Szívedhez láncolva (KiriBaku)

~4~

Kirishima szemszög:

-Szívesen veletek tartunk!-mondtam, Bakugou meg mellettem morgolódott.
Nem tudom miért, de rossz érzésem támadt. Mintha valaki figyelne minket.

Dabi szemszög:

Egy épület tetejéről figyeltem a népet. Sokáig néztem le, mikor végre megtaláltam a szőke hajkoronát.
Egy gonosz mosoly jelent meg az arcomon.
-Mi az, Dabi? Találtál valamit?-kérdezte Toga.
-Pontosan!-feleltem.
-Ajj, mond már el!-nyávogta.
-Bakugou Katsuki, tudod az a sárkány lovas!-magyaráztam el.
-Óó!-csillant fel a szeme.
-Érted már?-tettem fel a kérdést.
-Igen, de úgy láttom, hogy nem lesz egyszerű!-mondta, miközben a mutató ujját a szája szélére tette.
-Már van egy tervem!-mondta.
-Egyébként Dabi, miért is keresed ezt a fiút?-kérdezte Tomura.
-Csak úgy!-feleltem.
-És mi lenne a terv?-kérdezte Toga.
-Türelem, türelem! Najd később elmondom!-mondtam.

Bakugou szemszög:

Hihetetlen, hogy Deku-ékkal megyek.
-N-nem mehetetnék másik irányba?-kérdezte Ochako.
-Mi a baj, Ochako?-kérdezte Iida.
Nem hiszem el! Egy hegytől ennyire megijedt volna? Tch!
-Rossz aura jönn ki... o-onnan!-mutatott a barlang felé.
-Megnézzem!-felelte Todoroki.
-Valaki menjen vele!-mondta Deku.
-Menj te, Deku!-mondtam.
-Bakugou! Te menj Todoroki-val!-mondta Iida.
-Tch, biztos!-mondtam.
-Na, Bakugou! Ez nem férfias viselkedés!-mondta Kirishima.
-Dögölj meg, Fura hajú!-morogtam, majd bementünk. Később Deku és Kirishima is bejöttek. Kirishima egy kis világosságot csinált, amire minden féle szörnyecskék támadtak.
Nem voltak nagy falatok, simán lekaszaboltam őket.
Azt vettem észre, hogy Todoroki beljebb megy.
Újabb szörnyek támadtak és mikor végeztem Todoroki után futottam.
Futottam ahogyan csak tudtam. Egy nagy csarnok szerűségbe értem, ahol Todoroki-t láttam meg, ahogyan ott reménytelenül ül a lábain. Kardja pengéje a földbe volt fúródva.
Rám pillantott. Sírt, de mosolygott.
A másik meg egy hatalmas szörny. Testén narancssárga csíkok voltak, amik félelmetesebbé tették.
A szörny egy üvöltéssel meglendítette a karját és Todoroki-t vette célba. Automatikusan rohanni kezdtem, karomat kinyújtva felé.
-TODOROKIIII!-kiálltottam, de elkéstem.

Kirishima szemszög:

-TODOROKIIII!-ez Bakugou hangja. Biztos bajban van. Elkezdtem beljebb rohanni. Egy csarnok szerűségbe kerülm.
Shoto a földön volt, Bakugou-t meg a szörny a falnak csapta.
Megkell mentenem őket.
-Kirishima mi...GHA!-rezzent össze a kis brokoli, mikor meglátta Todoroki-t és Bakugou-t.
-Midorya, te vidd ki Todoroki-t és Bakugou-t!-utasítottam, majd átváltoztam és küzdeni kezdtem a szörnnyel.

Midorya szemszög:

A hátamra kaptam Shoto-t és Bakugou felé vettem az irányt. Mikor felakartam venni, megszólalt.
-Tegyél... le!-nyöszörgött.
-De, Kacchan!-mondtam.
-Kirishima-nak szügsége van rám! Bármit is mondott!-ellenkezett.
-De--
-Nincs semmi de!-mondta és talpra állt. Nagyon rossz bőrben volt.

Kirishima szemszög:

A szörny megütött, amitől a földre kerültem. Reményt vesztettem. De... muszáj lesz megmentem Bakugou-t, még akkor is, ha az életembe kerül.
-Kiri...shima!-nyöszörögte a nevemet és megsimogatott.