Why me? ( KenHina ff)

1

Kenma szemszög

Pár nap és végre nyár, és itt vakáció amit mindenki vár. De persze, hogy az edzéssel így sem hagynak minket békén. A vakáció első hetére az edző egy edzőtábor szervezett a Karasunoval itt Tokióban a tengerparton. Egy kis épületet ki is bérelt ahol a földön fogunk csövelni a futonokon. A csapattársam többsége örül a tengerpartnak, én nem. Mert van egy kis probléma. Nem szeretem a meleget, és még úszni sem tudok. Mondhatni szép, hogy lassan 17 vagyok de mégsem tudok úszni.
Most éppen hétvége van, szombat. Shoyo amióta megtudta, hogy találkozunk, azóta zaklat. De szó szerint. Nem az, hogy nem örülök, hogy ír, de ez már túlzás. Éjjel nappal zúg a telefonon. Nem egyszer cseztem el a játékot az új értesítés jövetele miatt. De nem idegesít. Mindig elmosolyodok amikor új üzenet jön tölle. Szeretem a hülye fejét. Nagyon. De nem csak, mint egy barátot, ez az érzés több, mint barátság. De persze soha nem mondanám el neki. Nem akarom, hogy megutáljon. Nekem teljesen tökéletes ez a kapcsolat amiben most vagyunk. Közeli barátok. Csak Kuroo tudja az érzéseim. Ilyen nincs mennyire kiismerte az érzéseim pár év alatt. Magától rá jött, én nem mondtam neki semmit.
A gondolatmenetemből a telefonom újbóli zugása ébresztett fel. Már el is mosolyodtam, mert azt hittem, hogy Shoyo. De csak Kuroo-san volt az.

Oyaoya: Tudom hogy tudod hogy én tudom hogy te várod már hogy lásd a Chibi-chanodat. TUDOM

Cicafiú: Tudom hogy tudod hogy én tudom hogy te tudod hogy utálom ha Shoyoval szivatsz

Cicafiú: De azt nem tudod hogy én tudom hogy bejön neked az a 190cms pápaszemes  barom

Oyaoya: Innen hallottam ahogy forognak a fogaskerekek a fejedben ameddig ezt leírtad

Oyaoya: És amúgy nem jön be Tsukki

Oyaoya: Vagy talán mégis?

Oyaoya: Semmi sem lehetetlen

Cicafiú: Okk..

Oké. Úgy tűnik nem csak én várom a találkozást a Karasunoval. De Kuroo képes volt lefárasztani az agyam kevesebb mint két perc alatt a szójátékaival. Ehhez is tehetség kell.

------

Hamar telik az idő, vasárnap éjjel van. Shoyo írt, hogy most indulnak el és akkor holnap reggelre ide érnek. Szegények szenvedhetnek a buszban egész éjjel. Inkább el mentem aludni, mert holnaptól fárasztó napoknak nézek elébe.

------

Reggel hétkor a telefonom csörgésére ébredtem. Miután félholtan elvégeztem a reggeli rutinom, és össze szedtem mindent ami egy hétre kell egy tengerparti eszőtáborhoz indultam is a sulihoz.
A buszon szinte nem volt senki, csak pár felnőtt akinek még a diákok vakációja alatt is tartanak a munkanapjai, vagyis eléggé kitűntem diák létemre. Eléggé kényelmetlenül éreztem magam, de szerencsére a következő megállónál felszállt Kuroo.
A köszönésen kívül nem kommunikáltunk sokat, ami részéről egész szokatlan volt. Általában ő beszél és én hallgatom. De ha ő sem beszél akkor tényleg valami nem stimmel. De nem foglalkoztam vele különösképp, ha akarja elmondja.
Telt az idő, és lassan megérkeztünk a sulihoz legközelebbi megállóhoz. Kis séta után már láttam a buszt amiben érkezett a Karasuno és a csapattársaim is megjelentek. Egy narancssárga fej hamar megérezte a közeledtemet és már futott is felém, és a nyakamba ugrott aminek köszönhetően elterűltünk a földön.

-Kenmaaa~ - szólítgatott nevetve, és rajtam fekűdve, szó szerint - Ugye nem haltál meg? Kenma, nee!

-Persze, hogy nem haltam meg - hamarabb halok meg szívinfarktusba a közelségétől - Amúgy neked is szia - mondtam a szokásos durcis hangomon.

-Szia, hehe- próbált leszállni rólam, de nem tudom, hogy de vissza esett és pont a combomon sikerült megtámaszkodnia eléggé közel ahhoz amihez nem kéne. Oh csak éppen markolássza a combon az a fiú aki nekem tetszik, nem nagy ügy. Pár másodpercet szemeztünk miközben még mindig rajtam volt. Kuroo ahogyan látta a kétségbeesett fejem, vette az adást és visszafolytott röhögéssel leszedte rólam Shoyot.
Shoyo, mintha semmi sem történt volna ment tovább, én.. inkább felálltam és elbújtam a játékom mögött, mert az eltereli a figyelmem.
Amint a jómadarak össze szedték a cuccaikat, lesétáltunk a partra. Egy negyed óra séta után oda is értünk, nem volt messze.
Miután a Karasunosok megcsodálták a tengert, az edző elvezetett a kis házhoz ahol fogunk lakni.
Az egész épület három részből állt: egy óriás szoba ahol szorosan el fér mindenki, egy nagyobb fürdő, és egy ebédlő. Hát nem mondanám álom helynek, de úgy is a parton fogjuk tölteni az időnk nagy részét, úgyhogy mindegy.
Miután lepakoltunk, irány a part. Mindenki vett fel fürdő nacit, mert hát miért ne. Én is vettem fel, mert úgy is be fog valaki hurcolni úgyhogy mindegy.
Az edzők voltak, oly' kedvesek, hogy megengedték a csapatoknak, hogy az edzés előtt bemenjenek a vízbe. Én igazából ki akartam hagyni, de Kuroo-san behúzott. Hiába fulytattam, mint egy macska, és felmásztam az emberek határa, úgy is a végén a vízben kötötten ki. Persze, én voltam a célpont azoknak akik valakit szivatni akartak. Amint lehetett inkább kimenekűltem.
Egy-két óra múlva vége lett a szórakozásnak és jött az edzés. A parton egy meghatározott helyen kellet futni tíz kört kezdésnek. Kicsit szokatlan volt a homokban futni, még a szokásosnál is hamarabb elfáradtam, de kibírtam. De Shoyo meg a feladója, úgy futtak, mintha nem is éreznék a fáradtságot. Igazából, csak most volt lehetőségem, hogy Shoyo testét megbámúljam, hiszen ez kihagyhatatlan, ha itt fut a közelemben félpucéran.

Itt is lenne az első rész 😁 ebben még semmi érdekes nem volt, mert hát ez csak kezdés. De a következő részben már Kenmát bele dobom a kellemetlen vagy kínos helyzetek sokaságába.
Amúgy xd kicsit lassan fognak jönni a részek, mert apum szerint sokat telefonozok... És... Beállította, hogy 3 és fél óra után ne tudjam használni. De amúgy azon kívül kedvemre gépezhetek meg minden de általában a telefonon szeretek írni. :'((

Igen xd innen jött, hogy Kenma nem szereti a vizet.