Around The World

Part Two

-Szóval ez lenne a házam.-parkolt le Lando egy gyönyörű ház előtt.-Gyere vigyük be a cuccaid és utána megmutatom mi merre van. Nem bonyolult, de ha véletlen eltévednél akkor majd kiabálsz, én meg megyek majd a hang után.

-Köszönöm Lando, igazán aranyos tőled, hogy nem hagynád, hogy elveszve bolyongjak a házadba.-mosolyogtam rá, majd kiszálltam a kocsiból, hogy bevigyük a dolgaimat. Nem hoztam sok minden, de azért oda figyeltem, hogy ami fontos az legyen itt is.

Lando is kiszállt az autójából, majd a csomagtartót felnyitva kiszedtük azt a két bőröndöt, ami volt nálam. Vagyis három bőrönd, de az egyik üres, mert az a versenyhétvégékre van. Miután kiszedtük őket a csomagtartóból, elindultunk be a házba, elől ment Norris a két teli bőrönddel, mutatta az utat, mögötte mentem én az üressel.

-Tudod mi tűnt fel?-sétáltam ki Lando-hoz, miután kipakoltam a szobámban.-Az, hogy túl nagy a rend hozzád képest.-huppantam le mellé a kanapéra.

-Most megsértettél.-keresztbe rakta a kezeit a mellkasa előtt, csak, hogy érezzem, tényleg megsértettem.-Amúgy meg, amikor írtál, hogy tíz perc és indul a géped, akkor kezdtem el összepakolni, hogy rend legyen.-röhögte el magát a végére.

-Jajj, de aranyos, csak miattam pakolt össze.-kaptam a szívemhez.

-Na de, komolyra fordítva a szót.-fordult felém teljes testtel és komoly arccal.-Tudod mit jelent azt, hogy te nő nemű élőlény itt laksz velem?

-Azt, hogy nem egyedül laksz mostmár?-kérdeztem vissza kérdő fejjel.

-Nem, hanem ez azt jelenti, hogy te fogsz főzni.-jelentette ki.

-Mi? Biztos átgondoltam ezt?-amúgy én szeretek főzni, azzal nincs bajom, csak éppen nem tudok.

-Teljes mértékben.-túlságosan pozitív a dologgal kapcsolatban, ami szerintem az első főzésem után változni fog.

-Van lakásbiztosításod, ha leégetném a konyhád?-én ezt komoly kérdésnek szántam, de ő kiröhögött, mert azt hittem viccelek.

•••••

Jelenleg a Vietnámi nagydíj időmérőjén vagyok, várom, hogy elindulhassak végre.
Az elmúlt két hetem repülésből állt, Bahreinből Magyarországra, onnan Londonba, Londonból Vietnámba. Mondjuk nem is értem, hogy miért panaszkodok, mikor ez az életem, hogy beutazzam a világot a munkám miatt.
Az elmélkedésemet Mick zavarta meg, aki szólt, hogy ne bambuljak, nem értem honnan veszi, hisz sisak van rajtam, hanem figyeljek, mert fél perc és indulok. Hiába ez a harmadik versenyhétvégém, még mindig izgatott leszek, ha szólnak, hogy mindjárt indulhatok.

Az időmérő egész jól sikerült, mivel sikerült először a top3-ban végezni, pontosabban a harmadik helyen. Lehet, hogy az új pálya meghozta a szerencsém, és a futamon is jól szerepelhetek.

Nem volt igazam, nem volt szerencsém, megint nem sikerült a verseny után a dobogón ünnepelnem, hisz mostmár másodjára végeztem a negyedik helyen. Viszont Lando megszerezte élete első dobogóját, úgyhogy azt végig néztem, ahogy boldogan, meghatódva és fülig érő szájjal mosolyog, és ha őszinte akarok lenni, akkor büszke voltam rá, hogy végre sikerült neki.

A dobogó után, Lando hatalmas vigyorral érkezett meg a boxba és amint meglátta, hogy rá várok, lerakta a trófeáját, majd odajött és egy hatalmas ölelésben részesített.

-Gratulálok Lando.-engedtem el, hogy a szemébe tudjak nézni.

-Köszönöm Törpi.-nyomott egy puszit a fejem tetejére.-De legközelebb veled szeretnék ünnepelni ott fent.-nézett rám szigorúan.

-Igenis kapitány.-a kezemet pedig a homlokomhoz raktam, ilyen katonásan, amin Lando csak elmosolyodott.

-Na gyermekeim.-érkezett meg Zak.-Büszke vagyok rátok. Megérdemlitek a pihenést, úgyhogy most menjetek haza, és majd Kínában találkozunk.-úgyis tettünk, ahogy Zak mondta és be is mentünk a szobánkba, hogy átöltözzünk.

-Gratulálok tejember.-jött szembe velünk a boxutcába Carlos és ölelte meg Landot.-Ideje volt már, hogy dobogóra állj.

-Köszönöm Chilli.-húzta széles mosolyra a száját Lando.

-Ohh, de bunkó vagyok.-kapott a fejéhez Carlos.-Carlos Sainz.-fordult felém kezet nyújtva.

-Abigél Nagy.-ráztam vele kezet. Amúgy hiába ez a harmadik versenyhétvégém, még sok mindenkivel nem találkoztam személyesen, és Carlos is ilyen, hiába Lando volt csapattársa.

-Az baj, ha én nem tudom kimondani a neved?-kérdezett vissza Carlos.

-Dehogy baj, szinte senki nem tudja, de ha az egyszerűbb akkor szólíts Abby-nek.-mosolyogtam rá, hogy ne érezze rosszul emiatt magát.

-Én ezért hívom Törpinek, de te nem hívhatod így, hanem találj ki mást.-szállt be Lando is.

-Majd a Kínai nagydíjra kitalálok valamit, na de nekem mennem kell. Sziasztok, és legyetek rosszak.

-Szia!-köszöntünk el egyszerre Lando-val.

Sziasztoook!
Itt is lenne az új rész, remélem tetszik. Jövőhéten hozom a következő részt, ha nem lesz olyan gyomorgörcsöm az érettségi miatt, hogy ne bírjak majd írni.😅
Legyen szép hetetek, és vigyázzatok magatokra és egymásra.❤️