Egy üzenet tőle? | RoadTrip f.f. (BEFEJEZETT)

Egy rossz emlék

Mindenkinek van vagy volt egy olyan rokona akivel nagyon jóban volt. Nekem a dédim volt. Külön lakott tőlünk, minden délután átmentem hozzá. Nagyon szerettem. Szerettem, mert alig egy hónapja meghalt... A házát rám hagyta, s most itt állok előtte. A kapuban térdelek és csak sírok. Olyan emlékeket elevenít fel bennem ami jó, de mégis fáj. 18:55 van. Nem kellene itt sírdogálnom és Emilynek vigasztalnia, hanem a buliba kéne mennünk, ami elméletileg... Hát hol máshol lenne, mint a szomszédban?

– Em, én ezt nem akarom...–motyogtam. Ő pontosan tudta, hogy így csak rosszul éreznem magam és rontanám a hangulatot.

– Gyere! Most nem fordulhat vissza csajszi! Egy álmod vált valóra, nem? Andy meghívott a buliukba, a privát buliukba.–hangsúlyozta ki a "privát" szót. Rám mosolygott és folytatta.–Viszont, ha tényleg nem akarsz menni... Akkor írd meg Andynek, hogy nem tudsz, közbe jött valami.–bólintottam és elővettem a telefonom. Megnyitottam az SMS-eket (IQ nem tom, hogy kellene írni... 😂). A házban a fiúk pont a Don't Break My Heart-ot énekelték. Féltem leírni azt az egy mondatot. Ezt Em is észrevette, kikapta a telóm és megcsörgette Andyt, aki alig 5 másodperc múlva fel is vette.

– Szia! Gyertek ki!–minden másra számítottam csak erre nem Emilytől.

– Szia? Te nem Sofia vagy. Hol van Sofi, ugye nincs semmi baja?!–nyomta ki a telefont. A szomszéd háznak nyílt az ajtaja és a festett hajú rohant ki rajta.

– Sofia, ugye jól vagy?!–lehet azt hiszi elestem, mert a földön kuporgok és a szemeim is pirosak a sírástól...

– Nem, semmi bajom.–eresztette meg egy halvány mosolyt felé, majd nyújtotta a kezét és felsegített.

– Gyertek be!–fogta meg mindig a kezem.

– Ezt aka–

– Rendben.–vágott a szavakba Em. Én meg csak kikerekedett szemekkel néztem a mellettem álló lányra. Andy behúzott az ő portájukra, majd betessékelt a házba.

– Készültem egy kis meglepetéssel már, ha nem baj.–lépett oda a szoba közepén álló srácokhoz. Motyogta valamit és visszajött hozzánk. Megállt előttem jobb kezét az arcomra tette és a barna szemembe nézett. Olyan szép kék szemei vannak...

– Itt a gitárod, bro!–jöttek elő a többiek. Brooknál ugyanúgy volt egy gitár. Emily pedig vele szemezett. Rá mosolygott, mintha ismernék egymást. Andy odament a fiúkhoz a hangszeréért.

– Akkor a szülinaposnak egy dalt.–nézett rám. Honnan...? A szemeim bekönnyesedtek, alig láttam már valamit. Az, hogy honnan tudja nem nagyon érdekelt már.

– Not Giving Up.–suttogta és megtöröltem a szemem.

– Akkor, Boldog szülinapot Sofia Heather Anderson!–mondták egyszerre, és elkezdték énekelni a kért zeneszámot. Brook és Andy gitároztak a többiek pedig énekeltek. Egyszer csak Rye odajött két pohárral a kezében, mikor éppen nem énekelt.

– Igyatok egy kicsit!–karolta át a vállam. Andytől kapott egy szúrós pillantást.

– Kösz.–mondta Em és elhesegette valahogy. Belekortyolt az italba, aztán egyből undorodó fejjel le is tette a legközelebbi asztalra. En is megkóstoltam, kíváncsi voltam mit adott nekünk. Nem volt annyira rossz, mint ahogy az Em arcából kiindulva gondoltam. Mikor vége lett a számnak Fovvs (avagy Andy) letette a gitárját, odajött és megölelt. Emilyt pedig Brook rángatta magával, pedig nem úgy tűnt mintha ellenkezett volna.

– Mi volt a baj odakint?–kérdezte aggódó tekintettel.

– Csak egy rossz emlék.

Ez is rövidke lett. Szóval, ha megtanultam jelentkezek. Addig puszi és ölelés! 😝❤️🌵