Szívedhez láncolva (KiriBaku)

~1~

Bakugou szemszög:

Már este van és tüzet is raktunk.
-Holnap mit csinálunk?-kérdezte.
-Maradj már nyugton! Én se tudom még!-mondtam válaszként. Egyébként csak most kezdtem el jobban megnézni.
Barna csizmát és nadrágot viselt, oldalán kardok voltak rögzítve, szürkés felsőt és a köpenyemből csinált ,,sálat" viselt. Vörös haja az ég felé merdezett, olyan mintha egy hegy lenne a fején.
-Hm?-vette észre, hogy figyelem.
-Semmi!-feleltem.
Kirishima ásított egyet, amire a szárnyait is kinyújtóztatta.
-Vidd már magadat arébb!-toltam el magamtól az engemet eltalált szárnyát.
-Tudod, milyen mikor egy kis helyen összepréselődsz? Rohadt kényelmetlen!-felelte és vissza csukta a szárnyait.
-Mit tudsz?-szakítottam meg a csendet.
-Már mint mit tudok?-kérdezett vissza.
-Faszom... áttudsz alakulni, nem?-néztem rá reménytelenül.
-Ja, hogy az!-mondta, majd felállt és a kis szikla peremhez ment.
Előre dőlt és egy pár pillanatig eltünt. Majd újra feltűnt, de most már egy vörös sárkányként.
Leereszkedett a szikla peremre és rám nézett.
-Jól van, megyek már!-mondtam és hozzá mentem. Egy kicsit leereszkedett, hogy könnyen felmászak. Egy kicsit bénáztam, mire ő a köpenyemet a szájába vette és a nyakára tett.
-Nem kellet volna!-mondtam duzzogva, de ő előre nézve levetette magát, majd az égnek vettük magunkat. Már a felhők között voltunk. A szél finoman az arcomat cirógatta az arcomat, amire én jól esően beleüvöltöttem az éjszakába, kezemet ökölbe az ég felé emeltem.

Kirishima szemszög:

Nem is tudom, mikor alakultam át utoljára. De most ez jó érzés, főleg hogy van egy sárkány lovasom.
Vetettem pár szaltót, amit én és szerintem Bakugou is élvezett.
Mikor újra vízszintbe repültem, Bakugou felállt a nyakamra és rám nézett.
-Nézzük meg mennyire bízhatok meg benned!-mondta, majd levetette magát. Kicsit vártam, majd utána zuhantam. Vissza változtam emberi formámba és kis híján múlott, hogy a földbe csapódjon. Mennyasszony pózba elkaptam és az ég felé vettem az irányt. Mikor elég magasan voltunk egy helyben megálltam, csak a szárnyaimat mozgattam és lenéztem rá.
Ez romantikus is lenne, ha nem egy forró fejű fiúval lenne a kezemben.
Kinyitotta a szemeit, amit eddig csukva tartott és mikor meglátta, hogy mi a helyzet, egy ér megjelent a homl9kán és elkezdett kapálozni.
-Eressz el, Fura hajú!-kiabált rám.
-Ahogyan akarod!-vontam vállat, majd feldobtam. Átváltoztam, megint sárkányá és a hátamra esett.

Bakugou:

Vissza helyezkedtem az eredeti helyemre és vissza mentünk a sziklára. Még mindig rajtam volt a pír, ami az előző eset keltett bennem. Jó, értem biztos túl nagy volt ahoz, hogy sárkányként elkapjon. De nem kellenne dühös lennem rá, hisz' csak elkapott.
Viszont érzek valami furcsát a mellkasomban. A kezemet a szívemre teszem, ami kicsit gyorsabban dübürög.
Mikor leszállt Kirishima, lepattantam a hátáról és ő is átalakult.
-Ne haragudj az előzőért!-mondta.
-Semmi gond! Én voltam az, aki bunkó volt! Csak azt csináltad, ami szerinted helyes!-feleltem. Eddig senkinek nem vallotam be, hogy valaha én voltam a hibás. Mit tud ez a fiú, aki senki mást nem? Vagy csak én gondolom túl?
-Én ledőlök!-felelte egy ásítás közepette és összekuporogva lefeküdt a földre. Egy erős szél löket jött, aminél megborzongott. Levettem a köpenyemet és ráterítettem.
-Te nem fogsz fázni?-kérdezte.
-Nem! Nem olyan típus vagyok!-feleltem. Még egy szél lökett jött, amitől kirázott a hideg.
-Osztozzunk meg rajta!-mondta cápa vigyorával.
-Mi? Felejtsd el!-mondtam pírral az arcomon.
-Akkor én fagyok meg!-mondta és visszanyújtotta a köpenyemet.
-Tch, dögölj meg!-mondtam megadódan és lefeküdtem mellé.
Két fiú egy köpenyen osztozva alaszanak. Hova hova süllyedtem le?

Kirishima szemszög:

Olyan aranyos, mikor mérges. Ami a szőke süni haja is rá tesz egy lapáttal. Egyébként nem szerencsés, ha a sárkány lovas lebetegedik. Tekintve, hogy a felső testét semmi sem fedi, csak a köpenye.
Arra eszméltem fel, hogy már egy jó ideje figyelem, a nekem háttal fekvő Bakugou-t, mosolyogva, beharapott ajkakkal. Megráztam a fejemet. Mivan velem?
Egy kellemes meleg érzés járta végig a testemet, ami a köpeny alatt nem valami jó, de ha meg leveszem megfázok.
Lecsuktam a szememet és próbáltam elaludni.