Vér és Becsület - Az őrület lángja

Bosszú esketik

Bosszú esketik

„Ha nincsenek démonjaid, teremts magadnak néhányat."

Eldur'Råe'Dul

Dulgor'Blur, Ezüsthold után 1332 augusztusa

Tervezője bizonyára ki nem állhatta a színeket, vagy feltűnési zavarokkal küszködött, esetleg kivételes művészi alkotás után áhítozott, hátha túlszárnyalhatná népének fiait. A legvalószínűbb viszont, hogy önnön lelkét szerette volna belecsomagolni azon elhatározás vezérelve, akárhányszor rápillant majd, eszébe juttassa; ez a hatalom! Az akarat meghozta gyümölcsét, egy építészeti álom valósult meg az áhított erődítmény formájában, melyek ébenfekete alkotó köveit vér és halál  tartotta egyben. Az elhullottak áldozata apró kegy volt csupán semmi több, a hatalmasok könnyűszerrel adták szolgáik életét cserébe eme remek szimbólumért. Áhítattal adóztak a csodáért, amelyet végül Dulgor'Blurnak kereszteltek el. Dulgor'Blur, ahogyan a legtöbben nevezik a Fekete erőd, egyet jelentett azzal, Isten vére. Helyénvaló névvel illették, ugyanis az erőd mázsás alapkövei a legaljasabb hatalommal átitatott tájékra épültek, ott ahol a legendák szerint a Teremtő megsebezte ellenlábasát. Úgy tartják a népek, hogy a Névtelen cseppnyi vére e talpalatnyi földet fanyarrá, lakosait tébolyulttá tette, örök szolgáivá a sötét erőknek. Nem hiába, tündöklése új korszak beköszöntét hozta magával a rend és a béke fényében egy sosem létezett Birodalom létrejöttéért.

* * *

Az a bizonyos nap eltért a többitől, noha történtek hasonlók, mégis nyugtalan előjelek ólálkodtak a falak között. Súlyos harangok zúgtak az irdatlan magas toronyban, dallamuk mintha a zord fellegekből eredt volna, hogy még a legtávolabbi országokban is hallhassák a Téboly Énekszavát. Dulgor'Blur emberei sosem rejtették véka alá szörnyűséges praktikáik, büszkeségük mércéjét tornyuk magassága jelképezte, a túlzott sötét színek viszont gonoszságuk eredetéről árulkodhatott. Fekete fémruhát öltött katonák foglalták a helyet a tágas, kikövezett udvaron, egymással szemben, felfelé tartott ívelt pengéjű karddal kezükben, utat nyitva uraik előtt. A sor az Aranykapunál kezdődött és a Becsület szökőkútjának ékes lépcsőzetéig nyúlt. Ezen ember alkotta ösvényt taposta vérszín ruházatában, Dulgor'Blur ura, Sėrpent Sollûm császárságának leghatalmasabbika - az erőd befejezője, - Demitø Korrgu'Thåi. A férfi aki rettenetes hírnévvel büszkélkedhetett szerte az ismert világon.

Kelet teljhatalmú főszentségét, azt a szúrós tekintetű, gonosz ábrázatú férfit, a Holtsárkányok úraként ismerték meg az összeomlás borzalmait túlélt népek. Vállig érő, éjsötét oroszlánsörénye nemzetének kultúrája szerint nemes előkelőséggel illette, nyújtott, szögletes arccsontozata és keskeny, hegyes álla magasztos erőt sugárzott számára. A legkirívóbb a szeme volt. Ében íriszben fortyogó vérszín vibrált, a szempár amely egy istenséggel osztozkodott. Halvány bőrét ismeretlen eredetű, hol felfénylő, hol feketeségbe hatoló szimbólumok tarkították, melyek mintha mozogtak volna alkalomadtán. Korrgu'Thåi jobbján az asszonya lépdelt - tán a legkecsesebben, mit a szem láthatott, - a nő, akinek gyönyörűségével csak könyörtelesége vetekedhetett. Szénfekete hajkoronája csaknem a talajt simította, de nem érintette meg a márványlapokat, lebegett felettük. Szeme a frissen lehullott hónál is fehérebben pompázott, és az arca maga volt a tökély, már-már nem az emberek néphez hasonlítható. Sosem nyert bizonyosságot ugyan, de a hiedelmek szerint, Krysil Lyssia a Nagy Sötétség előttről származott messze kelet felől. Megint mások azt állították, hogy maga a földreszállt bosszú nemzhette, hogy beteljesítse az Egy Dicső óhaját, de eme szóbeszédeet senki sem tudta, talán nem is merték volna igazolni azt. Kettejük sarjadéka, - az utód, - hangtalan követte szüleit. Nem lehetett több tizenévesnél, talán tizennégy, de kevesebb, mint tizenhat. Atyjához híven ő is vörösben tetszelgett a sokaság előtt, némileg kevesebb dísz rajzolta ruhájának ezüst szegélyét. Feje tar volt, szeme szintúgy fehér, akár az édesanyjáé, míg arca túlontúl szép eme rút valósághoz, nem hiába bélyegezték a Teremtő Gyermekének.