(Ne) építs falakat ⤑ pjm×jjk

Utószó

Nos, sziasztok!

Hol is kezdhetném... furcsa ez most. Aki követ, az nagyjából képben lehet, mi minden zajlott le bennem az elmúlt időszakban, hiszen egy posztban igyekeztem ezt összefoglalni úgy egy hete. Próbálom majd nem ismételni magam az utószóban ezzel kapcsolatban.

Amikor bizonytalan időre letettem a Wattpadot, tudtam, hogy egyetlen dolog van, ami visszavezethet ide: az írás. Tisztában voltam vele, hogy bármilyen ötletet megvalósítok, azt záros határidőn belül úgyis publikálni akarom majd. Így hát, nem célzottan, de inspirálódni kezdtem. Videókkal, Twitter au-kkal, a körülöttem történő dolgokkal, amíg egyszer csak rá nem futottam egy rám nagy hatással bíró sztorira. Az egész igazából csak onnan indult, hogy Jimin martinit ivott benne – nekem pedig szintén megjött hozzá a kedvem. Minekutána martinit nem tudtam szerezni, a Twitter legmélyebb bugyrait is felkutattam egy Jikook au reményében, ami erre az italra alapszik. Gondolom, mondanom sem kell, hogy nem találtam. Innen viszont egyenes ágon következett a felismerés: majd én írok egyet!

Az alapszituáció hamar meg is fogalmazódott bennem, ahogy a részek száma is, de nem igazán tudtam, hogyan helyezhetném bele Jimint és Jeonggukot ebbe a keretbe. Gondolat gondolatot, ötlet ötletet követett, és még aznap éjjel megszületett az összeköttetés a martini és a képzeletemben olyan gyönyörű, üvegfalú lakás között. Építészmérnökség. Számomra, bár addig is tetszett a sztori, itt vált valóban különlegessé – egyik elsődleges célom ugyanis mérnöki egyetemre felvételizni jövőre (meg hát, lehetőség szerint be is kerülni, persze).

Már jó ideje érdekelt a téma, úgyhogy sok dologról volt alapvetően fogalmam, ettől függetlenül, rengeteg háttérmunkát igényelt ez a mindössze három fejezet. Amennyire a fantáziámra bíztam, ugyanannyira igyekeztem hiteles is maradni. Így alakult tehát, hogy fogalmam sincs, van-e bármilyen építészeti világkonferencia Amerikában, milyenek a pályázati kiírások tervezőknek, vagy ki a koreai kamara alelnöke – már ha van ilyen egyáltalán az országukban; csak sejtem, hogy igen. Utánaolvastam viszont pontosabban a LED izzóknak, rákerestem a hőszigetelésekre, és az elejétől a végéig átrágtam magam az építészmérnöki doktori képzés teljes alaptantervén. Aztán, hogy elkerüljem az ellentmondásokat a szobák leírásánál, megépítettem Jimin lakását a Simsben, vizualizációként saját magamnak. Azt kell mondanom, megérte a hat óra munkát. Ettől függetlenül, mivel ugyebár teljesen laikusként álltam szemben a témával, a való életben a lakáskomplexum és benne Jimin otthona valószínűleg nem lehetne kivitelezhető. Remélem, amatőrségem ellenére, minden érthető volt számotokra is, és nem írtam orbitális hülyeségeket bele. Szívesen fogadok minden kritikát és tanácsot ezzel kapcsolatban.

Voltak azért meglepő eredmények az alkotási folyamat közben. Nemcsak, hogy furcsán rövid idő alatt készültem el a teljes történettel, publikálásra készen, de olyan számokat produkáltam szómennyiséget tekintve, mint korábban soha. A harmadik fejezet ezzel meg is döntötte a márciusi statisztikában „leghosszabb egyben publikált rész" rekordját, hiszen túllépte a háromezer szót. Hihetetlen.

Bár ilyen formájában három részre korlátoztam a megírt jelenetek számát, úgy érzem, sokkal több van ebben a könyvben, mint amit jelenleg elolvashattatok belőle. Jelenében, jövőjében és múltjában is toldható, sőt, szinte kiált érte bennem valami, hogy ne hagyjam itt ennyiben, és be kell vallanom, nem egy ötletem fogalmazódott már meg hozzá pluszban. Mindig oda jutok viszont, hogy az valódi szakmai tudást igénylő munka volna, az pedig, valljuk be, nekem egyelőre legkevésbé sincs. Eljátszottam már különféle gondolatokkal, átdolgozott és bővített (erről a tankönyvek jutnak eszembe) verziókkal, de ezek maradjanak csak álmok egyelőre. Hivatalosan megkapja tehát a befejezett címkét, ám én még nem mondok le róla teljesen.

(Szerk.: Pár napja írtam ezt az utószót, azóta megállás nélkül a folytatáson/átdolgozáson gondolkodok, új jeleneteken, meg minden más elvarratlan szálon, amit így meghagytam. Fogalmam sincs, mi lesz a sorsa a jövőben, valószínűleg a háttérben tovább fogok munkálkodni a dolgon, mert van egy merész elképzelésem, de nevetségesen nagy dolognak tűnik egyelőre, hogy egyáltalán meg merjem említeni. A fejleményekről viszont mindenképp első kézből foglak Titeket tájékoztatni, ha lesz rá igény.)

A Martinisat tehát ma, 2020. május tizenegyedikén 89 megtekintéssel és 26 csillaggal az évem második, összesen a negyedik befejezett könyvemmé nyilvánítom.

Hálás vagyok Mindenkinek, aki olvasott, szavazott, kommentelt néhány kedves szót, és velem maradt a kihagyásom után is! Remélem, sikerült élményt adnom a kivitelezéssel, és Ti is szerettétek annyira, mint én. Külön köszönet az összes érintettnek, akit azon a szép estén elárasztottam „martinit akarok inni" üzenetekkel, akik segítettek ötletelni, vagy csak hagyták, hogy az üzeneteinkben lépésről lépésre felépítsem a történet vázlatát! Ti vagytok a valódi hősök, hogy elviseltek.

Kitartást Nektek az online sulizás megmaradt idejére, és sok sikert azoknak, akik a következő időszakban még érettségiznek! Mindannyian csodák vagytok. Legyetek jók, vigyázzatok magatokra. Szeretlek Titeket.

VÉGE — (Ne) építs falakat, 200511