Szívedhez láncolva (KiriBaku)

epilógus

Kirishima szemszög:

Felkeltem. Egy fura anyagot vettem észre a hátamon. Ez... Bakugou köpenye. Mit keres rajtam?
,,Várjunk mit is mondott?"-kérdeztem, majd a vér az arcomba szökött.
Hol lehet most? Vagy itt hagyott? Nem, az nem lehet vagy mégis?
Mindenkitől kérdezgettem, de senki sem tudta pontosan hol lehet.
Egy fa alatt heverésztem, majd lehunytam a szemeimet és elaludtam.
Azt álmodtam, hogy én Bakugou köpenyében, mellettem Bakugou egy dombon voltunk.
Mikor felébredtem este lett.
-Egy próbát megér!-mondtam és elmentem ahoz a dombhoz. Igazam is lett. Bakugou ott várt.
-Oi, Bakugou!-mondtam egy mosollyal. Rám nézett és... elmosolyodott?
-Már vártalak!-mondta és leültem mellé.
-Öhm... miért raktad rám a köpenyedet?-kérdeztem.
-Na, szerinted?-nézett rám. Elmosolyodtam.
-Láttom, nem fogod elmondani!-sóhajtott, majd belekezdett.
-Én már... nem is tudom mióta szerettelek meg! De... aztszeretném, ha örökké együtt maradnánk!-mondta, majd magához húzva megcsókolt.

Bakugou szemszög:

Nem érdekelt. Csak hagy mondjam ki, hogy szerettem. Hagy tegyem meg.
Mikor elváltunk egy újabb csókba hívott. A kis akaratos.
Viszonoztam, de ezt az idilli pillanatott a szél zavarta meg, amitől kirázott a hideg.
-Befekszünk alá?-kérdezte, amire elpirultam.
-Ezt egy igenek veszem!-mondta.
-Mi lenne, ha előtte még repülnénk egyet, na?-ajánlottam fel.
Visszavettem a köpenyemet és az átváltozott Kirishima-ra felszálltam.

~Tudom, rövid lett, de remélem tetszett! :)