✓ || decalcomania〃NAMKOOK. (I.)

ma.

Csodálatos volt a koncert, bár mivel azon a reggelen se éreztem magam túl jól, így utána csak még rosszabb volt a helyzet. Belépve a színfalak mögé alig hittem, hogy találjak egy széket, amire leülhetek.
A következő dolog, amit észleltem, hogy elsötétül a világ.

Nem tudom meddig lehettem kiütve, mivel hideg vízre ébredtem. Rengeteg aggódó tekintet vett körül - ez mostanában szokássá vált - de amelyiket a legjobban kerestem, az nem volt sehol sem.

Felültem, és így kicsit tisztábbnak hatott a környezet. Megint túlhajszoltam magam, gondoltam. Ez már megszokott volt, de nem sűrűn ájultam még el. A nyitott ajtón kipillantva nem csak láttuk, de hallattuk is a menedzser hyung kiabálását, ami a lehajtott fejű Namjoonnak szólt.

- Nem megmondtam, hogy vigyázz rájuk?! Olyan nehéz volt ezt az egy kérésemet teljesíteni?

- Nem volt, uram - felelte halkan a leader.

- Akkor mégis hogyan történhetett meg ez, Kim Namjoon? Magyarázd el nekem, kérlek, mert nem értem - vette lejjebb a hangerejét kicsit.

- Én ... - mély levegőt vett, de még mindig a padlót bámulta - sajnálom.

- Nem torelárom ezt a viselkedést, fiam. Ez nem egy idolhoz, főleg nem egy leaderhez méltó, ezt te is jól tudod. - hallottam felszisszenni a mellettem állókat - Hetek óta ezt műveled, tőled várom el a lehető legjobbat, mert te vagy ennek a csapatnak a vezetője, rád támaszkodnak, vagy ezt talán elfelejtetted?

Ő csak csendben álldogálva várta, hogy a menedzser folytassa leszidását.

- Úgy érzem, hogy már nem te vagy a megfelelő ember erre a feladatra. Nem bírsz el ezzel.

Eddig lélegzet-visszafojtva figyeltük a szobából az eseményeket, de ezen a ponton tanácstalanul bambultunk egymásra. Ez csak egy álom, próbáltam makacsul meggyőzni magam. Jin hyungon láttam a haragot, Yoongi teljesen meglepettnek és egyben szomorúnak - vagy talán aggódó legjobb barátnak - tűnt, Hobi és Jimin úgy néztek ki, mint akik képesek lennének Namjoonért ölni is, Tae meg közel volt a síráshoz. Az élet megállt, az összes itt tartózkodó őket figyelte. Nagyon ritka pillanatnak számított, hiszen az ügynökség mindig is meg volt elégedve a munkájával. Hogyan jutottunk ide?

- Nem az a banda vagytok, aki régen, de te Namjoon, a koreai zenei ipar legnagyobb bukása vagy.

- Ezt nem mondhatta komolyan - suttogta haragosan Suga.

- Hogyan szerepelhet egy mondatban Namjoon neve és a bukás? - kérdezte Hobi.

- El van tévedve ez az ember, de nagyon - felelte Tae.

Ekkor valami olyasmi történt, amire senki sem számított, azt hittük, hogy lehajtott fejjel fogja végighallgatni a szidást. Szinte egy emberként tátotta el mindenki a száját, amikor Namjoon egy lépést hátrált és haragos arccal nézett a menedzserre.

- Még sosem láttam ilyennek - suttogta valaki és egyetértően bólintottam.

- Tudja mit? - olyan hangsúllyal kezdte, hogy egy kevés rémületet véltem felfedezni a menedzser arcán, ahogyan a felé magasodó előadót figyelte.

- Talán igaza van, nézzen csak körbe mennyi tehetséges, odaadó és figyelmes ember van ebben a szobában, és közel sem én vagyok közöttük a legjobb választás. Ha le akar cserélni, állok elébe - szinte megfagyott a levegő az egész helyiségben. Ugye nem?

- A legnagyobb tisztelettel vagyok maga felé, de egy valamit jegyezzen meg. A fiúkat nem adom. Csináljon velem, amit akar, rúgjon ki, alázzon meg, de ha a bent ülő hat végtelenül tehetséges és kitartó barátommal bármit is tenni akar, nem állok jót magamért.

- Te nem .. - kezdett volna bele a menedzser, de Namjoon a szavába vágott

- Ha megtudom, hogy bármi módon felrója a fiúkon az én bűneimet, tönkre fogom tenni. Onnantól az Ön karrierje véget ért, remélem érthető voltam - és elsuhant a menedzser mellett, ki az ajtón kitudja hová.

Eszembe jutottak azok a szavak, amik elhagyták az ajkait az évek során és arra gondoltam, hogy tőle jobb ember nem is lehetne kis csapatunk vezetője. Életem végéig el tudnám hallgatni gondolatait. Olyan ritkán szokott megnyílni, pedig mindannyian csüngünk szavain, és ezt észre sem veszi. Soha nem fogom őt megérteni, de talán nem is baj. Ez teszi őt ilyen széppé, jelenléte és tevékenységei folyamatos gondolkodásra ösztönzi az embereket.

Come and tell me so much, beautiful heart
Oh I'm gonna listen to you
Please

A kis csapatunk percekig csak döbbent csendben állt.

- Nem véletlenül mondják, hogy a domináns férfiak szexik - nyögött fel Jin hyung és egyszerre nevettünk fel kijelentésén.

- Nem tudom mikor láttam utoljára ilyennek - szólaltam meg. - lehet, hogy soha.

Amikor a menedzser belépett az ajtón, dühösen bámultunk rá.

- Szóval ilyen az igazi Kim Namjoon.