Nem vagy egyedül

2.fejezet

A lépcsőfokokat kettesével szedve siettem fel a második emeletre. Bekopogtam az ajtón, a testvérem szinte azonnal ajtót nyitott.

-Helló, bátyus-mosolyodtam el.

-Loki-biccentett derűsen-Gyere be!
Utat engedett nekem, én pedig egy nagy lépéssel elléptem mellette.

-Remélem most végre azért jöttél, mert már tudja-ültünk le az asztalhoz, Thor pedig szigorú arccal vizslatott.

-Nem, még nem tudja-ráztam meg a fejem, és őszinte megbánással pillantottam rá.

-Loki-szólalt meg a fenyegető hangján-, nem titkolhatod előle örökre. Tudnia kell! Szenved, de ezt már többször is kifejtettem neked.

Igaza van, ezt nagyon jól tudtam.
-El akarom neki mondani. Csak...nem tudom, hogyan-sóhajtottam, és a tenyerembe temettem az arcom.

Félek, ez a szomorú igazság. Láttam múltkor azzal a férfival, és akkor majdnem odamentem. Csak az a maradék józan eszem mentett meg ettől a kínos szituációtól, na meg az, hogy Elizabeth nem ezt érdemli.
Elizabeth...

-Minél előbb lehetőleg. Nagyon nehéz hazudni, főleg Jane-nek. Lizzy-t nem látom sűrűn. Teljesen lefoglalja a munka.

-Ebben teljes mértékben a nővérére ütött-vigyorogtam, de aztán eszembe jutott, amj miatt igazából jöttem.
-Nem eszik. Egy éve volt, amikor visszajöttem, de nem tűnt fel. Annyira hülye voltam, nem figyeltem rá eléggé...

-Hogy érted azt, hogy nem eszik?-döbbent le Thor, aztán összeráncolt szemöldökkel gondolkodott el valamin.

-Tegnap nem bírtam tovább, és követtem őt egész nap...-húztam el a számat, mert eddig sikerült nagyjából féken tartanom magam.

-Hogy mit csináltál?-akadt ki a bátyám, de mielőtt még folytathatta volna a kioktatásomat, félbeszakítottam.

-Nyugi, egy nő képében. És egész nap csak egy almát és olyan szeletet evett-húztam össze a szemem, mert eléggé megriasztott, hogy nem láttam enni normálisan.

-Rákérdezek Jane-nél-bólintott komor arccal, de aztán reménykedve pillantott rám.-Vaaagy...megemlíthetnéd neki Te.

Tudtam, hogy előbb vagy utóbb eljön ez a pillanat. Mikor már nem tudom tovább húzni, és meg kell látogatnom Elizabeth-et. Most jött volna el?

-Hogyan álljak elé?-vágtam kétségbeesett arcot, azonban Thor ezt sikerként könyvelte el, és mit sem törődve velem hívta a barátnőjét.

-Szia, Jane! Hol vagy? Ó, értem. Ha elszabadulsz, gyere haza egy kicsit, mondanom kell valamit! Rendben. Szia!
Thor nem tudta levakarni a fejéről a boldog mosolyt.
Izgatott vigyorral támasztottam meg az állam, és türelmetlenül néztem rá.

-Akkor? Segítesz kitalálni?

***
-Jane, most kicsit ki fogsz akadni, de hidd el, nem akartam neked rosszat ezzel.
-Thor, ki nyögöd még ma?
Egész szórakoztató volt hallgatni a bátyám zavart hablatyolását, de azért kicsit aggasztott is, hogyan fog reagálni Jane. Nem kedvel túlzottan-khm, New York-, de talán Elizabeth miatt nem lesz olyan mérges Thor-ra. Ennek igazából semmi értelme, szóval a testvérem ma kapni fog...

-Inkább megmutatom-azzal minden további nélkül bevezette a szobába, ahol ott álltam szerencsétlenül.

Amint meglátott, lefagyott. Értetlenül bámult rám egész sokáig, de mélyen legbelül meg tudtam érteni. Két éve halottnak kéne lennem...

-De...Te...hogy? És mikor? És mi?

Zavartan motyogott, elég furcsa volt, hogy így belé fojtottam a szavakat.

-Ez egy elég hosszú sztori. Igazából már egy ideje itt vagyok, és Thor ezt mindvégig tudta, de most, hogy te is be lettél avatva...Lizbeth a soros-nyeltem egy nagyot, és kíváncsian vártam, mit fog ehhez szólni a lány.

-Miért nem mentél el hozzá eddig? Tudod, mennyire össze volt törve?! Sőt, még mindig nem tette túl magát ezen teljesen! Azt hittem, hogy érte képes vagy változni, de úgy néz ki tévedtem...mégis mi volt fontosabb annál, hogy tudasd a húgommal, hogy mégsem haltál meg?-vádló tekintettel nézett a szemembe.

Hirtelen én sem tudtam mit mondjak. Sajnos igaza volt...

-Elbasztam, jó? Tudom, hogy elbasztam. De most elmegyek hozzá, és mindent jóvá teszek. Ígérem-fogtam meg a vállát, mire ő kimérten bólintott.

-Kérlek, ne bántsd őt többet-ingatta a fejét, de azért egy nagyon-tényleg nagyon-halvány mosolyt felfedeztem az arcán.
-Nem fogom.
-Akkor menj...-engedett el, én pedig nagy léptekkel megindultam a kijárat felé.
-Loki!-szólt utánam, mikor az ajtóban voltam.-Ugye tudod a mentők számát, ha szívrohamot kapna?
-Nem lesz baja-nem lehettem túl meggyőző, de inkább hagytak elmenni. Mielőtt végleg elhagytam volna a lakást, még hallottam Jane-t, ahogy Thor-t fenyegető hangon beszélgetésre invitálja.

***
Izgatottan álltam az épület előtt. Mégis mit kéne mondanom? Hamarosan ide kell érnie, ilyenkor szokott hazajönni.

Atyaég, mint valami zaklató!

Gondolatban szidtam magam, amikor lépteket hallottam. Óvatosan kilestem a fal mögül, és örömmel vettem tudomásul, hogy Elizabeth az.

Halkan sétáltam közelebb, majd óvatosan megérintettem a vállát.

-Lizbeth...

Éreztem, ahogy egész testében megremeg, megfordul, és szapora légzéssel hitetlenül a szemembe néz.

-Visszajöttem.