Szürke Szivárvány

Huszonharmadik fejezet

Kaidennel gyorsan leültünk az ágyamra majd kinyitottam a kis ajándékdobozt. Újabb fényképek voltak benne, azonban ezúttal nem frissek, hanem körülbelül 1 éves bulifotók. Mindegyiken én voltam Sarahval és random fiúkkal. Mit akar ezzel üzenni?

- Az ott te vagy? - kérdezte halkan Kaiden és elvett egy pár képet a kezemből és nézegetni kezdte őket. - Rád sem ismerni.

- Tudom. Nagyon más voltam akkor... - mondtam kínosan és akaratlanul is előjöttek bennem a rossz emlékek. Ismerős az az érzés, amikor valamit helyesnek gondolsz, de később megbánod? Pont így éreztem magam. - Kaiden, mit akar ezzel üzenni?

- Szerintem ez a valaki a régi sulidból van. - mondta miközben le sem vette a szemét a képekről.

Zavart, hogy Kaiden ezeket a képeket látja rólam, mivel akaratlanul is beleéghet a tudatába, hogy milyen is voltam. Milyennek is akartam tűnni. Pontosan emiatt eldöntöttem, hogy valahogy véget vetek ennek az egésznek, legyen az bármennyire is veszélyes.

- Írni fogok neki. - mondtam dühösen majd elővettem a telefonomat. Előkerestem az utolsó üzenetet, majd elkezdtem leírni neki a válaszomat.

"Kezd elegem lenni belőled és abból, hogy küldözgeted ezeket a fotókat amikor pontosan tudod, hogy ez nem én voltam. Bárki is legyél a múltamból legyél annyira bátor és mondd a szemembe ha bajod van."

Elküldtem a hirtelen felindulásból írt üzenetemet majd egy óriásit sóhajtottam.

- Lehet ezzel kellett volna kezdenünk. - mondta viccelődve Kaiden én pedig keserűen rámosolyogtam. - Nyugodj meg, lassan kiderítjük ki játszadozik veled. Addig is... Itt ragadtam, mihez kezdjünk?

- Öhm, jó kérdés? - válaszoltam és megint kezdtem zavarba jönni. Amikor épp semmi sem terelte el a figyelmemet önkéntelenül is zavarba jöttem a tudattól, hogy Kaidennel vagyunk itt, kettesben... Az előbb pedig csókolóztunk. Uhh, ez kínos.

- Valahogy ki tudunk jutni anélkül, hogy a szüleid rájönnének? - kérdezte és mélyen a szemembe nézett.

- Van egy hátsó kijárat a kertbe. Esetleg ott... De hova szeretnél vinni? - kérdeztem mivel nem értettem mire is akar kilyukadni.

- El innen. - mosolygott rám nekem pedig eszembe jutott, hogy ez mennyire hasonlít a pénteki szökésünkhöz. - Van egy hely ami ilyenkor gyönyörű. Van kedved kiszökni velem oda?

Hirtelen felgyorsult a szívverésem és gondolkodás nélkül bólintottam.

23:55

Már egy negyed órája utaztunk és Kaiden nem volt hajlandó elmondani hova is megyünk. Viszonylag könnyen kijutottunk a házból, gondolom a szüleim eléggé kimerültek voltak és már rég aludtak.

Egy olyan részhez értünk, ahol szerintem sosem jártam ezelőtt. Egy jó ideje már felfele haladtunk, és a fák sűrű koronái közül egyre inkább átszűrődtek a városunk fényei. Kaiden rám pillantott majd sejtelmesen elmosolyodott. Ebből úgy ítéltem, hogy hamarosan megérkezünk.

Alig telt el pár perc, és félrehúztunk egy parkoló féleségben. Kiszálltam a kocsiból majd közbenézve megpillantottam egy kilátót. Gyönyörűen ki volt világítva, és ahogy észrevettem senki sem volt fent. Nagyszerű!

- Oda megyünk fel? - kérdeztem izgatottan Kaiden pedig bólintott.

- Sajnos a kocsit itt kell hagynunk, de gondolom egy kis séta nem árt. - mondta én pedig egyetértettem.

Lassan sétálni kezdtünk felfele és éreztem, hogy megnyugszom ahogy a hűvös levegő átjárja a testemet. Kaiden sem szólt egy szót sem, csak mutatta merre kell mennünk. Egy kis lépcsőzés után felértünk a kilátóhoz, ahonnan a kilátás lenyűgöző volt. Sosem gondoltam volna, hogy a városunk ennyire szép tud lenni. Ezt a látványt órákig el tudtam volna nézegetni.

- Megérkeztünk. - mondta mosolyogva majd egy kis házikó felé vette az irányt én pedig értetlenül néztem mit csinál. Elővett egy kulcsot, bement a házba majd fél perc után két pokróccal érkezett vissza.

- Neked mindenhez van kulcsod?! - kérdeztem és elnevettem magam.

- Itt dolgozik a nagybátyám. Mármint ők építették ide a kilátót és a környéket is ők rendezik. - magyarázta miközben a hátamra terítette az egyiket. - Ha itt akarunk maradni egy ideig, ezek kelleni fognak.

Hálásan rámosolyogtam majd mindketten leültünk az egyik padra. Egyszerűen tökéletes volt innen fentről minden, és egy percig én is úgy éreztem, hogy minden a legnagyobb rendben van.

- Miért vannak mindig ilyen jó ötleteid? - kérdeztem majd gúnyosan hozzátettem - Oh várj, biztos ide hoztad minden barátnődet.

Kaiden felnevetett majd csóválni kezdte a fejét.

- Dehogy. Te vagy az első akit ide hoztam. - mondta miközben a távoli várost figyelte.

- Ezt hogy érted, nem volt eddig barátnőd? - kérdeztem értetlenül.

- De, volt. Mármint több is volt, de ezek közül egyet mondanék komolynak. - mondta komolyan és úgy vettem észre, mintha kissé kényelmetlen lenne számára ez a téma. - De az másfél évvel ezelőtt volt és rá kellett jönnöm, hogy nem passzoltunk. Azóta nem igazán akartam új kapcsolatba lépni.

- Mi történt? - kérdeztem szomorúan.

- Jobban szerette a hírnevemet és a pénzemet mint engem. Megesik. - sóhajtotta. - Naivabb voltam mint valaha gondoltam volna, emiatt sokáig nem jöttem rá. Jax nyitotta fel a szememet, aztán egymást követték az események és végül szakított velem.

- Sajnálom, hogy kihasznált téged. Nem érdemled meg. - mondtam vigasztalóan.

- Nem vagyok annyira jó ember mint aminek te látsz engem Avery. Szinte mindenkivel bunkó és távolságtartó vagyok, nem érdekel mások véleménye és folyamatosan szarságokat művelek, hogy felhívjam a sznob szüleim figyelmét. - nézett rám komolyan én pedig meglepődve néztem rá. - Persze szeretnék jó lenni és igyekszem is...

- Azt ígérted elmondod, hogy David miért istenít ennyire. -vágtam közbe mert azt reméltem, hogy ez valamennyivel barátságosabb téma lesz mint az exe. Kaiden némán bólintott majd idegesen a hajába túrt.

- Egy évvel ezelőtt összefutottunk egy buliban, ami enyhén szólva rosszul sült el. Már nem voltam együtt az exemmel, viszont ő is ott volt az új pasijával és nagyon durván lerészegedtek. Mi csak néztük, ahogy egyre inkább lejáratja magát, a csávó meg hagyta. Mindenféle részeg alak nyomult rá aztán... - hallgatott el egy pár másodpercig, majd folytatta - Én még szerettem őt és nem bírtam ezt nézni. Odamentem és leszartam, hogy ki mit gondol, elvittem onnan. A pasija szerintem azt sem tudta hol van annyira részeg volt, úgyhogy én kimentettem. A bátyád segített és Jax.

Szótlanul hallgattam Kaiden történetét és legbelül szörnyen sajnáltam, hogy ezeken ment keresztül. Szerette a lányt aki kihasználta őt, viszont utána mégsem tudta hagyni, hogy bármi rossz történjen vele. Hogy nem veszik észre egyesek, hogy milyen jó emberek veszik őket körül? És miért tudja elvakítani annyira az embereket a pénz és hírnév, hogy ne vegyék észre milyen értékek rejlenek legbelül?

- Kaiden. - néztem rá ő pedig végre a szemembe nézett. - Nagyon sajnál...-

Azonban nem tudtam befejezni a mondatomat, mert magához húzva megcsókolt. Éreztem, hogy szüksége van rám, pont annyira amennyire nekem rá.

- Avery, nem akarom hallani, hogy te sajnálod ezt az egészet. - suttogta két csók között - Nincs már rá szükségem. Nem szeretem őt.

Megnyugtattak a szavai, hogy ezek szerint tényleg túl van ezeken az eseményeken. Sosem gondoltam volna, hogy egy ilyen srác mint ő egyáltalán keresztül megy ilyeneken, viszont a kemény külső sokszor képes elrejteni a sérült belsőt.