Váratlan manőver ( Poe Dameron fanfic )

Oh my god

A nevez Liz Carmeta, 24 éves vagyok és a Tatooinon élek születésem óta, a családom nélkül. Anyám belehalt a szülésbe, apámat pedig megölte egy fejvadász mikor 12 voltam. Egész kiskoromban pilótákról szóló történeteket hallgattam, én is olyan akartam lenni mint ők, akik az ellenálásért harcoltak. Volt azonban egy kedvenc hősőm, Poe Dameron. Ő a példaképem. Egyébként én is fűszercsempész vagyok, mit ő a karrierje kezdetén. Na szóval ez vagyok én.

Egy nap miután egy nagy szállítmányt sikerült csempésznem, fáradtan dőltem be az ágyamba. Már épp elaludtam volna, amikor egy robbanást hallottam kívülről. A következő pillanatban rám szakadt a plafon.? Gyorsan kimásztam a romok alól és pánikolva próbáltam választ kapni arra a kérdésemre hogy most mi a pokol történik. Végignéztem a plafonom maradványait, és döbbenten vettem észre, hogy egy eszméletlen ember hever az ágyamon! Közelebb mentem, és megpróbáltam levenni a sisakját, amin a lázadók jele volt. Amikor ez sikerült, nem hittem a szememnek, ugyanis Poe Dameron feküdt ott vérző fejjel. Legyőztem a kísértése és jobban szemügyre vettem. Úristen! sokkal jobb képű mint amilyennek képzeltem!!!! Szaladtam gyorsan rongyért és vattáért hogy elállitsam a vérzést. Közben azon gondolkodtam hogy hogyan zuhanhatott le az ellánállás legjobb pilótája pont ide, de ötletem sem volt. Visszatértem a szobába és letöröltem az arcát, elállítottam a vérzést, majd ellenőriztem a szívverését. Szerencsére még vert a szíve! Miközben megpróbáltam életet lehelni belé, elfogott egy érzés. Rossz előérzetem volt! Körülbelül 2 órával a "becsapódás,, útán a pulzusa és a légzés normális lett. Én közben eltakarítottam a romokat az ágyról. Úgy döntöttem hagyom pihenni, ezért bevittem a székemet és leültem melle. Valószínűleg elaludtam, mert legközelebb már napsütésre ébredtem. Először azt hittem hogy csak álmodtam, de ránéztem az ágyamra és Poe még mindig ott feküdt csukott szemmel. Úgy döntöttem megpróbálom felébreszteni. Fogtam egy rongyot, bemártottam vízbe, majd Tatooini homokba raktam, és hagytam hogy megszívta magát. Nemtudom miért de ez mindig beválik! Odamentem hozza és a homlokára raktam a nedves, homokos rongyot. Elszámoltam 3-ig, és tényleg működött!! Poe kinyitotta a szemét majd kiáltott egyet, aztán rámnézett, az értetlenség csak úgy sugárzott az arcáról.
Te ki vagy? Kérdezte szörnyen erőtlen hangon.
aAz én nevem Liz. Mondtam neki, és rámosolyogtam
Én Poe Dameron vagyok.
Tudom, felismertelek. Mondtam továbbra is vigyorogva
Mi történt velem?
Hát, őszintén fogalmam sincs. Tegnap éjjel csak úgy bezuhantál eszméletlenül a tetőmön.
Oh elnézést kérek. Szabadkozott már ő is vigyorogva.
Semmi gond, gondolom nem volt szándékos.
Eltaláltad! Éppen egy fontos küldetésen voltam, amikor rám tapadt 2 Tie vadász valami speciális rakétákkal és nem tudtam... itt elájult, én pedig úgy döntöttem, megnézem a hajóját.
Kimentem, és azt láttam hogy a buckalakók éppen el akarjak vonszolni a roncsot. De nem ez volt a legrosszabb, hanem a zászlóajjnyi rohamosztagos, akik egyenesen felém tartottak. Berohantam a házba, és addig ráztam a sebesült pilótát, míg magához nem tért.
Mi történt? Kérdezte.
Buckalakók...elvitték a hajódat...sok...rohamosztagos...jön...felénk...el kell tűnnünk innen! Magyaráztam neki
Oké én ebben az állapotban biztosan nem tudok vezetni. Apropó, van hajód?
Persze hogy van, fűszercsempész vagyok, ember.
Jó szakma! Na mindegy, el kell tűnnünk innen a hajóddal, mert nem akarom hogy miattam halj meg!
Oké, kint van a ház másik oladalán. Tudsz jönni?
Nem hiszem de gyorsan ki kéne próbálnunk!
Oké induljunk!
Segítettem neki felállni, majd valahogy kijutottunk a hajóhoz. Felkaptam a házi készítésű Sugár vetőmet, majd beugrott am a hajóba( majd később mesélek róla ) . Poe is bejutott a másik oldalon. Gyorsan bekapcsoltam a hajót majd felrepultunk. A rohamosztagosok épp ekkor értek a házamhoz és elkezdtek felgyújtani! Nem baj gondoltam magamban a repülésre figyelj, ki kell juttatnod Poe Dameront innen, mert a segítségedre szorul! Ebből a gondolattól erőt merítettem és elkezdtem manőverezni, hogy minél inkább osszezavarjam a birodalmiakat. Poe folyamatosan bíztatott, ami nagyon jól esett. Végül kijutottunk a házak közül és fénysebességre kapcsoltam/hiperűr ugrást hajtottunk végre.

Aki ezt olvassa annak szeretném megköszönni, hogy elolvasta a művemet, remélem eddig tetszik
❤️😘