Look out! - Vigyázz! [ Kim Namjoon fanfiction ] ÁTÍRÁS ALATT!!!

4

A srácok nem kicsit voltak kiakadva az igazgató mondata után. Viszont miután a srácok haza mentek, velem még beszélt a menedzserük, hogy jobban érezné magát ha oda költöznék. Persze ez ellen nem volt semmi kivetni valóm, mert ezzel csak megkönnyítem a dolgom. Viszont beszélnem kell velük, hogy nélkülem nem mennek sehova. Kivétel a házon belül, mert a wc-re utánuk azért nem akarok menni. 

Mikor kiléptem BigHitből, a kocsim felé vettem az irányt. De a szemem sarkából láttam egy árnyat... Nem tetszett ez nekem. Nagyon nem... Megnéztem, hogy a 45ös Magnumom a helyén van e, és a sikátor felé vettem az irányt. De amit ott láttam attól még az én gyomrom is felfordult.

Feltehetőleg egy nő volt az áldozat, hajdanán gyönyörű lány lehetett. De most a felismerhetetlenségig, össze volt trancsírozva. Soha nem gondoltam volna hogy találkozok még ilyen emberrel, aki idegileg labilis. Vagyis pontosítok... Pszichopata. 

- Hasfelmetsző Jacket játszunk? Fel a kezekkel!!! - kaptam elő a 45-ös Magnumot. 

- Mit akarsz itt kislány? Neki már úgy is mindegy. Inkább a kis idoljaidra figyelj, mert nincs velük senki... - nézett rám. Én személy szerint lepuffantottam volna a francba, de mint aki olvasott a gondoltaimba, egyet pislantottam, és már nem volt sehol. Kámforrá vált, én meg ott maradtam a széttrancsírozott hullával. Fogtam a telefont, mikor felébredtem a bambulásból, és hívtam a rendőrséget. Mikor kijöttek, a bácsikám odajött hozzám, és megbeszéltük a dolgokat. 

Mikor végeztem a beszámolóval, a srácok dormjához indultam. Mikor beléptem a házba, túl csönd volt. Fullasztó csönd. Becsuktam magam után az ajtót, majd szétnéztem a lakásban. Benéztem minden szobába, de nem voltak sehol. Mikor a konyhába léptem, egy cetlit láttam a pulton. A kezembe fogtam, majd olvasni kezdtem.

Kedves Liza! Éhesek voltunk, így elmentünk a dormhoz legközelebbi étterembe. Kérlek siess, mert kicsit furcsa érzésünk volt, mintha követnének... Üdvözlettel: Bangtan

Hát ezt nem hiszem el... Felelőtlen banda!!! A kurva életbe! Úgy rohantam a kocsiba, mint a tornádó. Nyomtam a gázt mint az őrült, de rohadtul nem érdekelt, mert csak egy cél lebegett a szemem előtt, hogy nehogy későn érjek oda. Mikor oda értem, egy olyan kép fogadott, amit soha nem akartam látni. A kis meakne fejéhez pisztolyt fogtak. A könny patakokban folyt az arcán... Az agyamat elöntötte a düh, és nem gondolkodtam, a pisztolyt előkaptam, és lőttem. Nem kiáltottam, az érzékeimre hagyatkoztam. Mikor a lövés hangja elhalt, Jungkook felsírt. Úgy isten igazából, hangosan zokogott. 

Nem gondolkodtam, rohantam hozzá, és a karjaimba zártam. Úgy simult az ölelésbe, mintha az élete múlt volna rajta. 

- Köszönöm noona... - sírta. 

- Ez a dolgom kis Jungkookie... - könnyeztem be. Tudom érzelem mentesnek kellene lennem, de még engem is megvisel mikor egy gyereket bántanak. Eltoltam egy kicsit magamtól, és egy puszit nyomtam a homlokára, majd felhúztam magammal. 

- Veletek még van egy kis elszámolni valóm! Indulás a kocsihoz! - néztem az idősebb tagokra. Taehyung és Jimin még meg volt szeppenve, ahogy a többiek is. Mikor a kocsihoz értünk, mindenki megállt.

- Mi van? Mit álltok ott mint fasz a lakodalomba?! - Kérdeztem kiakadva. 

- Én biztos nem ülök így be a kocsiba. El sem fogunk férni! - akadt ki Yoongi.

- Drága Min Yoongi, szarok az akaratodra. Két marékra fogod azt a formás löttyedt segged, és beülsz abba szájba kurt kocsiba, és nyugton maradsz! - mondtam, félelmetesen nyugodtan. 

- Okééé... - mondta megszeppenve. 

- Na azé'. Nos következő a helyzet... Yoongi, Jin, Hobi, ti ültök be elsőre. Az öletekbe ül Taehyung, Jimin Jungkook. Mellém az anyós ülésre Namjoon. - közöltem velük. Mivel az előbb osztottam ki Yoongit, így nem mertek ellenkezni. Hamar elindultunk, de észrevettem hogy követnek minket. 

- Srácok, gáz van... - mondtam nekik.

- Igen mert Tae ide fingott... - mondta Yoongi. 

- Bocsi.... - kért bocsánatot Tae. 

- Nem erre értettem, hanem hogy követnek. - de mikor a vissza pillantóba néztem, már nem egy furgon volt ott, hanem három. 

- Bazd ki!!! - ütöttem a kormányra. Elengedtem, majd gyors előkaptam a telefont, majd tárcsáztam. 

- Erősítést kérek azonnali hatállyal! Itt vannak a srácok is, de elég szűken vagyunk a kocsiban. 

- Hova lesz a fuvar? - kérdezte a hyungom. Értettem volna én a poént, csak éppen nem ilyen helyzetbe. 

- Basználak ketté, három furgon követ bennünket, és az istenért sem akarnak lekopni! Ajánlom hogy mérd be a telefonom fél másodperen belül, mert kibaszottul nem állok jót magamért!!!

- Már úton az erősítés. Nem értem miért nem értetted a poént... Tán meg jött a mikulás? -  kérdezte.

- Csak kerülj a szemem elé!! - ezzel rábasztam a telefont.

- Mi lesz most? - kérdezte Jimin félve.

- Ez lesz. - kanyarodtam be egy kis utcába. Igaz a kanyar miatt Namjoon majdnem lesmárolt, de amúgy tetszett volna a szituáció. Majdnem bele szaladtam bácsikám kocsiába, aki szembe jött velem. Mikor kiszálltam elkezdem kiabálni vele.

- Normális vagy te agyhalott?!! Mi van ha nem tudom időbe benyomni a féket?!! - akadtam ki.

- Nyugiiii... Hasra!!! - ugrott rám.

Egy golyó süvített el a fejem mellett, majd a kocsimhoz rohantam, ahol a srácok is voltak. Előkaptam a stukkert, majd céloztam, és lőttem. Kilencen voltak, abból hármat lőttem meg, de nem öltem meg, mert azt nálunk tilos. Mikor az összeset elkaptuk, oda léptem a főnökhöz, és az állánál fogva felemeltem a fejét. 

- Ki küldött? - kérdeztem tőle nyugodtan.

- Tudod te azt nagyon jól... - válaszolta.

- Hasfelmetsző Jack? - vigyorogtam. 

- Én inkább a halálodnak nevezném... - vigyorgott vissza.

- Még szerencse hogy nem félek a haláltól. De én inkább nyugalmas, békés halált akarok...

- Én nem tiltom meg neked. De Ő mindent lát. Még azt is hogy itt vagy, és beszélsz velem. Sőt! Még azt is hallja hogy mit beszélünk. - mondta.

- Vigyétek! - mondtam a rendőrőknek. Mikor elvitték, vissza szálltam a kocsiba, és hazafelé vettük az irányt a srácokkal.

Mikor haza értük, annyira fáradt voltam, hogy ahogy beléptünk a házba, az emelet felé vettem az irányt, és beledőltem az ágyamba, és átadtam magam az álmok világának.