Why me? ( KenHina ff)

3

Kenma szemszög

Reggel halk nevetésre ébredtem.
-Nézd már milyen aranyosak! Haha
-Mi a?
-Fényépezd le! Gyorsan!
-Menjetek már inenn! Mindjárt felébreszted őket!- Most mivan? Lassan kinyitottam a szemem és így egy rakás szempár tekintetét találtam magamon. Vagyis magunkon. Mert valaki belém van kapaszkodva és úgy alszik. Ki más, mint Shoyo. Ugyanabban a pózban, mint tegnap.. Csak sokkal közelebb. Sokkal szorosabban van hozzám tapadva. És.. Neeee! Tiszta nyál lett a pólóm! De ahogy eljutott az agyamig, hogy éppen a crushom kapaszkodik belém és alszik, pir szökött az arcomra. HUH! Ezt fel kell dolgozzam lelkileg! Mire észrevették, hogy felébredtem páran jobbnak látták elmenni de vannak akik maradtak és röhögtek "csendben" a szituáción.
-Kenma~-megjelent Kuroo a fejem felett- Mit huncutkodtatok este, hogy ez lett az eredmény, hmm? - és bevágta azt a tipikus "oya oya" arcot.

-Kuroo.. Muszáj ezt kezd? - eközben próbáltam lehámozni Shoyot magamról többé kevés sikerrel. Közben a fiú el kezdett forgolódni, és nagy nehezen sikerült kiszabaduljak a karja közül és elmentem a fürdőbe. A tükörbe néztem. És szuper.. kissé vörös még a fejem, de a melegre lehet fogni, nem? Inkább hideg vízzel megmostam az arcom, és úgy jobb lett. Utánna elvégeztem a reggeli rutinom, át öltöztem, hiszen Shoyonak el folyt álmában a nyála ami rám is került. De ez valahol.. aranyosnak találtam. Igaz bármit amit ő, mind aranyos. Shoyo egy valóságos cukiságbomba. De kinek mi. Amint vissza mentem a futonokhoz Shoyo már ébren volt.

-Kenma! - szólt utánnam álomittas hangon- Mondták a többiek, hogy este rád másztam? Baj? - el kezdett nyújtózkodni- Pedig olyan jól aludtam! Kényelmes voltál.

- Nyugi, semmi baj. - és el is mentem telefonozni, mert nem akartam tovább nyújtani a témát. Szóval, azt mondja, hogy kényelmes voltam.. hát lehet neki az volt, de nekem cseppet sem volt az. De ha neki jó, akkor nem bánom.

.......

Reggeli közben hallgattam, ahogy a Karasuno feladója és Shoyo arrol beszélnek, hogy most értek vissza a reggeli kocogásból, a partról. Hogy van ennyi enegriájuk? Nem értem. De ma úgyis az edzők újra el fognak küldeni futni, ugyhogy nem fárasztom feleslegesen magam.
Még volt egy kis szabadidőnk reggeli után amit ki is használtam, de azután az edzők szó szerint kikergettek a partra edzeni. Bemelegítés után lejátszottunk egy meccset. Harc a szemétdombon, mi? Varjak VS Macskák! Már az elején feltűnt, hogy Shoyo nincs valami jó passzban, amit nem csak én vettem észre, hanem Kageyama is, ami után jól leordította szegény fiú buksiját. Ennek köszönhetően megnyertük, mint a két szettet. Majd edzés után, úgy érzem jobb ha megvígaztalom, vagy legalábbis megkérdem, hogy mi volt a baj. Ritkán látni Shoyot ilyennek. Valamiért Bokuto-sanra emlékeztet, látszik, hogy mester s tanítvány. Ha egy kicsit motiváljuk őket egyből vissza jön a kedvük. Gondolom..

- Holnap mi nyerünk!- jelentette ki a Karasuno kopasza, Tanaka, ezzel megzavarva a Bokuto és Hinatáról szóló teóriám.

- Mit szóltok ahhoz..- Yamamoto is neki kezdte csillogtatni tudását- Ha mi nyerünk holnap, akkor holnapután egész nap ti azt teszitek amit mi mondunk?

- Tora! Mekkora ötlet! De ha mi fordul a kocka! - úgy tűnik érdekes napoknak nézünk elébe, mert ebbe a többiek is bele eggyeztek, remek..

- De úgyis mi nyerünk, kár a gőzért. - most pihenő van, úgyhogy egy csendesebb helyre igyekeztem. Nem akartam tovább hallgatni ezt az értelmetlen veszekedést. Vagy talán megkeresem Shoyot, mert mire visszafordultam, már ő is elment. A csapattársai azt mondták, hogy elindult a parton, sétálni. El is kezdtem futni abba az irányba amit mutattak. Pár perc múlva meg is találtam akit keresek. Le volt ülve a homokba, és bámulta a tengert. Leültem mellé.

- Shoyo..- választ várva hümmögött- Ma nem játszottál úgy, hogy bumm, meg bamm. - Erre, hogy az ő dumája szerint magyarázok elmosolyodott.

- Reggel óta nincs valami jó kedvem..-mondta miközben elfordította a fejét a velem ellenkező irányba.

- Miért? - kérdeztem hozzám illően, szűkszavúan.

- Nem érdekes..

- De engem érdekel.

- Huh- nagy levegőt vett és utánna folytatta- Kageyamáról van szó..- Mi? Kageyamárol? Ugye nem?..

-Igen? És..?- próbáltam kicsit sürgetni.

-Nekem tetszik Kageyama..- hirtelen, úgy éreztem, hogy a szívem kihagy egy ütemet.- Legalábbis már csak tetszett.

- Hogy, hogy csak tetszett? - próbáltam megőrizni a hidegvérem, mert hát mégis csak Shoyorol van szó.

- Reggeli után láttam, hogy ír valakivel a telefonján, persze, hogy sunyiban megnéztem. És a nagy királlyal írt..

- Nagy király?- kérdeztem értetlenül.

- Oikawa-san..

-Oh, az Aoba Joshei feladó.. De láttad, hogy mit írtak?

- Igen,.. vagyis csak egy kicsit, mert Kageyama elfordult amikor látta, hogy nézem.

- Mit láttál?

- Igazából.. nem tudom..

- Na akkor, honnan veszed, hogy szeretik egymást? - segítek neki össze jönni egy más személlyel, amikor nekem is tetszik, és utánna megyek meg sírni a sarokba. Remek vagy Kenma! Így tovább!

- Nem tudom, de akkor miért nem hagyta, hogy nézzem?

- Senki sem szereti ha nézik amikor ír valakivel.

- Lehet ha igazad van!- óriási mosoly szökött az arcára- Köszi Kenma! Sokat segítettél!

- Szereted, nem? Akkor menj! Mond meg neki! - egy halvány mosolyt erőltettem az arcomra.

- Oh, oké! - és el is futott, engem itt hagyva egyedül, az érzéseimmel.
Még egy kis ideig néztem ahogy fut, és amikor már nem láttam őt utat engedtem a könnyeimnek amit már a beszélgetés előtt visszafolytok, némán potyogtak le a homokba, és egy sötét foltot hagyott minden csepp, a szívemben és a homokban egyaránt. Miért én? Miért nem jön nekem soha semmi sem össze? De legalább Shoyo azzal lehet akit szeret, már többet nem tehetek. A térdemet magamhoz öleltem és úgy bámultam tovább a tengert, mint ahogy Shoyo tette. Pár perc múlva a hátam mögött lépteket hallottam, és utánna le ült mellém és a hátamra helyezte a kezét.

- Chibi-chan, nagyon boldogan futott oda Kageyamához, mit mondtál neki? - az ismerős hang Kuroo volt, biztos látta a sírástól kipirossodott arcom, de jobbnak látta, ha nem említi meg.

- Röviden, hogy legyen azzal akit szeret. - válaszoltam szipogva. Kuroonak általában mindent elmondok. Hiszen legjobb barátom. Megbízok benne és ő is bennem.

- Aki Kageyama mi? Az élet kegyetlen veled is meg velem is.- keserűen elmosolyodott.

- Miért, mi lett?

- Tsukkinál nem hiszem, hogy lenne esélyem. Azt veszem észre, hogy kerül. De eléggé feltűnően.

- Oh, az szívás.

- A szerelemben nincs szerencsénk Kenma, hehe.- hát nincs az bizony, elmosolyodtam. Látszik, legjobb barátok vagyunk. Legalább, már nem egyedül bámultam a tengert, szerelmi csalódás miatt.

Nah itt az új rész.. xd nem hiszitek el mennyire nehezen tudtam megcsinálni! Ezt pár napig írtam, mert az elején nem volt inspirációm. Éjjel úgy terveztem, hogy befelyezem de nem tudtam rá koncentrálni. Ma reggel meg nagyon bele jöttem meg volt az inspiráció meg minden. Már alig kellet egy kicsit és arra.

Anyu: Most töröld le a polcot, szedd le az ágyneműt tesóddal a két ágyról. Ma takarítani fogunk.

Me: Anyu.. légyszi.. csak ezt felyezzem be! Kicsi van még!

Anyu:...

Amire meggyőzőm anyum arra meg mamám meg el kerget paradicsomot öntözni xdd amikor utálom a paradicsomot !