(Ne) építs falakat ⤑ pjm×jjk

03

Jimin kaputelefonja tizenhat óra ötvennyolckor csörög. Néhány szóban megbizonyosodik róla, hogy Jeongguk az, aki fel szeretne jönni, majd a megfelelő gombbal kinyitja a főbejárat ajtaját. Tudja, hogy innentől már csak percek kérdése, amíg lifttel megérkezik a huszonegyedik emeletre a férfi, ezért nem megy messze a bejárattól. Vékony aranynyakláncához nyúl, megigazítja az apró medált, ami róla függ, majd végigsimít laza, fehér ingén is, amit nem tűrt be fekete farmerébe – ebben a pillanatban pedig nem tudja eldönteni, jól vagy rosszul döntött-e ezzel.

Sejtése hamarosan bebizonyosodik, amikor kopognak a mintás, fa nyílászárón. Óvatosan vezeti keresztül ujjait szőkés tincsein, ahogy közelebb lép, hogy elérje a kilincset. Határozott mozdulattal tárja fel az ajtót, amely mögött egy sötét kabátba, fekete ingbe és szürkéskék farmerba öltözött Jeongguk várja.

– Szia – köszönti, arcán őszinte mosollyal.

– Szia – válaszol Jimin. – Gyere be – áll félre, hogy beengedhesse látogatóját.

– Hűha – tátja el száját a fiatalabb azonnal. – Úgy látom, komolyan vetted a tágas terek fogalmat – nézelődik, és igaza is van; belépve balról a félig üvegfalban végződő nappali és ebédlő kombinációja tárul elé.

– Leülünk? Megkínálhatlak valamivel? – kérdezi, amikor a másik levette a cipőit és kabátját. – Vagy szeretnél előbb szétnézni?

– Túl izgatott vagyok a lakás miatt – vigyorog Jeongguk, kisgyerekekéhez hasonlítható, ragyogó szemekkel. – Már az épület bejárata is gyönyörű volt.

– Rendben – kuncog az idősebb. – Itt jobbról először egy mosókonyha, mellette egy fürdőszoba van, nem tudom, ezek mennyire érdekelnek.

– Minden érdekel – válaszol, de hirtelen pír szökik arcába kiugró lelkesedése miatt érzett zavarában.

– Gyere akkor – lép Jimin néhányat, majd kinyitja az első sötét faajtót.

Kicsi helyiségbe lépnek, valóban nem túl izgalmas a látvány – egy mosó- és egy szárítógép, néhány tároló, tisztítószerek –, ám Jeonggukot máris lenyűgözi a színbeli esztétika. A fali csempék tökéletes harmóniában állnak a padlón találhatóakkal, és a felszerelt fapolcok világos színével; jól megjegyzi, hogy később rákérdezzen, milyen megoldás alkalmazásával világítanak a fallal való érintkezési vonalon.

Nem töltenek el odabent sok időt, folytatják útjukat a szomszédos mosdóba. A bal felső sarokban barnás árnyaltú zuhanykád áll, összhangban a jobb oldali pulttal és rajta a mosdókagylóval, a felette függő, modern formákból felépülő tükörrel, meg természetesen a világos-sötét kontrasztos szőnyeggel, és a csempékkel. Plafonba épített spotlámpák adnak kellemes világosságot a térnek.

– Azon az ajtón – mutat Jimin a baloldali falra –, a vendégszobába jutunk, aminek az ajtóját az előbb a bejárattal szemben láttad. Itt menjünk át?

– Mehetünk – bólint Jeongguk, és követi a házigazdát.

Meglepődve tapasztalja, hogy vendégszobához képest otthonos helyiségbe lépnek. A halvány falon körben, a plafontól nagyjából tizenöt centivel lejjebb, ugyanilyen széles, sötétbarna sáv fut végig. Nagy ablakokon szűrődik be a késő délutáni fény, két oldalukon vajszínű sötétítők függenek. A padló világos, famintás laminált, az ágy pedig néhány árnyalattal sötétebben terpeszkedik velük szemben, fejtámlájában és oldalsó keretében mélybarna, nagyjából öt centiméter vastag vonallal. A mellette elhelyezett egy-egy éjjeliszekrény ugyanebből az anyagból készült, tökéletes kontrasztot adva. Jobbról kétszemélyes, plüssborítású kanapé, balról pedig egy ruhásszekrény foglal helyet. A fürdőszobába és az előtérbe vezető ajtó közt ismét világító polc van felszerelve. A fiatalabb ekkor már muszájnak érzi, hogy rákérdezzen. Jimin elmagyarázza, hogy ezek falba épített, a spotlámpákhoz hasonlóan működő, csak hosszúkás alakú lámpatestek, halvány fénnyel. A fogyasztásuk elenyésző, és akár százezer órát, átlagosan átszámolva nagyjából tíz évet is kibírnak csere nélkül.