Look out! - Vigyázz! [ Kim Namjoon fanfiction ] ÁTÍRÁS ALATT!!!

6.

Mikor a srácok haza jöttek, mindenki köszönt, de én csak bólintottam. Észre vették, hogy nem vagyok jó kedvembe, de nem szóltak semmit.

Mint ahogy meg ígértem magamnak, egy érzéketlen ember leszek. Hisz erről szól a munkám nem?

Na mindegy is... A barátnőm felhívtam és a jövő héten meg is jelenik. De mint kiderült, rá jöttek a fejesek, hogy ez egy illetőnek nehéz feladat lenne, így őt küldték ki mellém.

Róla tudni kell, hogy egy aranyos, tündéri lány, kívülről.... De ha meg látod azt, hogy éles helyzetben miket tesz, akkor parázni fogsz tőle. Sokszor mentünk ki együtt bevetésre, és sok ügyet kaptunk, amit együtt kellett megoldani. 

Volt olyan, hogy az mentett meg bennünket, hogy ártatlanul nézett a fogva tartónkra, és az pedig ellágyult. Mikor pedig egy kicsit lazított a kötelén, a kis ártatlannak tűnő kislány elvágta az ellenség torkát. 

Na de vissza a jelenbe... Namjoonnal, azóta nem beszélünk, de nem is baj. Éppen készültem volna fürdeni, mikor Jungkook jött be a szobámba.

- Megint nem tudsz aludni? - kérdeztem hidegen, rá sem nézve.

- Noona? Mi történt, hogy ilyen vagy? Kérlek, ha én bántottalak meg, akkor ne haragudj... - mondta sírós hangon. Annyira aranyos ez a kis srác, nem tudok mellette érzéketlen lenni. Oda léptem elé, majd egy ölelésbe vontam. 

- Ne haragudj rám kicsi Kookie... Nem te vagy a hibás, hanem én. Nem kellett volna titeket közel engedni magamhoz, hisz a munkám arról szólna, hogy nem lehet köztünk semmi érzelmi szál... Legyen az baráti, testvéri, vagy esetleg szerelmi... - néztem rá könnyes szemekkel. 

- Noona, te most testvérednek tartasz? - kérdezte könnyes szemekkel.

- Igen, az én kis öcsikémnek tartalak, és meg védelek bármi áron... - adtam egy puszit a homlokára.

- Köszönöm Noona... - ölelt meg jó szorosan.

- Szeretlek, kicsi Kookie... - mondtam neki suttogva. De meghallotta... 

- Én is szeretlek Noona... - suttogta a fülembe. 

Mikor mindenki elvégezte az esti rutinját, és lefekvéshez készültünk, Kookie, bejött hozzám, és az ágyba feküdt. Én még dolgoztam, mert volt egy pár ember, aki érdekes személynek bizonyult. Vagy a múltjukban volt valami illegális, vagy pedig pár évvel ezelőtt. Viszont volt egy ember, akit nem mindig láttak a BigHitben, viszont benne van a névsorban. Fogtam magam, és beütöttem a rendőrség keresőjébe a nevet. De nem adott ki semmilyen találatot.  Fel kell hívnom bácsikámat, hogy adja meg a jelszavát. 

- Helló, bocs a zavarásért, de add meg kérlek a jelszavad, mert van itt egy embert, aki kicsit büdös nekem.... -mondtam a telefonba, mikor felvette.

- Oké, küldöm üzenetbe... - mondta, ezzel le is tette. Én pedig jó kislányhoz híven, vártam az üzit.

Pár perc múlva meg is kaptam, és be is léptem. Ki kerestem újra a nevet, majd be ütöttem. 

Lee Yeong...

Mm... Furcsa...

Született: Daegu 1983. 10. 04.

Anyja: Kim Mina

Apja: Lee Minho

1995-ben, betörtek egy boltba. Lelőtték a boltost, majd elhagyták a helyszínt. Őt magát elkapták, de mivel kiskorú volt, ezért nevelő intézetbe került, ahonnan megszöktették két hónap múlva. Sokáig nem hallottak felőle, de két év után újra felbukkant, egy nőt erőszakolt meg, majd egy késsel felvágta a gégétől, a hasa aljáig az áldozatot, majd kivette a belső szerveket, és azt bele rakta egy zsákba, és a nőt pedig feldarabolta. A rendőrség el akarta kapni, de nem sikerült, mert eltűnt a szemük elől... 

Ezt még sokszor eljátszotta a rendőrséggel, de nem sikerült még elkapni. Én érzem, hogy nem sok van hátra az életemből, ezért leírom ezt annak az illetőnek, aki megkapja utánam az ügyet. 

Ui.: Vigyázzon magára az, aki ezen az ügyön dolgozik, Ne hidjen senkiben, csakis magában. Nekem is az okozta a vesztem, hogy annak hittem, akiben megbíztam, és nem hittem volna hogy hátba támad. Még egy dolog...

A szerelem egy gyönyörű hazugság...

Na, ezt aztán végképp nem értem. Szóval... Ez a rossz fiús korszak, még fiatal korában kezdődött, majd egy kegyetlen gyilkos lett belőle... De várjunk csak... Ez a módszer, hasonlít arra, ami a sikátorban láttam... Lehet meg van a tettes... 

Szóval, így játszunk Lee Yeong! Ha te így, akkor én is így... Elkaplak, és dutyiba küldelek, most emberedre akadtál... 

Kár hogy ember tervez, Isten végez. Vagy inkább, ördög?... 

Rá néztem az órámra, és már hajnali egy volt. Fel álltam a székemből, majd az ágy felé vettem az irányt. Fel emeltem a paplant, majd befeküdtem Kookie mellé. Mintha megérezte volna hogy ott vagyok mellette, hozzám bújt. Így kerültem az álmok birodalmába..

Másnap reggel, még Kook aludt, de én kimentem, és emberi külsőt varázsoltam magamnak. Lementem a konyhába, és öntöttem a fekete nedűből magamnak. Mikor készen lettem, fogtam a laptopom, és kocsiba pattantam, majd bácsikámhoz vettem az irányt. 

Mikor oda értem, az irodájában volt. Nyilván a munka társai ismertek, így köszöntek nekem. Én illedelmesen viszonoztam a köszönést, hogy azért mégse tűnjek olyan bunkónak. 

- Jó reggelt! Erről az ürgéről kérnék több információt, és azokról a rendőrökről, akik foglalkoztak ezzel az üggyel... Délutánra kérem az anyagokat, mert kurva fontos... - néztem rá, ő pedig csak nagy szemekkel nézett.

- Most mi van?! - kérdeztem kiakadva, mikor már egy jó 5 perce csak nézett.

- Semmi, csak nem hittem volna hogy ilyen gyorsan nyomra bukkansz. - válaszolta.

- Hát tudod... aki tud, az tud... - kacsintottam rá.

- És még önbizalom hiánya sincs... He' aggyá' má' kölcsön nekem is! - mondta felháborodva.

- Adjon a halál! - röhögtem. 

Mikor ott végeztem, bementem a BigHitbe, hogy jelentsek az igazgatónak. Mikor az ajtaja előtt álltam, kopogtam, majd egy "gyere" után beléptem. 

- Mi szél hozott erre drága Lizi? - kérdezte tölem mosolyogva.

- Hát, igazgató úr, engem nem a szél hozzott, hanem a Lamborghinim. Drágának meg nem vagyok drága, mert engem pénzel nem lehet megvenni. - kacsintottam rá. Erre csak, elnevettük magunkat, és mikor lenyugodtunk, komolyra fordítottam a szót. 

- Először is, az első kérdésem magához az lenne, hogy ismer e egy olyan nevű alkalmazottat, hogy Lee Yeong. - kérdeztem. Ő csak egy nagy sóhajt eresztett, majd bele kezdett a mesélésbe.

- 20 éves volt, mikor ide került hozzánk. Pletykáltak róla elég sokat, de nem foglalkoztam vele, mert ebben a szakmában ez természetes. Meg sem fordult a fejemben, hogy lehet ezeknek valóság alapja is. Egyik alkalommal nem jött be dolgozni, én pedig felhívtam. Egy idegen ember vette fel a telefont, és azt mondta, hogy most már mindent tud a cégről, így vigyázzak rá. Akkor fog támadni, mikor nem számítok majd rá. Óv intézkedéseket tettem, de nem történt semmi. Egészen mostanáig... Ezért kértem segítséget Bácsikádtól, és így ajánlott téged. - fejezte be a mondandóját. 

Erre nem tudtam mit mondani, így csak néztem magam elé. 

- Ja! Még egy dolog. Lee Yeong, meghalt 28 évesen. - mondta.

- És hogyan? - kérdeztem.

- Úgy mint akkoriban minden gyilkossági áldozat. Megerőszakolták, majd felvágták a gégétől, az alhasáig, és kivették a belsőszerveit, majd feldarabolták... - a szavai hideg vízként értek, és ekkor esett le, hogy ez az ügy nem lesz olyan könnyű mint azt hittem...

De a legnagyobb pofon otthon ért. Ekkor juttot eszembe az az idézet, ami a rendőr jelentésében volt.

A szerelem egy gyönyörű hazugság...