Nem vagy egyedül

1.fejezet

A teafiltert gondosan a forró vízbe téve, a pulton támaszkodva merültem a gondolataimba.

Cukorból három kanállal tettem, majd egy kiskanalat elővéve megkevergettem a teámat.

A telefonomhoz nyúlva néztem meg az időt. Negyed nyolc múlt, még van egy órám az első vendégemig.

A forró löttyöt sietve felhörpintettem, és elindítottam a kedvenc lejátszási listámat.

Már november vége felé járunk, és Maddy még mindig makacskodik. Nem adhatom fel, azt a lelkiismeretem nem engedheti meg magának.

Ahogy azt sem, kedves Elizabeth, hogy az apjával randizz!

Megint kezdődik. Folyamatosan gyötör a bűntudat, de ez lényegében nem is egy randi...Ha már mindenkinek, legalább magamnak ne hazudjak!

Igen, Noah tényleg elhívott randizni. Kedves ember, és megbízható, ezért szívesen töltöm vele az időmet.

Vonzódásról egyelőre még nem beszélhetek, hiszen holnap este lesz a második randink, de idővel talán majd kialakul valami köztünk.

Addig biztosan nem, ameddig bűntudatot érzek minden egyes Noah-val folytatott beszélgetés után. Na, nem Maddy miatt-vagyis miatta is-, hanem Loki miatt.

Nem enyhül a fájdalom.

És még mindig várok rá. Azóta egy férfi sem csókolt meg, nem voltam képes rá.

Belebújva kabátomba és bokacsizmámba, Thomas-ra próbáltam terelni a gondolataim.

A kicsi kis Tommy csupán nyolcéves, és el kell viselnie a szülei folyamatos veszekedéseit. Az iskolában hamar visszahúzódó lett, senkivel nem akart beszélgetni.

Az aggódó nagyszülők hozták hozzám, akiket még gyerekkoromból ismerek. Tommy-val hamar megtaláltuk a közös hangot, a beszélgetéseink alkalmával sokszor megyünk fagyizni, vagy játszani.
Mintha csak vigyáznék rá.
Feltétel nélkül bízik bennem, én pedig sosem hagynám cserben.

Hamar elérkezett a rendelési idő.
Thomas és a nagyszülei szokatlanul rosszkedvűen léptek be.

-Jónapot! Szia, Tommy-mosolyogtam, de aztán kicsit komoran megkérdeztem.-Történt valami?

Tommy nagypapája megbeszélte unokájával, hogy mikor jön érte, ezzel egyedül hagyva engem Bertha-val.
-Most, hogy beadták a válási papírokat, még el se kezdődtek a tárgyalások, de máris a gyermekelhelyezésen megy a vita. Egymást szidták, és hívták alkalmatlannak, amikor elhoztuk szegényt. Sajnos még egyikünk sem nyugdíjas, nem mindig tudunk neki ott lenni...
Fájdalmasan elmosolyodott, ahogyan a kisfiúra nézett, nekem pedig akaratlanul is kicsúszott a számon:
-Így is többet vannak ott neki, mint a szüleik. Szívem szerint egyiküknek se adnék felügyeleti jogot!-ahogy kimondtam, és Bertha kikerekedett szemmel nézett rám, mélyen elpirultam.-Sajnálom! Nem kellett volna ezt mondanom, semmi jogom nem volt ehhez!
-Már vártam mikor robbanak ki magából a szavak, Elizabeth-kuncogott, sietve megpuszilta Tommy-t, ezt követve pedig Paul-lal egymásba karolva elhagyták az irodát.

***
Pontban délben a hasam már elégedetlenül jelezte, hogy éhes.
Hogy enyhítsem méltatlankodását, az automatában vásároltam egy müzli szeletet.

A nap folyamán már sokadjára bambultam el, csak a mobilom hangja tudott ebből az állapotomból kirángatni.

-Szia, Jane!-szóltam bele boldogan a készülékbe, és kihasználva azt, hogy egy lélek sincs a helyiségben rajtam kívül, feltettem a lábaimat az asztalra.

-Szia, Lizzy! Nem lenne kedved meginni ma este valamit? Mesélnem kell, olyan sok minden történt, ameddig nem találkoztunk!

-Mi minden történhetett egy hét alatt?-kérdeztem vigyorogva, de az órára pillantva sajnos le kellett tennem.-Jane, nekem tökéletes az este, viszont most mennem kell, később beszélünk! Szia!

-Szia!

Mihelyst bontottam a vonalat, azonnal kopogtak is az ajtón. Összerezzenve hipergyorsan összeszedtem magam, és kikiabáltam egy "szabad"-ot.

-Helló, Ms. Foster!-lépett be Maddy. Mosolyogva. Micsoda?

-Szia, Maddy-mosolyodtam el szélesen, és csak akkor kérdeztem rá mosolya okára, miután már helyet foglalt.-Mi történt, hogy ilyen jó a kedved?

-Ó, ennyire feltűnő?-döbbent meg, aztán zavartan a haját kezdte el piszkálni. Ez egyre furább...-Akkor bizonyára apa is észrevette.

-Nem osztod meg velem? Kíváncsivá tettél. Apukád miatt pedig ne aggódj, úgysem mondom el neki-lesütöttem a szemem, mikor rájöttem mekkora hülyeséget mondtam.-Mármint...nem is tudnám.

-Maga sem tudja nagyon elrejteni az érzéseit. Tudom, hogy randizik az apámmal.-olyan kíméletlenül mondta, mintha legalább megöltem volna a kisállatát.-Nyugodjon meg, nem zavar. Úgy látom, hogy csak barátságot akar tőle. Nem is tudom, apám mire számított...

Honnan tud mindent ennyire jól ez a lány?!
A tenyerembe temettem az arcom, mert már előre láttam, hogy ez ismét kemény menet lesz...

***
Egy közeli kávézóba beülve hallgattam Jane hosszas panaszáradatát valami zöldfülű tanoncról, aki még az atom szerkezetét se tudja rendesen.

-Hogy vették egyáltalán fel ide?! A tudományos intézetek sem a régiek már-húzta el a száját, viszont én jót derültem ezen a történeten.

-Szerinted ez vicces? Én majd kitépem a hajam!-rivallt rám, de aztán ő is elnevette magát.

Csak egyetlen pillanatra néztem ki az ablakon. Ez mégis elég volt annyira, hogy félrenyeljem a forró csokimat, és bekönnyezve köhögni kezdjek.

Már olyan régen nem láttam. Most mégis ott sétált, de ahogy behunytam a szemem, köddé vált. Mint mindig, most sem volt igazi...

Na, heló mindenki!
Azt hiszem, határozottan kijelenthetem, hogy a folytatás újra felkerül!
Ha van itt még valaki, annak nagyon örülök, köszi, hogy olvasol❤️