megható családi pillanat!- lökte el magától a szőke hajú srácot Dabi.
-Pont ahogy mondod, olyan megható- mondta Hawks.
-Ha annyira ölelgetni akarsz valamit, akkor keress egy fát!- morogta a fekete hajú srác, majd testvérei kezét is lerázta magáról- Egyáltalán miért vagy itt Csirkeszárny?!
-Én vagyok a profi, akit kijelöltek melléd.
-Istenem ölj meg!- mormogta.
-Én se repdesek az örömtől, de ha ez, hát ez van- vonta meg a vállát Hawks, azzal a másik srácra csatolt egy karperecet.
-Mi a szar?! Nem kértem barátság karkötőt!- csattant fel Dabi.
-Ez nem barátság karkötő, idióta! GPS van benne, hogyha mégis visszatérnél a gyilkoláshoz, akkor megtaláljunk!- vágott vissza a szőke hajú.
-Úgy veszekedtek, mint egy idős házaspár- nevette el magát Fuyumi.
-Ez nem is igaz!- csattant fel egyszerre a két srác, majd vöröslő arccal a birtok két ellentétes végébe vonultak.

Hehehe.....na igen. Itt lenne az új rész. Nem igazán tudom, mit is írhatnék....asszem kifogytam az ötletekből és a következő résszel befejezem ezt a könyvet.😅😅😅